Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-03-01 / 3. szám
2000. március 11. oldal 2000. április 2 HÁZASSÁGBAN, VAGY NEM, DE MINDIG KRISZTUSSAL! lKor 6:12-7:16 Pál apostol nem élt házaséletet. Kegyelmi ajándéknak nevezi ezt az állapotot. Nem mindenki így van ezzel. Legtöbbünk felnőttkorát végigkísérik a nemi ösztön vágyai, kísértések és szükségek, és ha nem is tartjuk ezt az élet kvinteszenciájának (mint ahogy a modern pszichoanalízis alapítója, Freud látta), a Sátán gyakran éppen itt veti meg a lábát a legkönnyebben. Ebben az igeszakaszban Pál a szexualitás kérdéseiben tanácsol minket. Egy férfi és egy nő egész életre szóló testi és lelki kapcsolata (monogám házasság) az Istentől rendelt és ezért legjobb módja teremtettségünkből adódó vágyaink kielégítésének és a kísértésekkel szembeni harcnak. Természetesen, a házasság nem csupán paráznaság elleni remedium! De az is... AZ ALAP: MIÉRT SÚLYOS BŰN A PARÁZNASÁG? (6:12-20) * “Minden szabad nekem, de nem minden használNem minden hasznos, ami megengedett. Vannak dolgok, amiket a törvény, talán még a környezetünk is elnéz, de károsak. Ha a márc. 7-i választáson a kaliforniaiak többsége jóváhagyná is az egyneműek között kötött házasságot, attól az még társadalom - és egyénromboló kapcsolat marad. * Testünk Isten előtti értékét bizonyítja a feltámadás. A “Lélektemplom” tisztelete, tisztasága házasság előtt és alatt, magamé és házastársamé, istentiszteletünk része (Róm 12,1). * A paráznaságot elkövető hívő Krisztust is sérti (“a test az Úrért, az Úr a testért, ” “a ti testetek a Krisztus tagja ”). * "Kerüljétek a paráznaságot!” (18.v.) A szabadjára engedett fantázia, olvasmányaink, filmek, az internet lerombolják azt a védekező mechanizmust, amit a jó családi és gyülekezeti példák, az ige, a Szentlélek nevelő jelenléte felépített bennünk. (Fontos lenne a szülőkkel arról beszélgetni, hogyan neveljük, ellenőrizzük és korlátozzuk gyermekeinket az internet használatában.) A HÁZASSÁGRÓL (7:1-16) Ezt az igeszakaszt tanulmányozva tudnunk kell, hogy a korinthusi hívők között teret nyert egy olyan tanítás, miszerint a lelkileg érett személy nem lép házasságra (sztoikusok). Pál válasza ezeknek: * Isten parancsa a házasság, kivéve, ha a házasság nélküli élet lelki ajándékát kapták, mint Pál is. * A nőtlenség (férjtelenség!) lehet Isten akarata is, például, amikor a hivatás ellátásában akadály lenne a család. * A házasodás kérdésében az arra felkészült / felkészített egyénnek kell döntenie, és azt a hívő család és közösség tiszteletben tartja. * A házastársak nemi élete testi és lelki igényeik kölcsönös tiszteletbentartásából alakul ki. Éppen ezért, a jó házasságnak elengedhetetlen része a nyílt kommunikáció férj és feleség között. A VÁLÁSRÓL (7:10-11) Az Úr parancsa: ne váljunk el a társunktól! Válás nem akkor történik, amikor már a gyerekeken, vagy a vagyonon osztozunk. A válás egy folyamat a házasságon belül, minek során férj és feleség eltávolodnak egymástól. Milyen jelei vannak a távolodásnak? Érzékelhető az elválás folyamata “kívülről” is? Mit tehet ilyenkor a gyülekezet? Az is az Úr parancsa, hogy ha elváltunk, akkor maradjunk úgy, vagy béküljünk ki a társunkkal. Aranymondás: lKor 6,20 *** április 9 SZABADSÁG, ISMERET, SZERETET lKor 8 A korinthusi mészárszékeken pogány hentesek dolgoztak. Villámgyors mozdulattal téptek ki a levágott állatok homlokszőréből néhányat, hogy szakrális szólások kíséretében felajánlják bálvány-isteneiknek. A jeruzsálemi gyülekezet vezetői (az apostolok) viszont megtiltották a pogányáldozati hús fogyasztását. “A bálványok nem istenek” - mondták néhányan a korinthusiak közül. A húsevés kérdésében két részre szakadt a gyülekezet. Az egyik csoport, a “felvilágosultak”, ettek-ittak. A másik félve nyúlt a húshoz, és botránkozással pillantott a szabadon lakmározókra. Hol az igazság? 1. “Az étel nem változtat Istenhez való viszonyunkon”. Mivel valóban nincsen más Isten a Mindenhatón kívül, az un. “bálványáldozati hús” fogyasztása önmagában nem lehet üdvösség kérdése. “Ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, ha eszünk abból sem lesz előnyünk” (8.v.); - egyértelmű, hogy az apostol “alacsony tápértékét” tulajdonit az olyan húsnak, aminek a fogyasztása árt a közösség egységének. 2. “Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít” (l.v.). Az ilyen alacsony tápértékű dolgok (szabadságunk tüntető mutogatása) üres nagyságot kínálnak (felfuvalkodottá tesz = puffaszt), míg szabadságunk szeretetből fakadó korlátozása, vagy feladása “épít” (valós értékeket terem). 3. “Szabadságunk ne váltson ki megütközést az erőtelenek között!” (9.V.). Ha életmódom, cselekedeteim másokat megbotránkoztatnak, testvéreim érdeke előnyt élvez az én szabadságommal szemben. 4. Amikor mások lelkiismeretét megsértjük, Krisztus ellen vétkezünk (12.v.). A bálványáldozati hús fogyasztása nem üdvösség kérdése, de amikor tudatosan kárt okozunk egymásnak, az már az Úrral való kapcsolatunk kárára van. Hogyan okozhatnánk “vesztét” egy testvérnek, akiért Krisztus meghalt? Az ismereten alapuló szabadság óriási érték. Sok harc és vivódás eredménye. A felelősséggel megélt szabadság örömöt és békességet nyújt az egyénnek, de a közösségnek is. Ha óvatlanok vagyunk azonban, a mi megharcolt döntéseink apropóul szolgálhatnak, hogy “felbátorítsák” (lO.v.) az erőtelenebb testvért olyan döntésekre, amiket nem harcolt meg, és amik miatt lelkiismeret-furdalása lehet (Ravasz László: “...azt hiszi, hogy elkárhozik, és végigeli az ezzel járó kínokat. Szabad-e ez?”). Ennek a fejezetnek az a summája, hogy a szabadságunk akkor építő, amikor a szeretet parancsa alá rendeljük. Aranymondat: lKor 8,13 *** április 16 A LÉLEK AJÁNDÉKAI lKor 12:1-30 Az egyénnek A Lélek ajándékai, a “karizmák” azok a lelki képességek, melyeket a Gyülekezet építésér megváltott élete, és minden újszövetségi gyülekezet “karizmatikus”. Figyelméé, szolgálat végzésére kaptunk, és amelyeket engedelmesen használva a megváltott élet élményeiben részesülünk. Mindensen tanulmányozva a 12. fejezetet látjuk majd, hogy a Szentlélek vezetése szerint hasznosítva ezen ajándékokat lehetünk csak * a gyülekezet építő tagjai, * Krisztus uralmát bemutató hitvallók (3-4.V.), és * a Szentlélek Isten munkatársai (‘‘de ti is bizonyságot tesztek... ” - Ján 15,27). A közösségnek “Egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kér eszteltettünk..., és egy Lélekkel itattattunk meg” (lKor 12,13). A hívők egysége is a Szentlélek ajándéka. Amikor egyesek “lelki élményei és meglátásai” gyülekezetek, családok, missziók szét-
