Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
10. oldal Lapozgassuk a Bibliát! Jeremiás legszebb versei * Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. * Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen! Ne bízzatok hazug beszédekben, 1 mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket... * Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene! * Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ö útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. * Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem. * A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly? * Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek. Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. * Imé, eljönek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izrael házával és Júda házával... Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké lesznek, ők pedig népemmé lesznek... mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ö bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. * Imé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon van-é valami lehetetlen nékem? * Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz. * És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj; mert imé én veszedelmet bocsátók minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy. * Ne félj te, oh én szolgám Jákob, azt mondja az Úr, mert én veled vagyok, mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kivetettelek téged, néked pedig nem vetek véget, hanem megverlek téged ítélettel, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül. * Atkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi... A megfejtéseket május végéig várja a szerkesztő. MEGFEJTÉSEK Január - Tegnap, ma és örökké l.Zsid 13:8; 2. 2Móz 4:10; 3. Zsid 3:13; 4. Zsid 3:7; 5. Lk 19:9; 6. Jób 7:16; 7. Mik 7:18; 8. Jn 8:51; 9. Jn 10:28; 10. Rm 13:11 Jó megfejtést küldtek: Mezei Ilona (LA), Kulcsár Lídia és József (NY), Pododni Erzsiké (Torontó), Pass Imre és Mária (Quebec), Mikes József (Vác), Kádár Zoltánná (Kiskunhalas) Kovács Géza: A megtartó kegyelem Elveszíthető-e a már megnyert üdvösség? Az egyháztörténelcm során mindig voltak olyan nagytekintélyű keresztyén vezetők, akik azt tanították, hogy akit Isten Lelke újjászült, azt O minden körülmények között megtartja. Ha elesik, vagy ha szembefordulna is Istennel, Isten olyan körülményeket támaszt körülötte, Lelke, szeretete, eszközei által - mint eltévedt bárány után - utána megy és helyreállítja. Idevonatkozó Igék: “akit szeret az Úr azt megfenyíti és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. ” (Zsid 12:6) “Ha hűtlenek vagyunk is, O hű marad, mert O magát meg nem tagadhatja. ” (2 Tim 2:13) Ugyanakkor voltak - vannak - keresztyén teológusok, akik azt tanítják, hogy Isten kegyelme elég erős ugyan arra, hogy megtartson, de ezzel a kegyelemmel lehet szembefordulni, ebből ki lehet esni. Ha valaki szándékosan vétkezik, tudatosan szembefordul Istennel és az O népével, akkor elveszti üdvösségét, az istenfiúságot, kirekesztetik a Mennyből - amelynek pedig szellemben már részese volt, sőt - egyesek szerint - az ilyen elfordulónak nincs is lehetősége többé arra, hogy ismét bocsánatot nyerjen. Fontos téma ez, amellyel foglalkoznunk kell. Említettük, hogy Isten kegyelme hatalom is, Jézus Krisztus halálának, engesztelő áldozatként kihullott vérének és halált meggyőző feltámadásának hatalma. Ez a hatalom viszi keresztre Jézussal együtt a régi embert és Vele együtt új életre támaszt fel. (Gál 2:20) Ez a hatalom “a mennyek világába ültette ” azokat, akiket Jézus Krisztussal együtt feltámasztott (Ef 2:6). A Kol. 3:3-ban ezt így magyarázza Pál apostol: "Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. ” A kegyelemnek ezt a munkáját a Szentlélek végzi, aki az újjászületésben lakozást vett minden őszintén megtérő hívőben. Pál apostol így ír erről: "Ha pedig annak Lelke lakozik bennetek, aki feltámasztotta a Krisztust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakozó Lelke által” (Róm 8:10). Csak így valósulhat meg: "ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt es íme új jött létre. ” (2Kor 5:17) A kérdés az, hogy elveszíthető-e ez a Krisztussal együtt már Istenben elrejtett élet? Lehet kiesni, vagy tudatosan szembefordulva Istennel “kilépni” ebből a kegyelemből, a mennyeiek világából? Az senki előtt nem kérdéses, hogy Isten kegyelme elég hatalmas arra, hogy megtartson. A kérdés arra irányul, hogy ha egy ember - aki újjászületett, a Szentlélek temploma lett - de egy sátáni kisértésben elbukik, a test vágyai elragadják, vagy a környezet nyomására hűtlenné válik, sőt esetleg nyilvánosan szembefordul Istennel, hittel és Isten népével, van-e, lesz-e számára kegyelem a visszatérésre, a bűnbánatra és a bocsánatra? Sőt a kérdés tovább éleződik és úgy vetődik fel, hogy ha valaki valóban Isten gyermeke lett, kerülhet-e olyan lelki állapotba, hogy tudatosan szembefordul Jézus Krisztussal, a gyülekezettel és így korábbi önmagával? És ha valakikkel mindez megtörténik, vajon elég erős-e arra Isten kegyelme, hogy az ilyen szembefordulót és elesettet is visszahozza, sőt visszakényszerítse a helyreállásra, az őszinte bűnbánatban való visszatérésre? Végeredményben oda csúcsosodik a kérdés, hogy ki az erősebb: Isten kegyelme, vagy az újjászületett ember már halálba került, de esetleg fellázadt “én”-je? Hogyan kell értenünk Jézus szavait: "Az én juhaim hallgatnak hangomra és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az Én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből” (Ján 10:27-29). Jézusnak e szavai azt a bizonyságot erősitik, hogy bár az ember - még a legszentebb is - elbukhat, de Jézus azokat, akik az O juhai lettek, nem engedi kiesni a kezéből - vagyis utánuk nyúl, felemeli és visszahozza őket! Hiszen “eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával” (Ef 1:13). És: "aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi" (Fii 1:6). (folytatjuk) 1999. április
