Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január 5. oldal Hunter Vadász János: Hat hónapig túl a magyar határon - Erdélyben, Romániában, Szilágyságban “Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez. " (Ef 2:8) Ez az igevers az, amit örömmel, hálával mondhatok el, miután 1998. március végétől 1998. szeptember végéig szolgálhattam a hepe hupás vén Szilágyságban. Király László tiszagyulaházi (Magyarország) lelkipásztor beiktatása alkalmával találkoztam szilágyperecsenyi testvérekkel, akik hívtak, hogy látogassak el egyszer az ő gyülekezetükbe is. 1996-ban, mikor még a Déli Baptista Szövetség misszionáriusaként Magyarországon, az Északi Missziós Kerületben szolgáltam, kivettem a szabadságomat és a pünkösdi ünnepeket a Szilágyságban töltöttem. Volt alkalmam szolgálni Szilágyperecsenyben, Kémeren és Krasznán. Mind a három gyülekezet nagy hatással volt rám. Hat évi magyarországi szolgálat után nyugdíjba készültem, de 1997-ben ismét Erdélybe utazhattam minden szövetségtől függetlenül, az Úr és kis családom anyagi segítségével. A húsvéti ünnepeket ott tölthettem. Ez alkalommal valami különös módon Isten szívemre helyezte a lelkipásztor nélküli gyülekezetek szolgálatát. ígéretet tettem, ha az Úr megsegít, akkor egy hosszabb időre jövök szolgálni. Éjszakánként felébredtem, vívódtam magamban. Menjek - ne menjek Erdélybe? Itt van a Santa Monicai Gyülekezet, ahol a testvérek nagyon szeretnek és hallani sem akarnak arról, hogy újra egy hosszabb ideig másutt szolgáljak. Itt van a vasárnapi rádiószolgálat, amit az Úr kegyelméből 1972. óta végezhetek Kaliforniában (magyarországi 6 éves szolgálatom idején Rév. Smidth Henrik testvér végezte ezt a szolgálatot). Ma már ez az egyetlen magyar nyelvű rádiószolgálat Kaliforniában. Ha nem végzem tovább, a rádió időt átadják másoknak és később már nem kaphatom vissza. Édesanyámat, aki 88 éves lesz januárban, nem hagyhatom itt hosszabb időre, hogy ne találkozzam vele. Feleségemmel, akivel januárban lesz 40 éve, hogy hűséget fogadtunk egymásnak, sokat bezélgettünk arról, hogy mit tegyünk. A nyugdíjasok részére kiutalt szép kis lakásunkat, amire hat évig vártunk, nem hagyhatjuk itt, mert nem biztos, hogy vissza kapjuk. Imádkoztam, Uram, mit tegyek? Felvettem a kapcsolatot Borzási Gyula testvérrel és a Romániai Magyar Baptista Szövetséggel, hogy van-e még szükség, vagy lehetőség arra, hogy Erdélyben szolgáljak legalább hat hónapig? A testvérek, miután jól fontolóra vették kérdésemet, egy pár hónapon belül úgy döntöttek, hogy mehetek. Felvettük a Déli Baptista Szövetség nemzetközi osztályával a kapcsolatot (volt Foreign Mission Board) - az erdélyi testvérek Romániában, itt az Egyesült Államokban pedig mi magunk. A válasz 1998. márciusában jött meg, hogy mehetek és mint a Déli Baptista Szövetség misszionáriusa szolgálhatok Erdélyben, - ott, ahol azt az Erdélyi Magyar Baptista vezetők szükségesnek látják. 1993-ban a Bemerítés Rátonyban. 30 rátonyi és 9 szilágysomlyói bemerítkezó'. Középen a bemerítést végző' lelkipásztorok: Argyelán Kornél és Vadász János Déli Baptista Szöv. egy autót vett számomra magyarországi használatra, amit 1996. végén otthagytam. Ugyanazt a kocsit megkaptam, hogy majd a hepe hupás vén Szilágyságban szolgáljak vele. Mint ahogy azt már az Evangéliumi Hírnök előző (április, május, június és szeptember) számaiban említettem, Nagyváradon a romániai baptista vezetőség, valamint a helyi gyülekezetben nagyon sok szeretettel, segítőkészséggel fogadtak. A krasznai körzetben - ahol szolgáltam - a testvérek mindent megtettek azért, hogy ne legyen hiányom semmiben. A zilahi Missziós Házban laktam, amely városi kényelemmel rendelkezett (fürdőszoba, melegvíz, benti WC, gáztűzhelyes konyha, központi fűtés), ami egy amerikából jött nyugdíjas korban levő lelkésznek megfelel. A lakást szépen takarították, igaz, hogy a házat, a konyhát, fürdőszobát néha 15-20 cigány gyerekkel és azok nevelőivel nyári biblia iskola (Vacation Bible School) alkalmával megosztottuk egymással. Öröm volt hallani éneklésüket, imájukat és látni a felnőttek önzetlen, türelmes szolgálatát velük. Júniusban résztvehettem az erdélyi magyar baptista lelkipásztorok találkozóján a csodálatosan szép Hargitai Táborban, ahol nagyon gyakorlati, hasznos előadásokat hallgattam “Lelkipásztor és családja” címen. Számomra különös kegyelem volt amikor július 26-án Rátonyban - a krasznai körzet egyik gyülekezetében - egy román baptista gyülekezet lelkipásztorával együtt 39 személyt hitük vallomására bemeríthettünk. Áz igehirdetés szolgálatát Bandi Sándor margitai lelkipásztor végezte “Péter Jézus Krisztusa” címmel, kihangsúlyozva azt, hogy nem személyválogató az Isten (Csel 10:34). Szabadtéri ünnepély volt, a rátonyi imaház udvara zsúfolásig megtelt, a krasznai gyülekezet énekkara és fúvószenekara is szolgált. Az újonnan bemerítettekért a jelenlevő felavatott szolgálók kézrátétellel imádkoztak és együtt úrvacsoráztunk. Az ünnepély szeretetvendégséggel együtt délelőtt 9-től délután 1-ig tartott. Két óra felé hatalmas zápor zúdult Rátonyra, de ez már az örömöt nem befolyásolta. A 39 bemeritkező közül 27 magyarul beszélő cigány testvérrel megalakult a Kraszna-Rátonyi Cigány Gyülekezet. A meglévő Rátonyi Magyar Gyülekezet épülete kicsinek bizonyult a bementett és érdeklődő cigányok számára, így ott, ahol a cigányok laknak építkezésbe fogtunk, hogy munkahely és imaház is legyen. Nagy szorgalommal maguk a cigányok vetették a vályog téglát és építkeztek. Az építkezéshez az anyag igen költséges. Ablak, ajtó, fa tetőszerkezet, tetőfedő lemezek, télire futhetővé tétel, meghaladta a sok munkanélküli, pénznélküli testvér áldozatvállalásának határát. A rátonyi és krasznai magyar testvérek közül különösen is ijj. Kovács Sándor és caládja úgy a lelki nevelésben, mint az építkezés megszervezésében nagy anyagi áldozatot hozva mindent megtesznek, hogy az építkezés befejeződjön. ff Épül az imaház a Kraszna-Rátonyi határban. Sapkában ifj. Kovács Sándor tv. ■ö Az épülő niű'hely-imaházban a Kraszna-Rátony-i új gyülekezet egy része Az Úr imákat meghallgatott és úgy Kanadából, mint az Egyesült Államokból jött a segítség Podobni Jánosné ezer kanadai dolláros adománya akkor érkezett, amikor már majdnem leálltunk az építkezéssel. Az elindulásnál többezer dollárral járult hozzá Dr. Steiner István testvér és gyülekezete úgy az építkezéshez, mint a Romániában lévő magyar baptista misszió támogatására.
