Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
4. oldal 2000. május EGYETLEN VÁLASZ... folytatás az 1. oldalról MILYEN SZEMMEL LÁTSZ? telenné akarták tenni a rendkívüli eseményt. A tanítványoknak ötven napja ismét és ismét cáfolniuk kellett a Krisztus sírját őrző katonák hazugságát is: Jézus él! Megjelent közöttünk! Az apostol Jóéi prófétát idézte Isten Lelkének kitöltéséről, szólt a názáreti Jézusról, akit Jeruzsálem népe halálra adott, de akit Isten föltámasztott, “mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa öt”. Péter apostol kijelentette, hogy a Föltámadott a mennyei Atyához ment és a mai napon elküldte, kitöltötte a Szentleiket tanítványaira. “Ez az, amit láttok és hallotok is” - mondta az apostol. Mikor megértették a hallgatók a golgotái megváltás történetét, azok, akiket “szíven talált az ige, "bűnösnek érezték magukat Krisztus halálában. Azt kérdezték az apostoloktól: “Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” Egy üdvtörténeti esemény középpontjába kerülve színt kell vallani. Bólintás, mellverés, közfelkiáltás nem elég. Ha beláttuk, hogy Isten olyan sokat tett értünk, nekünk is tenni kell valamit. Valamit, amivel kapcsolatba kerülünk a Föltámadottal. Péter így válaszolt: “Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztusnak nevében, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát”. Ez a válasz minden tekintetben eligazít. így kapcsolódhatunk be az üdvtörténetbe, mint meghívottak és megváltottak. Csak ez az út vezet el a Szentlélek ajándékáig, < Mindig megragadja a lelkemet amikor Izráel népének vándorlásáról olvasok, - Egyiptomból Kánaán felé. Milyen rövid lett volna az útjuk, ha a HIT szemeivel néznek előre. E helyett azonban 40 évig vándoroltak a pusztában, az Úr büntetéseképpen, mert hitetlenkedtek. A hosszú vándorlás alatt sem hagyta el őket hanem gondoskodott a Szent Sátorról, ahol Mózes a vezér beszélhetett Istennel és az Úr jelenléte, dicsősége megmutatkozott nappal felhő, - éjjel tűz oszlopban. Józsué, Mózes segítsége mindig ott volt a közelben, figyelt és hallgatott, látta és érezte a felséges Isten jelenlétét és áldását. Józsué későbbi éveiben meglátszott, hogy sokat volt a szent sátor és az Úr közelében. A nép kiküldött 12 embert, hogy kémleljék meg az ígéret Földjét. Fiataí, rátermett fiatalok voltak ezek, - Józsué a hadseregben volt és később fővezér lett. Efraim törzse őt választotta, hogy menjen és kémlelje az új hazát, Kálebbel együtt. Józsué el is végezte a nagy feladatot, ott járt az új földön és elmondta mit látott. Az a föld tejjel és mézzel folyó föld. Gazdag vidék. Ugyanezt mondta Józsuával, Kálebbel együtt a többi, a tíz kém is, de ők még hozzátették, hogy azt a földet lehetetlenség megszerezni, mert óriások lakják, bekerített városok vannak rajta. Miért volt két különböző vélemény a kémek részéről? Azért mert különböző szemmel láttak. GYŐZELEMRE HÍVOTT lPéter 5:8-14 Az apostoli figyelmeztetés józanságra hívja fel az Úr nyájának tagjait. Nem vezet győzelemre, ha azért könyörgünk, hogy az Úr óvjon meg a sátán támadásaitól, amikor mi magunk pedig nem hallgatunk az Ő figyelmeztető szavaira, vagy éppen keressük a bajt. Ő valóban oltalmazza népét, de az éberség, vigyázás kötelessége alól nem szabadít fel. Ellenségünk céljait is feltárja előttünk, amikor ordító oroszlánról, máshol emberölőről (Jn 8:44) beszél. Káintól napjainkig gyakran ismétlődik a történet: a bűn az ajtónk előtt leselkedik, ránk vágyódik, ugrásra készen, hogy hatalmába kerítsen. Ez azonban önmagában még nem vereség csak fenyegetettség, amin győznünk kell. Isten Káint a gondolatban jelentkező kísértés feletti uralkodásra szólítja fel, Péter apostol pedig az elme rendezettségét, frissességét, azaz a józanságot szorgalmazza. Isten gyermekét se hízelgés, dicsérgetés vagy ígérgetés, se vádolás vagy fenyegetés ne tántorítsa meg! Az ördög taktikai módszerei között előkelő helyen áll a párbeszéd kezdeményezése (lMóz 3:1b), majd hagyja, hogy áldozata titokban kívánkozzék az ő ajánlatai után. Aztán akinek a szívében fészket rakott a kívánkozás, már könnyű prédája lett az ördögnek. De mi nem arra hívattunk el, hogy elnyelessünk, hanem győzelemre, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Lukács Tamás (Áhítat) Józsué és Káleb a HIT szemével néztek előre, a többiek szűk látással. Miért látott Józsué másképpen? Mert sok időt töltött Istennel, ő érezte Isten jelenlétét, tudta, hogy a hatalmas, felséges Isten segítségül tud lenni a nagy harcban, az úf föld elfoglalásában. Miután az izráeliták átkeltek a Jordánon, az első városuk Jerikó volt. Hallották a kémektől, hogy ez a város felkészült a harcra, élelmet gyűjtöttek, megerősítették a falakat, a fő falakon katonák álltak, készen arra, hogy lenyilazzák az ellenséget. Józsué most már nem Mózes segítsége volt, hanem a második legidősebb ember a táborban és ő volt a nép vezére. Az ő feladata volt, hogy kidolgozzon egy tervet Jerikó bevételére, a legkevesebb veszteséggel. Mialatt Józsué egyedül járt az úton, látott valakit meztelen karddal a kezében. Megkérdezte, hogy kinek az oldalán áll. A válasz megrendítő volt: “Én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arccal és meghajtá magát és monda néki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának? És monda az Úr Seregének Fejedelme Józsuának: oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely amelyen állasz. És úgy cselekedék Józsué. ” (Józsué 5:13—15) Józsué megkapta a harci tervet. Járjátok körül a várost hat napon át, a hetedik napon pedig hétszer kerüljétek meg a várost és a papok kürtöljenek, a nép pedig kiáltson, - és leszakad a város kőfala magától. A hadvezérek és a nép beleegyeztek, senkinek nem volt ellenvetése - holott azelőtt sokszor zúgolódtak -, mert tudták, hogy Józsué az Úrtól kapta a parancsot. Tudták, hogy Józsué hallja az Úr hangját. Józsuának nagy hite volt, bízott Istenben, mert közel élt hozzá, sokat volt vele együtt. Hogyan lehet nekünk hittel teljes szemünk és fülünk? Akkor, ha sok időt töltünk az Úrral. Ha minden mást félreteszünk és elsőnek tartjuk, ami a legjobb rész, amint Mária tette az Úr Jézus lábainál. Minden más elmaradhat, de az Úr közelléte a legfontosabb. Isten szereti gyermekeit, vágyik a velük való együtt időzésre. “Kívánjátok az Urat és az ö erejét; keressétek az ö orczáját szüntelen." (Zsolt 105:4) Somogyi Gáhorné
