Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
10. oldal 1999. november AKI BŐVEN VET “Tudjuk pedig, hogy aki szűkén vet, szűkén is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. ” (lKor 9:6) Egy olyan fizikai törvényről van itt szó, amely nem csak a földművelésben, hanem az élet minden vonalán is fennáll. Ennélfogva a pénzkérdésben is. Kétségtelen, hogy az egyházak, miszszionáriusok, missziós társaságok, lelkimunkások, rádió-istentiszteletek, szegények, és munkanélküliek, stb. létezését önkéntes adományok teszik lehetővé. Az adományokat meg szerető szívek szolgáltatják. Ezek között vannak, akik azért adakoznak, hogy kiérdemeljék Isten kegyét. Mások azért, mert kötelességérzetük kényszeríti őket. Ismét mások sajnálatból. De a leghatásosabb indítóok a szeretet; a Krisztus szeretete, mely "... szorongat minket..." (2Kor 5:14a) - a jótéteményekre. Akit a Krisztus szeretete szorongat, az azért ad, mert adni akar. Milyen legyen hát az adakozásunk? LEGYEN ÖNKÉNTES. Amint Jézus önként odaadta életét értünk, úgy mi is - hálánk jeléül - önként adakozzunk az O országa építésének céljaira. LEGYEN ÖRÖMTELT. Szerelmesek sokszor adnak egymásnak értékes ajándékokat. Különös örömet szerez nekik, ha valami értékeset adhatnak. Hasonlón, aki nagyon szereti a Megváltót, az is örül, amikor egy szép összeggel hozzájárulhat az Ő országának építéséhez. Hisz Őt - a legdrágábbat - tiszteli vele. Egyúttal kifejezésre juttatja, hogy hálás az egészségért, a kereseti lehetőségért^ és tehetségéért, s teljesen bízik az Ő további gondoskodásában is. Örömmel adakozni azonban csak azok tudnak, akik - mint Pál apostol szerint a macedóniai adakozók “... először önmagukat adták az Úrnak... ” (2Kor 8:5b) Ezért kezdjük meg mi is rendszeres adakozásunkat azzal, hogy mindenek előtt magunkat adjuk át teljesen az úrnak. Azután adakozzunk; önként, hálából, és örömmel. ADAKOZÁSUNK LEGYEN ARÁNYOS. Bevételünk arányában adjunk. Ebből a szempontból a Bibliában javasolt 10% egy egészséges irányadó. Mert, ha minden egyháztag odaadja bevételének tized részét, akkor arányos lesz adakozásunk. A szegény a kevésből adja meg, a gazdag a sokból. Senki sem szenved kárt, mert arányosan adakozunk. S Isten mind a két csoport adományát egyforma örömmel fogadja. Nem a mennyiségre tekint, hanem a hálás, hűséges odaadó szívre. Azonkívül a Biblia javasol önkéntes áldozatokat is, amelyek pedig a tizedfelett adott bármilyen kis és nagy összegek lehetnek. Mindenki annyit adhat, amennyit a szíve diktál és a körülményei megengednek. Ez is mehet az egyházba, de ebből nyugodtan adhatunk egyéb egyházi szervezeteknek és a sínylődőknek is. LEGYEN FEGYELMEZETT IS AZ ADAKOZÁSUNK. Előfordul, hogy egy házaspár, vagy egyén elhatározza, hogy rendszeresen odaadja az Úrnak jövedelmének tized részét. Igen ám, de mielőtt oda tudja adni, elkölti valami másra. Aztán eljön a vasárnap és nincs mit adnia. Mire megígéri, hogy majd legközelebb bepótolja. Viszont legközelebb kétszer annyit adni, mint amennyit eredetileg elhatározott, már sokkal nehezebb. Ezért megint elhalasztja a dolgot. S amikor ez így megy néhány hétig, akkor előbb-utóbb azt mondja, hogy nem képes beadni a tizedet. Erre lehangolódik, bűntudata is lesz, és elveszti örömét, mert nem tette és teszi meg, amit megígért. Pedig, ha mindjárt az első héten önfegyelmet gyakorolt volna a költekezésben, akkor nem jutott volna ebbe a csapdába. Régebben találkoztam egy vízvezeték szerelővel, aki önálló lett. Egy nap azt mondta nekem: “Evekkel ezelőtt elhatároztam, hogy minden vasárnap odaadom az Úrnak jövedelmem tized részét. És Isten megjutalmazott, t.i. ennek hatására sokkal rendszeresebb könyvvitelezést kellett folytatnom s nagyobb önfegyelmet kellett gyakorolnom. Mire egyre nagyobb lett a bevételem. Sőt az is előfordult, hogy olykor a kevesebből többre tellett, mert az Úr megjutalmazta az önfegyelmet és megsokszorozta a keveset.” Áz infláció és az állandó áremelkedések megzavarnak minket.. De ebben is segít az önfegyelem és az Úr. Mert Ő, aki felállította a fizikai törvényt: “Aki bőven vet, bőven arat..." - szükség esetén -megsokszorozza a kisebb jövedelmünket úgy, hogy mégsem szenvedünk kárt. Ezt már többször is megtapasztaltam! VÉGÜL ADAKOZÁSUNK LEGYEN ISTEN NEVÉNEK DICSŐÍTÉSÉRE VALÓ. Ha olyan helyre vagy személynek adakozunk mint pl. egyházunknak, rádióadóinak, misszionáriusainak, a szegényeknek, stb., akkor abból Isten nevére dicsőség származik. Ezért mielőtt elhatározzuk, hogy merre, kinek, mennyit adunk, imádkozzunk azért, hogy Ő irányítson adakozásunkban. Ha Ő vezet ebben is, akkor szent neve megdicsöül. Például., egyházunk fejlődhet és egyre több elveszett embert menthet meg, mert lesz pénze esetleg egy segédlelkész beállítására, vagy komolyabb látogatások költségének fedezésére. Vagy missziós társulatok egyre több misszionáriust küldhetnek szét a világba, mire egyre többen fogadhatják el a Megváltót. Hasonló az eset a rádióadókkal. Ha pedig a szegényeket támogatjuk, akkor meg saját fülünk hallatára fogják - olykor hangosan is - dicsőíteni az Urat a kapott ajándékért. Ezt is tapasztaltam már! "Mert... - a biblia szerint, ”... ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. “ (2Kor 9:12) “Tudjuk, ... hogy aki bőven vet, bőven is arat. ” Bárcsak mindannyiunkat meggyőzne az Isten Szent Lelke most arról, hogy bőkezű adakozók legyünk. S arról, hogy adakozzunk ÖNKÉNTESEN, ÖRÖMTELTEN, ARÁNYOSAN, FEGYELMEZETTEN, ÉS ISTEN NEVÉT MEGDICSŐÍTVE. Akkor mi is bőven arathatnánk az áldásokat, testi és lelki téren. Rev. A. Barton Brown igehirdetése alapján: Mátrainé Lapozgassuk a Bibliát! r Áldozat -az Övé és a miénk > Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért. > És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. é Másnap látá János Jézust őhozzá menni, és monda: Imé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! > És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. > Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? y Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! y Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba,... és ezzel próbáljatok meg engem,... ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reálok áldást bőségesen, y A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok, y A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten, y Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten, y És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe, y Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A megfejtéseket december végéig várja a szerkesztő'. MEGFEJTÉSEK - Július (56) - Megismerni Őt 1. Jn 4:42; 2. Jn 6:68-69; 3. Jn 10:14; 4. Jn 14:9; 5. Jn 17:3; 6. Ef4:13; 7. Fii 3:8; 8. Fii 3:10; 9. ÍJn 2:3; 10. 2Pt 3:18. Jó megfejtést küldtek: Mezei Ilona (AL), Podobni Erzsébet (Torontó), Jenei Miklós (Torontó), Pass Mária és Imre (Quebec), Horváth Mária (NY), Deák Katalin (IL), Szász Géza (IL), Fodor Mária (MI), Mikes József (Vác) Örülök, hogy sokan szeretik lapozgatni a Bibliájukat! Várom továbbra is a leveleiket - postán, vagy E-mailen.
