Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-03-01 / 3. szám
2000. március 3. oldal Tompa Mihály: A GÓLYÁHOZ * Megenyhült a lég, vídul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ottkikölthesdpelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsugár és síró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van, s megdermedett. Ne járj a mezőn, temető van ott; Ne menj a tóra, vértől áradott; Toronytetőkön nézvén nyughelyei, Tüzes üszőkbe léphetsz, úgy lehet. Házamról jobb, ha elhurcolkodol, De melyiken tudsz fészket rakni, hol Kétségbeesést ne hallanál alól, S nem félhetnél az ég villámitól? Csak vissza, vissza! dél szigetje vár; Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted; Nekünk csak egy — volt! az is elveszett! Repülj, repülj! és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk. Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! Sokra sír, sokra vak börtön borul, Kik élünk, járunk búsan, szótlanul; Van aki felkél, és sírván, megyen Uj hont keresni túl a tengeren. A menyasszony meddőségért eped, Szüle nem zokog holt magzat felett, A vén lelke örömmel eltelik, Hogy nem kell élni már sok ideig. Beszéld el, ah! hogy... gyalázat reánk! Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk: A kidült fában őrlő szú lakik... A honfi honfira vádaskodik. Testvért testvér, apát fiú elad... Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy ki távol sír e nemzeten: Megútálni is kénytelen legyen! * A fiatalabb generáció talán már nem is igen ismeri Tompa Mihály (1817-1868) református pap-költő verseit. Azok között is az egyik legszebb az itt közölt A gólyához című, melyet a március 15-i győztes, de sajnos nem hosszú életű szabadságharc évfordulója alkalmából közlünk. A költő szívéig ért mély csalódásnál csak hazaszeretete és hite volt nagyobb. A KAPCSOLAT NAGYON FONTOS SZÁMUNKRA Beszélgetés a Jugoszláviai Magyar Baptista Misszió vezetőivel, Nyúl Zoltán és Nagy Tibor testvérekkel, Budapesten, 2000. január 27-én. A KAPCSOLAT címűi lap utolsó két számát forgatom, melyet Nyúl Zoltán és Nagy Tibor testvérek a kezembe adtak a kölcsönös köszöntések után. Ok is az előző napon érkeztek Budapestre, többek között azért, hogy találkozhassunk. A találkozásra nővéremnél került sor. A következőkben a beszélgetés egy részét közöljük. Készségesen válaszolnak minden kérdésemre, mindketten. Nekem úgy tűnik, hogy teljesen egységes hozzáállással, szemlélettel szólnak, mint jó munkatársak. Először az imént kézbe kapott lapjukról- A 90-es évek elején úgy tűnt, hogy teljesen szétesik a magyar misszió a Vajdaságban, Jugoszláviában. Az idős, u.n. “nagy öregek” kihaltak, középgeneráció nem nagyon volt. A fiatal megtértek indították újra a missziót. Egyik legfontosabb dolgunk az volt, hogy összekössük a gyülekezeteket, és ez évek kemény munkája után lassan ki is alakult. Látogatni kezdték egymást a gyülekezetek, és ennek a kapcsolatnak az eredményeként kifejlődött a magyar misszió. Örülünk egymás örömének, sírunk egymás nehézségein és nagyon erős összefogás alakult ki. Ezt, mivel nagyok a körzeti távolságok, úgy próbáljuk kompenzálni, hogy lapot indítottunk, előbb körlevél formájában, értesítő formájában, a tavalyi évtől kezdve pedig újság formájában.- Kapcsolat lett a neve a Szerbiai Magyar Baptista Közösség Lapjának. A kapcsolat nagyon fontos a számunkra. Az Úrral való kapcsolat és az egymással való kapcsolat. Összeköt bennünket a szeretet, összeköt bennünket a hit és a vágy a megmaradásra. Jelen pillanatban a megmaradás az első, amit fontosnak tartunk. Megmaradni - emberként az embertelen viszonyok között, megmaradni hívőként a kemény ateista világban és megmaradni a gyülekezetnek. Nagyon sok okuk van az embereknek arra, hogy azt a vidéket elhagyják - és tömegével el is mennek.- Kimondhatatlan mennyiségben. A 350.000 magyarból azt mondják, hogy 70.000 is elment. Magyarországon szinte nincs már település, ahol nincs már Vajdasági magyar menekült, vagy kivándorló. Mi, amíg erőnk, hitünk, energiánk van, maradunk és szolgálunk. A körülmények most nagyon nagy lehetőséget adnak a szolgálathoz.- Jelen pillanatban minden módon kell szolgálnunk. Nagyon hangsúlyos a humanitárius munka.- Napi gyakorisággal olyan problémákkal szembesülünk, olyan nehézségeket látunk, hogy csak sími tudnánk. Viszont a hívő emberek - és ez nagyon fontos - ezekben az években tétét, a testvériség megnyilvánulását, hogy mint hívők mi csak ösztönözve lehetünk arra, hogy még többet és még többet adjunk, mert állandóan érezzük azt, hogy mennyien szeretnek bennünket és ez felemelő és magasztos dolog.- Létrejönnek a kapcsolatok és különböző támogatások jutnak el hozzánk. A télen pl. Szenei Sándor testvéren keresztül tüzelőre tudtunk osztani támogatást. Bent is nagyon erős az összefogás, de kívülről is ugyanezt tapasztaljuk.- Visszatérve az újságunkra, szeretnénk, ha ez a KAPCSOLAT összekötne bennünket más magyar testvérekkel is, akik nem Jugoszláviában élnek. Szeretnénk azt is, ha egyre inkább evangéliumi jellegű cikkek jelennének meg benne, s azzal az írott evangéliumot tudnánk terjeszteni. Nem csak a gyülekezeten belül, hanem azon kívül is.- Négy tagú szerkesztő bizottságunk van. Szerkesztő Nyúl Zoltán, tördelő szerkesztő Nagy Tibor.- Kik a további munkatársaitok?- A teológiai cikkekért Borbély Árpád a felelős. A lektorunk Nyúl Victória (Zoltán felesége), Nagyajtai Márta a pénztárosunk. A lapot 150-200 példányszámban adjuk ki.- Remélem, hogy hozzánk is el tudjátok majd juttatni a KAPCSOLATOT. Várom, várjuk írásaitokat. Sőt, az Evangéliumi Hírnökben is helyet adunk a továbbiakban is írásaitoknak - amenynyiben eljuttatjátok azokat hozzánk. & érdeklődöm._________________________annyira megtapasztalták a Jóatya szere-5 szám A SZERBIAI MAGYAR BAPTISTA KÖZÖSSÉG LAPJA 1999. december
