Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
4. oldal 2000. december “De nagyon szerettem volna Jézussal maradni és azon gondolkodtam, hogy mégis mim van, amit ajándékként Neki adhatnék. Azután arra gondoltam, hogyha melegen tartanám, az talán egy jó ajándék lehetne. Ezért megkérdeztem Jézust: “Ha melegen tartanálak, az jó ajándék lenne?" Jézus azt mondta: “Ha melegen tartanál az lenne a legjobb ajándék, amit valaha valaki adott nekem." Ekkor befeküdtem Jézus mellé a jászol ágyba, ö pedig rámnézett és azt mondta, hogy mindig Vele maradhatok." Ahogy a kis Misa a történetet befejezte, a szemei könnyekkel teltek meg, amik a kis arcán leperegtek. Kezével az arcát befedte, a fejét az asztalra tette és a vállai megrázkódtak, ahogy zokogott. A kis árva valakit talált, aki majd sohase hagyja el, nem bánik vele durván és MINDIG vele marad. Fordította: Steiner József Ö Ö Ö Ö ö Ö “ÉLETEM IDEJE KEZEDBEN VAN.” (Zsolt 31:16) Meditáció év vége felé Ahogy az évek múlnak egymás után, s ahogy nem tudjuk megállítani az óra mutatóját, úgy a mi életünk is elmúlik egyszer. Ha tetszik, ha nem, minden évvel idősebbek leszünk. Ha nem tartjuk számon, vagy, ha 39 után visszafelé kezdenénk számolni, akkor is. Szeretnénk néha megállítani az idő haladását, de nem lehet. Máskor meg azt szeretnénk, ha gyorsabban haladna. Nem egy olyan beteg ágya mellett álltam már, aki azt mondta, hogy bárcsak megállítaná már Isten a szenvedését, vagy, hogy bárcsak magához hívná már az Űr! Néha arról is meg voltam győződve, hogy ezt komolyan is gondolta a beteg, vagy az idős testvér. De melyik az a kor, amitől kezdve érdemes arra is gondolni, hogy egyszer lejár ez a földi életünk? Ha a felén túl vagyunk valaminek, akkor már indokolt arra is gondolni, hogy lassan a végére érünk annak. Ami engem illet, az életem felén már biztosan túl vagyok. De ha nem 80-90 között hív majd haza az Úr, hanem, mondjuk 60 éves koromban, akkor az azt is jelenti, hogy már elég régen túl jutottam az életem felén. S ha netán, még annál is hamarább szólítana Isten, akkor az annyit jelentene, hogy már most igencsak a végefelé járok e földi életemnek. Ahogy kedves olvasóim nem tudják, úgy én sem tudom életem hosszúságát. És jól is van ez így. Furcsa dolgok történnének, ha tudnánk pontosan életünk idejét. Isten kezében van az. A legjobb helyen! Az én feladatom csak az, hogy jól gazdálkodjak az időmmel, a lehetőségeimmel. Istenre figyelve, útmutatásait követve kellene élnem, hiszen majd e földi életem után számot is kér tőlem a nekem adott lehetőségek, alkalmak kihasználása felől. “Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélöszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” - mondja az ige (2Kor 5:10). Végül, amikor az életünkről, s annak elmúlásáról gondolkodunk, hadd hozzam idős és fiatal barátaim elé példaképül Pál apostol esetét. 0 hatvan egynéhány éves korban, valahogy megérezve, hogy élete végefelé közeleg, valószínűleg a Filippi-i börtönből ezt írta fiatal munkatársának, Timóteusnak: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az O megjelenését ” (2Tim 4:7-8). Milyen nagyszerű, hogy így is lehet előre tekinteni. Várni is lehet halálunk óráját, de nem rettegve, nem félve, hanem örömmel. A Filippibeli gyülekezetnek írt levelében még azt is írja Pál, hogy kívánja már, hogy elköltözzön, hogy Krisztussal együtt legyen, mert az, így írja: “sokkal inkább jobb” (Fii 1:23). Sőt, a meghalást nyereségnek nevezi. Mi lehet a titka ennek a magabiztosságnak, ennek a nyugalomnak, félelem-mentességnek? Ugyanannak a résznek a 21. versében találhatunk erre választ. Azt írja ott: “Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. ” Akinek már ebben az életben volt találkozása Krisztussal, aki már ebben az életben megismerte és elfogadta Őt, annak a számára a Vele való találkozás igazi örömöt jelent. Hiszen nincs nagyszerűbb annál, mintha azzal találkozhatunk, aki minket annyira szeretett, hogy életét is föláldozta értünk a Golgotán. Kedves barátom, fogadd szívedbe Jézus Krisztust, s akkor örömmel várhatod a Vele való találkozást, bármikor jöjjön is el az az idő. Herjeczki Géza Itt az utolsó óra ÍJn 2:18-23 Az ige többször is szól az utolsó időkről és az utolsó napokról is. Azt hisszük, hogy az utolsó óra ennek a sorozatnak a vége. Némelyek percekről beszélnek már. De tudjuk, hogy az időmérés és az idők érzékelése területén sok melléfogásunk volt már. Elég lenne, ha azt gondolnánk, amit János apostol gondolt: nagyon közel van már az Isten országa. Annyira közel, hogy tragikus tévedés lenne belebonyolódni bármi másba, mint ami a közvetlen feladatunk. Fontos idejében fölismerni az antikrisztusokat is. Kétféle útmutatást kapunk erre nézve Jánostól. Egyrészt a bennünk lakozó Szentlélek képesít bennünket arra, hogy fölismerjük. Másrészt tudhatjuk, hogy az Úr Jézus személye felől való vélekedés során egyértelműen megmutatkozik az antikrisztus hamis tanítása (22). Uram Jézus, az egyre fogyó időben segíts egyre világosabban látni, hogy te vagy a Krisztus. Köszönöm, hogy a Szentlélek segít tájékozódni. (HG, Áhítat) © © © © © 0 Elmúlt évek ajándéka A fejed felett hát elmúltak az évek s az ifjúság olyannak tekint téged, mint kit itt felejtett az idő. Sebaj: Most életed legszebb kora jő: az idő, ama nagy aranymosó, a napok homokjából mosta ki a lelked aranyát, s most ragyogó, de szelíd fénnyel övezi meg hátralevő éveid sorát. Az aranyérc nehéz, s te azért érzed hát az öregség súlyát. Ha bántanak érte, hallgass vígan, boldogan: az Úrnak ért gyümölcsre is szüksége van. A tavasz, a nyár: ősz nélkül mit sem ér, de legdrágább a tél! Ruhája hófehér. Virág, kalász, gyümölcs: kezdet csupán, a szemlélődő pihenést az életfán a tél halk esése hozza meg. Hideg nem gyötör ha szíved meleg, S ha öreg csontjaid oly sokszor fájnak, ez is csak ígérete egy új csodának. Gyermekkorodban is fájt a növekedés. Most benső drágább lényed növekszik, de lelked nemsokára szárnyát bontogatja, s hogy merre szállj, O az útat megmutatja. Hiába gúnyolódnak, mert munkaerőd nincsen... ha bánt, csak szemlélődj a drága kincsen, amit az Úr adott a közelgő vészhez, s ne irigyeld, ki hasznos munkát végez, s napjaidhoz büszke nagy célt ne keress! Amíg szeretni és imádkozni tudsz: NEM VAGY FELESLEGES! Túrmezei Erzsébet
