Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-09-01 / 9. szám
4. oldal 2000. szeptember Szentlélek és friss levegő! No, meg ha egy kicsit több lett volna a levegő. Az Úr kegyelme folytán nem sáros utakat jártuk azokban a napokban, - száraz, meleg, nagyon is meleg időt kaptunk. Sokaknak úgy tűnt, mintha a zárt Sportcsarnokban meg sem moccanna a levegő. Pedig valami hűtés is volt, csak olyan gyenge, hogy nem lehetett érezni. Spurgeon mondta valahol, hogy az áldásos istentisztelet két legfontosabb tartozéka a Szentlélek és a friss levegő. Mi nem tudtuk kitörni az ablakokat, ahogyan ő tette, botjával, hiszen a sportcsarnok zárt ablakai nagyon magasan voltak. A Szentlélekjelenlétét azonban érezhettük, s hála az Úrnak, a levegőtlenség miatt ugyan sokan rosszul lettek, de azért senki sem került kórházba. A világtalálkozó színhelye az ötezer féróTielyes nagyváradi Sportcsarnok volt. “Mily boldog nap...” - énekli a gyülekezet a konferencia himnuszát, Kis Juhász Vilmos vezetésével. Péntek délután két előadás hangzott el: Vékás Zoltán erdélyi és Révész Árpád magyarországi lelkipásztor részéről. A konferencia énekét: Mily boldog nap... mindjárt az első előadás után elénekeltük. Úgy láttam, sokan ismerték már, én most hallottam először. A közel 300 éves dallamot dr. Gerzsenyi László szép, igei szövegével énekeltük, egyre nagyobb örömmel, lelkesen. (Talán egyszer közölni is fogjuk újságunkban.) A rövidke szünet után megkezdődött az esti istentisztelet, melynek során sok-sok ének-zenei szolgálatot és több bizonyságtételt hallhattunk, közöttük Vadász Jánosét, a Santa Monika-i gyülekezet lelkipásztoráét is. A programot a chicagói Szabó István tv. vezette. Az este csúcspontja az evangélizációs igehirdetés volt, melyet ezúttal Novák József, az alhambrai gyülekezetünk lelkipásztora tartotta. A szolgálat rövidített változatát - ha megkapjuk, következő számunkban közölni fogjuk. Ez az a nap, amit az Úr rendelt... Magyarországról legtöbben szombaton, hajnalban indultak útnak, hogy reggelre-koradélelőttre Nagyváradra érjenek. A határon volt ugyan némi várakozás, de akik gyakran megteszik ezt az utat, azt mondták, hogy ez semmi sem volt. A sportcsarnok lassan megtelt. Annyira, hogy észre sem vettük, hogy sokan hiányoznak közülünk - ezt a délelőttöt ugyanis a fiatalok (mint mondják, közel háromezren) a Nagyváradi Román Baptista Gyülekezet új , szép templomában, az Emanuel-ben töltötték. Ez volt talán a legelső Magyar Ifjúsági Világtalálkozó. Erről az alkalomról külön beszámolót olvashatunk lapunk más helyén. Aki belépett a sportcsarnokba, leghamarébb a pódium fölé függesztett világtalálkozói lógót pillantotta meg. Azt gondolom legalább 5x5 méteres változata volt ez az eredeti rajznak, melyet Máthé Enikő készített, ízléses, nagyszerű lógó. Magyarázatot is találunk hozzá a Programfüzet utolsó lapján: az egymásba illeszkedő sokszínű puzzle-darabkák az összetettség és sokféleség ellenére létező egységet jelentik; ezt az egységet a Krisztus halálát jelképező kereszt hozza-tartja össze; a szélességi ill. hosszúsági fokoka magyar baptisták földrajzi szétszórtságát jelképezik; a színekben megjelennek a nemzeti színek, a többi színnek nincs külön jelentése. Szombat déleló'tt a Sportcsarnokban Hetényi Attila teológiai tanár és Kulcsár Tibor lelkipásztor - mindkettő Magyarországról - tartott egy-egy előadást. A szolgálatok során és a szünetekben is újra és újra hallottuk a különböző fúvós zenekarokat. Nem csak a hangerő, hanem a gondos fölkészültség is jellemezte az 50-100 meg 200 tagú együttesek szolgálatát. Több fúvószenekar is szolgált a találkozón.
