Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-08-01 / 8. szám
2000. augusztus 11. oldal Nem szégyellem!? Pál nem szégyellte az evangéliumot (Rm 1:16), a keresztet, a törvényt és a prófétákat. Nem szégyellte Jézus Krisztus szolgájának nevezni magát, nem szégyellte testvéreit, a gyülekezeteket. Minden szégyenkezés nélkül vállalta küldetését - “vagyok, ami vagyok” (1 Kor 15:10). Jézus Krisztus mai népe vállalja-e küldetését? Elmondható-e rólunk is, hogy nem szégyelljük krisztusi, vagyis keresztyén mivoltunkat? Az ószövetségi választott nép egyik sajátos jellemvonása az volt, hogy Isten igéjének engedelmeskedve megtartották a nyugalomnapra vonatkozó előírásokat. Az újszövetségi időben a keresztyének számára az Ur Jézus feltámadásának napja, a vasárnap lett a megszentelendő nap, a nyugalom napja. Én is jól ismerem az igéket, amelyekben az Ur Jézus elítélte a “csak” formákban élő, a szombatot ugyan megtartó, de egyébként Istenre nem figyelő farizeuskodókat. Mégis megdöbbent, elgondolkodtat amikor együtt látom az ószövetségi választott nép határozottságának és a mai keresztyénség szégyenlősségének jeleit. A napokban (július harmadik hetében) végbement eseménysor csak egy jel a sok közül. Egyre jellegtelenebbé válik a keresztyénségünk (lehet, hogy nem csak Amerikában). (Aki nem szereti politikusok nevét olvasni ezeken az oldalakon, itt abbahagyhatja az olvasást.) “Camp David" nevét Carter elnök idejében ismerte meg a világ, az ott folytatott eredményes közel keleti tárgyalásokról. Most e^y újabb (lassan leköszönő) “baptista’ elnök vezérlete alatt tárgyalnak az izraeli és a palesztin nép képviselői. Nehezen mennek a tárgyalások -, ezen senki sem csodálkozik. A második héten Clinton elnök Japánba utazott néhány napra. Szombaton a legnagyobb természetességgel jelentették be a hírközlő állomások, hogy a zsidókszombatja miatt a tárgyalások szünetelnek. Barak pénteken és szombaton ki sem jött a szálláshelyéről; a problémák súlyos volta miatt szüksége van a visszavonulásra, csendre - mondták. Az amerikai külügyminiszter asszony szombaton legföljebb Arafattal tudott egy rövid megbeszélést tartani. Mivel az Izraeli miniszterelnök nem szégyelli, és általában a zsidók nem szégyellik, hogy megtartják a szabbatot (vallásuk egyik fontos előírását), a világ közvéleménye is elfogadta már, hogy ők ilyenek, hogy szégyenkezés nélkül ragaszkodnak a többezer éves törvényhez. A híradásban aztán azt közölték, hogy Clinton elnök vasárnap visszajön Japánból és akkor folytatódni fognak a tárgyalások. S így is történt. Vasárnap délután a “keresztyén világ” baptista elnöke azonnal a tárgyaló asztalhoz ült kollégáival. Pénteken senki sem lepődik meg, ha a muzlimok visszavonulnak, szombaton az egész világ tudja, hogy semmi lényeges nem történhet, mert a zsidók nem szégyellik a Törvény megtartását kétezerben sem. Ugyanaz a világ manapság természetesnek tartja, hogy vasárnap a keresztyén Amerikában a baptista elnök nekilát a tárgyalásoknak. Természetesen már régóta nem keresztyén ez az ország és természetesen semmit sem ér a formális egyház-tagság. De érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy minden más vonását is így adjuk fői a keresztyénségnek. Először szégyelljük. Isten igéjét, a Bibliát, az evangéliumot, a keresztet, gyülekezetünket, küldetésünket stb. Nem kell túl sokáig szégyellnünk sajátosságainkat, a világ hamarosan elkönyveli (és ezt már a környezetünkben meg is tette), hogy nem jelent semmit, hogy keresztyének vagyunk. (Vagyis e gyakorlati példa esetében: szombat van, péntek lehet, vasárnap nincs!) Keresztyénségünket kell szégyellnünk?, vagy azokat (esetleg beleértve önmagunkat is), akik csak névszerint azok? (Szerk) 2000. szeptember 3. DEBORA Bírák 4:l-9,14,15,17/a, 21, 22, Nagy képekben Izráel története: Kemény sorsa Egyiptomban, Isten csodálatos szabadítása, vezetése negyven éven át a pusztában, letelepedés Kánaán földjén, Józsué és nemzedéke meghal, az új nemzedék elhagyja Atyáiknak Istenét és a baáloknak szolgálnak. A Bírák kora következik. A bírót nem a nép választja. Isten állítja a nép élére azt, akit jónak lát; legtöbbször egy sötét, nehéz időszakban amikor a nép Istenhez kiált szabaditásért. Szomorú módon újra és újra megismétlődik, hogy miután a bírákon keresztül szabadulást ad Isten és a nép visszatér Urához, a bíró halála után újra bűn, elhajlás jön, majd Isten büntetése, amikor a pogány ok sanyargatják őket, míg a nép újra magába száll és Istenhez kiált, aki nem szűnik meg könyörületességgel hajolni le népéhez. Izráel bajban van... Isten az ellenség kezébe adja Izráelt. Erős, vas-szekerekkel felszerelt hadsereg az ellenség, vezére Sisera. Isten megengedi hogy Kánaán királyának serege 20 éven át sanyargassa Izraelt. Amikor végre Istenhez kiáltanak, az ő szíve újra megesik rajtuk és küld szabadítót. Észrevesszük-e, ha Isten figyelmeztet az eseményeken keresztül: “térjetek vissza hozzám!” Isten eszköze Debóra az egyetlen női bíró; próféta is egy személyben. Izráel fiai eljönnek hozzá igazságtételre Debóra-pálmája alá, tudják hogy ő Isten eszköze. Bárák sem kételkedik Debóra szavaiban, amikor Isten utasítását adja át, hogy szervezzen sereget a saját és szomszédos törzsekből, Nafthali ésZebulon fiai közül. Menjen fel a tízezres sereggel a Tábor hegyére, ahonnan jól belátni Jezréel völgyét, ahol Kison patakja folyik, és Isten fogja kezükbe adni az ellenséget. Sok ellenvetése lehetett volna Báráknak, az emberi ésszel teljesen ellenkezett Isten utasítása, de csak annyit kért, hogy Debóra is menjen vele. Harc és győzelem Debórának Isten a napot is megjelenti, mikor kell megütközni az ellenséggel. Meglátni, átvenni Isten vezetését és engedelmeskedni annak, az eredmény: az Úr cselekszik. “Maga az Ur vezet téged’ - milyen bátorító, megnyugtató. Isten a természeti erőket használja fel, hogy megszégyenítse a saját erejében bízó ellenséget, hiszen O a természetnek is ura. Az angol fordítás és az 5. részben Debóra és Bárák diadaléneke is utal rá, hogy olyan esőt - égi háborút adott Isten, hogy a folyó kiáradt és ’’megfeneklettek” a sárba ragadtak az ellenség vasszekerei, és a harcosok megrettenve menekültek, legtöbben szekerüket is hátrahagyva. Sisera az ellenség harcvezére, menekülése közben rossz helyen keresett védelmet és_ életébe került. Debóra és Bárák az Úrnak adják a dicsőséget, zengnek éneket néki, hiszen tudják hogy 0 adta a győzelmet és szabadulást. Nagy dolog eszköznek lenni az Úr kezében és egyedül néki adni minden dicsőséget. Aranymondás: Bírák 4:14 *** szeptember 10. GEDEON Bírák 6:11-14; 7:1-7, 20, 21. Bárák Kánaánitákon aratott győzelme után 40 éves békeidő következik. Kevesen vannak már akik emlékeznek a nehéz időkre, és Isten csodálatos szabadítására. Az új generáció újra eltávolodik Istentől. Most Isten a Midiánitákat használja fel, hogy figyelmeztesse népét. Ez a pusztai nomád vándor nép, állataival lelegelteti Izráel gabonáját, megnehezítve a nép megélhetését. Nehéz helyzetükben újra Istenhez kiáltanak. Vezető talál tátik Nem sokszor olvasunk arról, hogy Isten az Ő angyalát küldi ef hogy egy embernek tudtára adja az O akaratát.
