Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január 9. oldal MY DETROIT EXPERIENCE I didn’t know what to expect when I signed up to attend the youth conference in Detroit. Is it worth taking off a weekend right before my midterms, I wondered. My doubts disappeared shortly after I arrived. I did not only have fun, meet many old friends and new people, but was also encouraged and blessed by the message being proclaimed. I have just reached the end of a long period of spiritual drought in my life. God has revitalized it just a month before and this conference was instrumental in magnifying my joy over God’s salvation, faithfulness and grace towards me. I was able to see the fact that God has saved me in spite of who I was in a new light, that of awesome wonder and utter humility. His faithfulness to me till now and the assurance that he will remain faithful to complete the work he has started in me reinforced my sense of being unworthy. The knowledge that his grace will follow me all the days of my life and will enable me to live it for his glory amazed me for I am completely undeserving. Can you now see why 1 could hardly contain my joy and excitement over the prospect that 1 will spend eternity with such an unconditionally loving and gracious Father? God pours these free gifts over me and you, enabling us to wait for him faithfully. Would you express your joy over this in your actions day by day? Hajnal Vass Emlékezés, imádkozás Fii 1:3-4 Karácsony előtt biztosan sokakra emlékeztünk és ez indított az üdvözlőlapok megírására. Valószínűleg nem is gondoltunk az írás közben arra, hogy milyen hallatlan nagy adománya Istennek az emlékezés. Megköszönted már ezt az ajándékot az Úrnak? Nem arra gondolok, és nem is arról akarok írni, hogy az emlékeknek élünk, mert az már nem jó; az a végső öregedés, akkor lezárni egy élet. Hanem az emlékekből is tudni élni. Váratlanul meglátogatam egy idős testvért, akit éppen egy halom régi levél rendezgetése között találtam. Ami meglepett, hogy ragyogott az arca. "Testvér, minek örül ennyire?" - kérdeztem. “Emlékezem, mert rendezgetem a barátaimtól kapott leveleket és újra elolvasom őket. " Ekkor jöttem rá, milyen sokat jelent a jó emlékezés, milyen gyógyító, fiatalító, sőt megtartó ereje is van. Pál apostol is emlékezik “nagy hálaadással.” Pedig bilincsben van, sőt a római katona, az őre mellette áll. De emlékezik és ragyog az arca, mert Lídiára, meg a filippi börtönőrre gondol és a filippi gyülekezetre. Emlékezzetek a kedves arcokra, igékre, énekekre, lelki élményekre! Szép emlékekre emlékezzetek és ragyogni, örülni fogtok. Emlékezni drága testvérekre, barátokra. És emlékezzetek arra, amit soha nem fogunk megérdemelni és megérteni: a Megváltó felemelt bűneikből. Uj életet ajándékozott és célt, értelmet adott életünknek. Emlékezzetek és megvidámodtok! Az emlékezés össze van kapcsolva az imával, mert ezt is olvashatjuk Pálnál. Azt hiszem, ha örömöt jelentett az emlékezés, akkor örömet ad az imádság is. Hadd kérdezzem meg: imádkoztatok már örömmel? Hiszen annyiféleképpen imádkozik az ember. Valakiért örömmel imádkozni, - igazán felemelő érzés nekem is. Mert a leggyakrabban bánattal és fájdalommal állunk oda Isten elé, vagy magunk miatt, vagy másért való könyörgésünkben. Az apostol nem a gyülekezet kiválasztottjaiért imádkozik. Nem a gyülekezet kedvenceiért, nem is azokért, akik legelőször fogadták el az Urat és velük indult el a gyülekezet Filippiben. Mégcsak nem is a vezetőkért könyörög, hanem mindenkiért. Ebben biztosan benne volt még az is - emberileg szólok -, aki nem is érdemelte meg azt, hogy Pál imádkozzék érte. Mégsem hagyta ki az apostol: “mindnyájatokért imádkoztam!" Rendkívül megragadó Jóbnak az a magatartása, hogy naponként imádkozott nagy családjáért, névszerint mindnyájukért. Mennyire evangéliumi ez, hiszen Jézus Krisztus így mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan!" Emlékeztünk, mert az elküldött levelek erről beszélnek. Imádkoztál is értük? Mindnyájukért? Tedd meg ezt és öröm fog eltölteni ebben az évben is, mert valóban mindez az öröm újabb forrása lehet. "Én imádkoztam érted!" - mondja ezt az Úr Jézus Krisztus, tedd ezt te is testvéreidért, embertársaidért. Dr. Viczián János VASS ERZSÉBET 1902-1998 Az Úr magához szólította Vass Erzsébetet 1998. december 4-én. Hű szolgáló leánya 96 évet élt, melyből az utolsó negyvenet itt, Palm Bay, Floridában. Testvémőnk Buffalo, New Yorkból érkezett hozzánk és sok éven át tevékenykedett a gyülekezetünkben. Szorgalmasan megjelent minden összejöveteli alkalmon. Hűséges tagja volt Nőegyletünknek, és szép alt hangjával dicsőítette Istent. Hiányozni fog nekünk, de ugyanakkor tudjuk, hogy az Úrnál van és már is szerepel Urunk nagy énekkarában. Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, ezután sokat bízok rád, menj be a te Úradnak örömébe. KE Bódás János: ÚTJELZŐTÁBLA Vigyáz a falvak szélén s ott áll a szétfutó keresztutaknál. Vigyáz, mindig útfélen állva s irányt mutat mellén a tábla. Lábára indák tekeröznek, a barmok hozzá dörgölőznek, vállára galamb, varjú száll, az útról ráfreccsen a sár, nap vakítja és veri zápor, megrepedez a tél fagyától, kölykek vágnak belé sebet, beszennyezik kósza ebek, de jó- s balsorsban egyaránt áll és mutatja az irányt. Mellette bölcsek és bolondok cipelnek álmot, vágyat, gondot, jönnek és mennek ifjak, vének, nászmenetek és temetések, ö áll és tűr s nem válogat, mindenkinek utat mutat. Útjelzötábla lettem én is ott, hol az út Isten felé visz. Embersorsok útfelén állva mutatok mindig egy irányba: Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor, didergek a közöny fagyától, bűn-indák reám tekeröznek, rút vágyak hozzám dörgölőznek, vállamra kétség-varjú száll, s fülembe azt kiáltja: kár! Az élet sara rámfrecseg, megsebeznek gonosz kezek, de jó- s balsorsban egyaránt állok, s mutatom az irányt, akik mellettem elhaladnak, a fáradt tékozlófiaknak. Mellemről Isten lángírása beragyog ködbe, éjszakába s szinte kiáltja: emberek, mindnyájan erre menjetek, a Krisztus jár előttetek, nála lesz békességetek, csak a nyomába lépjetek, szárnnyá válik keresztetek! Hát bízzatok és higgyetek, s szeressetek, szeressetek! John I : 29
