Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-07-01 / 7. szám
Jézus Krisztus igaz poétája Túrmezei Erzsébet (1912-2000) Ez a kitüntető jelző Reményik Sándortól, a protestáns irodalom erdélyi kiválóságától származik. Túrmezei Erzsébetnek, a fiatal evangélikus diakonissza nővérnek 1941 tavaszán olvasta a versét és megérezte benne azt a közvetlen kapcsolatot, amely az Úr szolgálóleányát Megváltónkkal, Jézus Krisztussal kötötte össze. Több mint ötven évvel azután, egy felejthetetlen beszélgetés során mondta el nekem: ,, Különösen hálás vagyok azért, hogy megtaláltuk egymást Jézussal. O megtalált engem, én megtaláltam Ót. Az Űr megadta az alaphangot, amely azután mindenféle variációban végigkísérte az életemet. ” Ez „a ködön át, az éjen át, a mélyen át” Jézust töretlenül követő életút, most 88 év után itt a földön befejeződött és belépett az „ atyai hajlék Jézus vére által kitárt kapuján Túrmezei Erzsébet hívő evangélikus családban nőtt fel. Költészetét egy „meghallgatott imádságnak” tulajdonította. Édesanyja, Berzsenyi Dániel niklai sírjánál kérte: „Ha gyermekem lesz, dalolhassa ki, mit lelke érez, szíve gondol”. Evekkel később, a hetedik gyermek életében hallgatta meg Isten a „niklai leány” hajdani buzgó imádságát. Túrmezei Erzsébet hat éves kora óta írta a verseket, amelyek mindig belső in- díttatásból születtek. A hosszú, és rögös életút a tamási és soproni évek után Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán folytatódott, ahol magyar-német szakos tanári diplomát szerzett. Ezek az évek döntő fontosságúak, mert ekkor határozta el, hogy követi a hívó szót és vállalja a diakonissza szolgálatot. Először a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Krúdi utcai intemátusában, majd Piliscsabán végzett szolgálatot. Egyre hagsúlyosabbá vált szolgálatában az irodalmi munka. Előbb Kisharang, később Fénysugár címmel lapokat jelentettek meg, majd az evanglélikus ún. „leszakítós bibliaolvasó naptár” kiadásában buzgólkodott. Pesterzsébet, Szarvas, emlékezetes helyei munkásságának, ahol Leány-népfőiskola beindításával bízták meg. 1951-ben a kényszernek engedve levetette a „szürke ruhát”, de szívében továbbra is Jézus Krisztus szolgálóleánya maradt. Hosszú éveken át Balassagyarmaton, az Evangélikus Szeretetotthonban dolgozott, majd 1978. óta ismét Budapesten élt. A 75 évvel ezelőtt alapított Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület 10 évvel ezelőtt, 1990-ben újjáalakult, amelynek főnökasszonya volt haláláig. „Félretéve minden akadályt, - az idős kor gátjait is - igyekszem átadni a lángot, amit annak idején Isten gyújtott meg szívemben” - nyilatkozta néhány évvel ezelőtt. Isten áldottá tette életében a diakonissza munkát, de bátran állíthatjuk, hogy versei voltak azok, amikkel a legnagyobb hatást gyakorolta szűkebb és tágabb környezetére. Verseskötetei Őszből tavaszba (1938), Ének földrengéskor (1941), Reméljetek velem (1945), így leszel áldás (1968), Emberré lettél, hogy ember legyek (1979), Most élni — küldetés (1984), Adventtól ádventig (1987), Csodát virágzik a jelen (1992) sokfelé eljutottak és gyülekezetek százaiban szavalták és szavalják ma is Jézusra mutató verseit, éneklik számos művészi énekfordításait. Egy kritikusa mondta róla: egyhúrú hangszeren játszik, de sok ezren tanúsítjuk, hogy ez a húr gyönyörűen zengett, és versei sokáig visszhangozni fognak még nemzedékek ajkán. Újabb dalok már nem születnek Erzsébet testvér tollából. Porsátora május 30-án a csömöri temetőben végső nyughelyére került, de tudjuk, hogy hangszere annál gyönyörűbben zeng odafönt az Isten trónusa előtt. Marosi Nagy Lajos Túrmezei Erzsébet: LEFUTOTT EGY CSILLAG Ki látta még? Talán egyedül én. Fényvonalat húzott az éjszaka egén. És hova lett? A csillagok számlálhatatlanul tovább ragyogtak a fejem felett. Nem volt neves, nem a Kaszás kaszája, se Göncöl rúdja, kereke. Észre se venni, hogy gyérült ma eggyel a csillagok serege. Tovább szikrázik a Tejút. Kinek hiányzik egy a számtalanból, kinek, ha egy csillag lefut? Se neked, se nekem. Egyetlenegynek, Aki számontart minden csillagot s velük az életed, az életem. Állok az éjben: egy a számtalanból, s amíg csillagok útját kutatom, afelé az Egyetlen felé szárnyal imádatom. _ rr„.r^u:puritán Káté rovatvezető: Novak József J j (4) Amikor a “megváltás” kifejezést halljuk, vagy használjuk, mindig tisztáznunk kell, hogy az Űr Jézus áldozatáról, a megváltás munkájáról, vagy annak következményéről, üdvösségünkről van-e szó. Az első egy történelmi esemény; múlt időben beszélhetünk róla. Az utóbbiról szólhatunk úgy, mint ami már megtörtént (megtértem, üdvösséget nyertem - megigazulásunk), úgyis, mint ami most történik és egy folyamat a hívő életében (megszentelődésünk), de van az üdvösségnek egy jövő idejű vonatkozása is, amire minden Krisztusban élő vár (megdicsőülésünk). “Az üdvösség tökéletes ” - énekelhetjük mégis, mert a Szentlélek hathatósan munkálja a megigazított (megtért) üdvösségét. A megváltás a Megváltó munkája. Ezzel a feledésbe merülő igazsággal több kérdésnél is találkozunk majd e kátét tanulva. Félelmeink oszlanak, ragaszkodásunk és hálánk a Megváltó iránt nő (és ez a szent élet alapja!), amikor örökkévaló jövőnkért is tökéletesen Benne bízunk, (nojo) 20. kérdés: Ki Isten kiválasztottjainak a megváltója? 1 Tim 2,5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus ”. Ján 1,14 ‘‘Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ö dicsőségét, mintáz Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal ”. lTim 3,16 “Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. ” Kol 2,9 “Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg. ” Válasz: A kiválasztottaknak egyedül az Úr Jézus Krisztus a megváltójuk. Ő Isten örökkévaló Fia, aki emberré lett, Isten és ember egy személyben. 71
