Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-01 / 2. szám
1999. február 5. oldal New York-i hírek December! Sokat mond ez a szó számomra itt New York-ban is. Mikulás járás, angyal járás, Jézus Krisztus földre jövetele... Már gyermekkorom óta várva-vártam a meglepetések, ajándékozások hónapját. Sok kellemes percet idéz fel számomra ez az időszak és mikor erre gondolok, eszembe jut néhány vidám esemény. A legfontosabb dolog, amire visszaemlékszem, a “nagy készülődés” volt. Az ünneplés akkor volt igazi, ha előre felkészültünk, felhangolódtunk annak várására - úgy testileg, mint lelkileg. A család minden tagja nagy lázban volt, hogy a ház a lehető legszebben nézzen ki. Sokszor felfodítottuk az egész berendezést, hogy a karácsonyfának megfelelő, központi helyet biztosítsunk. A második nagy feladat a karácsonyfa kiválasztása volt. Sokszor órákig jártuk a város utcáit, hogy megtaláljuk a zsebünk és ízlésünknek megfelelő fenyőfát, ami végül is a karácsonyfánk lett. A következő lépés a fenyőfa feldíszítése volt! Előkerültek a karácsonyfa díszek, gyertyák, szaloncukrok, csillagszórók és mindenki nagy lelkesedéssel díszítette a karácsonyfát. Mikor már minden fizikai felkészülés megtörtént az ünneplésre, nagy örömmel vártuk az angyalt, aki majd mindenki részére ajándékot fog a karácsonyfa alá tenni. Mint gyermekek, sokszor eldöntöttük, hogy egész éjjel fent fogunk maradni, hogy végre valahára megláthassuk az angyalt... Elmaradhatatlan volt számunkra a gyülekezetben tartott karácsonyi összejövetel is. Lelkileg is felkészültünk a karácsony igazi ajándékának elfogadására és értékelésére. A versek, énekek mind azt hirdették, hogy eljött a várvavárt ajándék, Jézus Krisztus. Egy pár éve már New York-i gyülekezetünk decemberi tradíciójává vált, hogy a fiatalok egy részével elmegyünk a szomszédos Pennsylvania államban levő fenyőfa farmok egyikére, hogy az imaházunk fenyőfáját mi magunk vágjunk ki. Ebben az évben is egy buzgó kis csapat vállalkozott erre a feladatra. Nagy lelkesedéssel indultunk. A több mint másfél órás utazás nagyon hamar eltelt. Mindenkinek nagyon jó hangulata volt. Ahogy megérkeztünk, elindultunk a nagy felfedező útra. Terepszemlét tartottunk. Keresztülkasul jártuk az egész farmot, amíg csak meg nem láttuk a fenyőfát, amit kerestünk. Az igazit! “Ez az! Ez az! Megtaláltuk! ” - mondogattuk. “Ennél szebbet úgysem fogunk találni!” Egy gyönyörű szép 19 éves ezüst fenyő volt. Mikor mindenki egyetértett azzal, hogy nem kell tovább kutassunk, nekiláttunk Ez az! Megtaláltuk! a fa kivágásához. A feladat elvégzésével Kui Zoltánt bíztuk meg. Kivágtuk a nagy fát! Majdnem az egész csapat segítségére szükség volt, hogy elvihessük az autóig. Több, mint egy óráig tartott mire végre sikerült felkötni az autó tetejére. Utána, irány az imaház. Estére már be is volt állítva a gyönyörű fenyőfa. A padlótól egészen a mennyezetig ért. Csodálatos illat áradt szét az egész teremben. Számomra a karácsony előillata volt. Később a fiatalok feldíszítették, átalakítva azt karácsonyfává. Valóban a karácsonyt hirdette minden személy számára, aki csak gyülekezetünkbe ellátogatott. A csapat. Balról: Kulcsár Attila & Ibolya, Máté Sándor, Kulcsár Frank & Silvia, Kulcsár Zsolt, Máté Zoltán, Gábora Zsolt, Fejér Eszter, Dénes Csilla, Kui Zoltán és Kulcsár Alex. Karácsonykor úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kántálni. Ebben az évben az énekek között egy igeverset is felolvastunk (Lukács 2:10-11). Egész éjjel énekeltünk, meglátogatva a gyülekezetünkbe járó családtagokat, valamint a barátkozókat is. Az egyik ilyen barátkozó család azt mondta nekünk, hogy a karácsonyi kántálásunk az Amerikában töltött idő eddigi legszebb meglepetése volt. A Szilvesztert is együtt töltöttük a gyülekezeti tagokkal és barátkozókkal. Összejövetelünket este 9:00-kor kezdtük a gyülekezet termében, ahol hálás szívvel tekintettünk vissza az 1998-as év áldásaira, örömeire és megpróbáltatásaira. Megköszöntük Isten csodálatos vezetését és gondviselését, amit valamenyien megtapasztaltunk. Ezután felmentünk a gyülekezetünk ebédlő termébe, ahol elfogyasztottuk a nőtestvérek által elkészített finom ételeket. Eközben alkalmunk volt a társalgásra is. 11:30-kor imára csendesedtünk el. így, imádkozó lelkülettel léptünk át az új évbe. Éjfélkor elénekeltünk a Magyar Himnuszt, majd köszöntöttük egymást. Azok számára akik még nem akartak hazamenni, egy érdekes vetélkedőt szerveztünk. Két csoport vetekedett egymással. Az egyik csoportban a fiúk, a másikban a leányok voltak. Nagyon szoros és izgalmas verseny alakult ki a több mint 2 és fél órán át tartó program alatt. A vetélkedő lemérte a versenyzők Bibliai és általános ismeretét, ügyességét, valamint a kreativitását is. Öröm volt látni, hogy mekkora lelkesedéssel buzdították egymást a csoport tagok. Különösen érdekes és izgalmas volt a verseny vége, mikor is a két csapat egy 10 percnyi idő alatt egy-egy szilveszterrel kapcsolatos verset kellett írjon. Közösen szavaztuk meg, hogy melyik volt a legjobb. Utána, egy újabb 10 perc alatt az ellenfél által megírt verset meg kellett zenésíteni és elő kellett adni mindkét csoportnak. A férfi kórus, valamint az opera ária variáció óriási derűt és jókedvet váltott ki minden vetélkedőben és hallgatóban is. Szivemben nagy öröm és hála van azért, hogy Isten szeretete által itt New Yorkban is szerető, Istent félő és nem utolsó sorban magyar nyelven beszélő testvérekkel ajándékozott meg. Hálát adok azért, hogy úgy a testi, mint a lelki életben támogattak, bíztattak és bátorítottak az 1998-as év folyamán és ugyanakkor azt is érezhetem, hogy az új évben is ugyanígy számíthatok reájuk. Szeretném én is ugyanezt viszonozni feléjük, hogy egymást szolgálva, erősítve várhassuk Jézus Krisztus csodálatos második eljövetelét. Kulcsár Attila
