Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1999-02-01 / 2. szám

1999. február 11. oldal 1999 március 7 AZ IGE TESTTÉ LETT János 1:1-18 A tavaszi hónapokban János evan­géliumának fontosabb állomásait ta­nulmányozzuk. Az evangélista, mint szemtanú tesz bizonyságot Isten Fiá­ról és az Ő munkájáról. Mélyreható és megdöbbentő módon foglalkozik az öröktől fogva való és örökké létező Ige emberré válásának csodájával. Az Ige kezdetben az Istennél volt, és Isten maga volt az Ige. Jézus Krisz­tus a Teremtő Úr egyik személyisége. Isten szavára a sötétségből világosság támadt, amely életet hozott. Az első versek a teremtésre emlékeztetve, szin­te visszavezetnek a Biblia első lapjára. (Jó, ha átismételjük a teremtés történe­tét.) Minden Őáltala lett. Isten szava: te­remtő erő. Minden élet forrása, létre­hozója. Élő Ige: Ő szólt és meglett! A Logos — az Ige — materiális világot hozott létre, a nagy Univerziumot. Eb­ben élünk, és valljuk: a világmindenség legparányibb része is az Ő végtelen ha­talmát hirdeti! Az örökkévaló Ige azonban nem anyag, hanem a minde­nütt jelenvaló, mindent betöltő Szel­lem, Lélek. Minden emberi szónál job­ban kifejezi lényegét az ige: „Őbenne lakozott az istenségnek egész teljessé­ge.” Ezt a teljességet ajánlja fel övéi­nek (16. v.). Az ember maga a materiá­lis világnak része, ugyanakkor e teljes­ség által megnyerheti a szellemi vilá­gosságot, a lélek halhatatlanságát. „Az igazi világosság eljött, és megvilá­gosít minden embert.” János Istentől küldött követ volt, ta­núbizonysága és útkészítője a testet öl­tött Igének. Az írás itt hivatalosan is bemutatja, ugyanakkor helyzetét is tisztázza. Nagyobb ember nem volt nála, de nem ő volt az igazi világosság. Páratlan tanítás ez a mai napig is az Ige hirdetői számára! A szolgálat Krisztusra mutató legyen. Amit hirdet­ni kell: Az Ige testté lett és köztünk lako­zott. Az embert lenyűgözi a csodálat: miként fért isteni lénye a szűk emberi korlátok közé, hogyan szenvedte el a test minden nyomorúságát, csecsemő­korától kezdve egészen a kereszthalá­lig! Hozzánk hasonlóvá lett mindezek­ben. De János, aki Vele volt a megdi­csőülés hegyén, bizonyságot tesz: „Láttuk az O dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.” Jézus Krisztus földrejövetele, véráldozata új korszakot nyit meg: a törvény korsza­ka után a kegyelem idejét (17. vers). Az emberiség két fő csoportra osz­lik: Akik befogadták őt, és akik nem fogadták be. Nem hittek a Látható Is­tenségben, hogyan hihetnének a Lát­hatatlanban? De akik hisznek Benne, azoknak szól az Ígéret a 12. versben. Aranymondás: János 1:14. * * * 1999 március 14 JÁNOS BIZONYSÁGTÉTELE János 1:19-34 János evangéliuma elejétől végéig arra tanít: Higgy az Úr Jézusban, aki téged üdvözíteni akar! Mai igénkben kétféle bizonyságté­telről olvasunk: Keresztelő János bizonyságot tesz önmagáról, majd bizonyságot tesz Jézus Krisztosról. János bizonyságtétele önmagáról. Isten embere nem szívesen beszél magáról, mert tudja, hogy ő csak megbízott, aki Urának parancsát teljesíti. Itt azonban szükség volt arra, hogy megfeleljen a kérdezősködők­nek. „Kicsoda vagy te?” — kérdezték az emberek, és kérdezték a zsidók követei. Bizonyságtételének lényege: Nem ő a Krisztus, sem Illés, sem a próféták közül egy. (Az utolsó idők jeleként már korunkban is felléptek Messiás­nak képzelt vezetők, de a végük csúf bukás lett.) János fellépését az igazi mély alázat jellemzi. Ámi feladatát meghatározza, prófétai jövendölésen alapul: Kiáltó szó a pusztában (És. 40:3). Ez a kifejezés szinte elénk vetíti a régi idők képét, amikor előre küldött gyorsfutár jelezte a király közeledését, hogy az emberek elkészül­hessenek méltó fogadására. János szolgálata arra a királyra mutat, akinek jövetelére a sziveket meg kell tisztítani. „Tisztítsd meg szived, Jeruzsálem népe!” Az egyenetlenséget egyenessé tenni, s a megtérést a bemerítéssel megpecsételni. Isten követeinek ma is pontosan ez a feladatuk! János bizonyságtétele Krisztusról. Először arról, akit még nem ismernek (Ján 1:31). Pontos elhatárolás a követ és az ő Ura között: „Én vízzel keresztelek, ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd.” A 27. versben leírt teljes alázatossággal. — Következő nap már arról, akit szemeikkel is megláthattak. János volt az első, aki ember-voltában is felismeri Jézust. „Ez az, akiről mondottam ezeket.” „ímé az Istennek báránya... Ebben benne rejlik Istensége is, és az áldozatra rendeltsége is. János bizonyságtétele igaz volt. A mennyből jövő isteni kinyilatkoztatás bizonyítja: a galamb képében leszálló Szentlélek. „Láttam és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia” (34). János bizonyságtételének, és min­den idők bizonyságtételeinek ez a lényege, magva, ő az Isten Fia! Már az is mérhetetlen kitüntetés, ha követei lehetünk! Ha a magunk életére nézünk, Jánossal együtt el­mondhatjuk: „Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” Aranymondás: János 1:34 * * * 1999 március 21 NIKODÉMUS FÖLKERESI JÉZUST János 3:1-17 Sokan úgy tartják, hogy a János 3:16 és az egész rész maga az evangé­lium — dióhéjban. Ez az ige kimerít­hetetlen. Jézus bizonyságtételét Niko­­démusnak, a zsidók főemberének őszinte érdeklődése váltja ki. A törvény tanítójának szívében már ébredez a vi­lágosság, de a teljes megismerés igé­nyével. Számára új és érthetetlen foga­lom az újjászületés. Sokak számára még ma is az, ezért nagy érték a János által feljegyzett tanítás, amely elvezet­het az igazságra. De nem az ésszel való megértésre! Mert ne feledjük: Az újjászületés: Csoda! Csak meg­tapasztalás, átélés által ismerhető meg. Az első teremtés: a tökéletes ember, akibe Isten életet lehellt. Az újjáterem­­tés által diadalmaskodik az belső em­ber, az Isten Lelkének részese. A Lé­lek munkája ésszel nem fogható fel (8. vers). Ésszel sohasem lehet hívővé va­laki. A Lélek csak azt szülheti újjá, aki egész eddigi énjét, testét-lelkét halálba adja, hogy új életre támadhasson fel.

Next

/
Thumbnails
Contents