Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
5. oldal PÜNKÖSD UTÁN IS ... folytatás az 1. oldalról az örömhírt, mégpedig úgy, ahogy ott meghatározta a Mester: Jeruzsálemtől kiindulva, egészen a föld végső határáig (ApCsel 1:8). Ha áttekintjük nagy lépésekben a Cselekedetek könyvét, azt látjuk, hogy a pünkösd utáni évtizedekben szolgáló eszközein keresztül a Szentlélek Jézus Krisztust dicsőíti: Péter pünkösdi prédikációjának középpontjában Jézus Krisztus áll (gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek: kit az Isten feltámasztott... Úrrá és Krisztussá tette öt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek. 2:23,36). Amikor Pétert és Jánost számon kérik a vének tanácsa előtt, ők egyértelműen Jézus Krisztusról beszélnek - a Szentlélektől megtelve (4:8kk). Nem a Szentlélekről, hanem Jézus Krisztusról mondják, hogy ő az egyetlen, aki által üdvözölhetünk (4:12). Arra az egész időszakra jellemző a 4. rész befejező szakasza, melyben arról olvashatunk, hogy a tanítványok a Szentlélekkeí betelve bátran és nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézusról. Istvánt azért kövezték meg, mert már nem tudták türtőztetni magukat, amikor elmondta, hogy látja “az Istennek dicsőségét és Jézust allani az Istennek jobbja felöl" (7:55k). Filep evangélista igehirdetéseinek középpontjában “az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgok" álltak (8:12). Személyes bizonyságtétele (a komornyiknak) pedig így foglalható össze: “hirdeté néki a Jézust’ (8:35). Pál apostol igehirdetésének és leveleinek a fókuszában is Jézus Krisztus áll. A sok ezt igazoló ige közül csak kettőt idézek. A Filippi levélben, az un. Krisztus Himnuszban azt írja, hogy Isten olyan nevet adott az Úr Jézusnak, ami minden név fölött való, aki előtt meghajol minden térd. (Fii 2:9-11) A kor in tusi levélben határozottan kijelenti, hogy nem akar másról tudni a gyülekezetben, mint Jézus Krisztusról, róla is mint megfeszítettről. (lKor 2:2) Mindezek az események pünkösd után történtek. Azóta semmi változás nem történt, üdvtörténetileg. Azóta mindig, ma is ugyanazt kellene tenni: tanúskodni Jézus Krisztusról - újra és újra, a mai ember nyelvén megfogalmazva az evangéliumot, engedve a misszió parancsnak, amit Máté és Márk evangéliuma végén olvashatunk. Vajon ez történik manapság? NAPJAINKBAN Mint láttuk, a mi mostani korszakunk, amiben élünk, még ugyanaz, mint ami pünkösdkor elkezdődött. Legföljebb ab2000. június ban különbözik a korábbi két évezredtől, hogy mi ebben élünk, hogy most rajtunk a sor; mi szólunk, mi cselekszünk, mi engedelmeskedünk vagy okoskodunk. Ki ne látná, hogy ma a keresztyének között nagyon sokan csak a jeleket kergetik, csodákra várnak, csodákat produkálnak és a Szentlélekről beszélnek, pontosabban a Szent Szellemet emlegetik. Mintha egy újabb, mintha valami magasabb rendű, komolyabb dolgot tennénk, ha ezt tesszük. Pedig nem komolyabb, nem is szentebb, nem előrehaladottabb -, csak más. De szabad-e mást tennünk, mást hirdetnünk, másra tenni a hangsúlyt? Pál határozottan nemet mondott minden másra (1 Kor 2:2, Gál 1:7, Gál 6:14). Ne furakodjon Jézus Krisztus evangéliuma elé semmi és senki; semmilyen köntösbe bújtatva. Azzal, hogy egy fölöslegessé vált mankóval, vagy egy levetett gipszkötéssel a kézben hadonászva prédikálunk és minden mondatunkban a Szentleiket emlegetjük, nem leszünk még jobb tanúi a missziós parancsot adó Úrnak, Jézus Krisztusnak. (Az Újszövetségben egyébként sehol sem találunk felhívást vagy megbízást arra, hogy a Szentlélekről prédikáljunk, de arra annál gyakrabban, hogy a Szentlélek segítségével hirdessük Jézus Krisztust!) Ha valóban szeretnénk mi is eredményeket, esetleg jeleket is látni -, többet annál, mint amit jelenleg átélünk, akkor azt kellene tennünk, amit az apostolok és az első keresztyének tettek: Jézus Krisztust kell még inkább az életünk, szívünk, gyülekezetünk, igehirdetésünk középpontjába „állítani. Hiszen pünkösd után is O az Evangélium! Jézus Krisztus az út az Atyához, de a Szentlélekhez is. Amikor pedig már ott járunk ezen az úton, a Szentlélek munkálkodik bennünk, s elvégzi azt a munkáját is, amit az Úr Jézus előre megmondott róla: Jézus Krisztust dicsőíti - bennünk és általunk is. Legyen Jézus Krisztus az életünk és szolgálatunk és igehirdetésünk középpontja pünkösd után is! Ahol Jézus Krisztus áll a középen, ahol a Krisztus evangéliuma hirdettetik és nem a csodákról és nem a Szentlélekről elmélkedünk, - ott csodákat élhetünk át, ott a Szentlélek hatalmasan munkálkodik, ott tapasztaljuk újra meg újra, hogy aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, üdvözül (Csel 16:31). Hirdessük hát az evangéliumot mindenkinek! Az Evangéliumot, Jézus Krisztust hirdessük, ma is, mindenkinek! i Fontos vagy nem fontos? Mi, mai emberek igen csak különböző és gyakran egészen különös mértékkel mérjük azt, hogy számunkra mi fontos és mi nem. Sokan úgy vélik: fontos a sport, hogy ez vagy az a párt nyerjen a választásokon, hogy gyermekeink az életben jól érvényesüljenek, sikeresek legyenek, és hogy pénzünket, ha van, jól befektessük, jól kamatozzon... és... és... Vajon Isten mit szól mind ehhez? S vajon érdekel ez bennünket az O véleménye? Vannak az életben pillanatok, amikor rádöbbenünk, hogy könnyen tévutakra tévedhetünk - bizony nem mindegy, hogy gondolkodásunkban, cselekvésünk megítélésében mit tartunk fontosnak vagy nem fontosnak. Amikor például egy baleset vagy betegség keresztezi terveiket, - hirtelen más szemmel nézzük a világot! Isten szava figyelmeztet és kételyek merülnek fel, hogy helyes volt-e amit tettünk, amit eddig fontosnak tartottunk?! Nem az emberi tekintély, hímév és tisztesség, nem a munkahely, a szép családi ház, az otthon, a gyerekek, akiknek feltétlenül érettségizniük kell; minden hiúság, ahogyan Salamon is mondta: kapkodás a szél után! Emlékezetünkben most életre kelnek a vasárnapi iskolában vagy a bibliaórán hallott történeték: például a bolond gazdagról, aki a bő termés láttán mind nagyobb csűröket építtetett a termés elraktározására. És mit szólt Isten ehhez? “Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?! így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag" (Lukács 12:20-21). Életünk rövid, ezért állandóan meg kellene fontolnunk, hogy részünkre mi fontos és mi nem! Valóban az a legfontosabb, hogy halálunk után tanúvallomást tehetünk “igenünkkel,” hogy Jézus Krisztus meghalt bűneink miatt a kereszten, szenvedett helyettünk és szabad bejárásunk van a mennyországba, az Istenhez, Atyánkhoz. Kedves Olvasó! Vizsgáld meg a Biblia alapján, hogy amit fontosnak tartasz, Isten szemében vajon helyes-e? Vizsgáld meg szüntelenül, hogy miért teszed ezt vagy azt? Az ördög kitűnően ért ahhoz, hogy értékítéletünket megrontsa! Ha nem olvassuk és hallgatjuk rendszeresen Isten Szavát, nem fogjuk megérteni, hogy Isten szemével tekintve mi fontos és mi nem. Borzasztó volna, ha amikor e földi létből eltávozunk azt kellene tapasztalnunk, hogy életünket hamis értékek határozták meg! “Akiben a Fiú van, abban van az élet. ” (ÍJán 5:12) Fordította: Thomán Ferencne'
