Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9. szám
10. oldal 1999. szeptember Felejthetetlen személyek (4) FAZEKAS JÁNOS LELKIPÁSZTOR Fazekas János lelkipásztor testvér neve és emléke összekötődik az Amerikai Magyar Baptista Misszió kezdetével. 1905-ben adta át életét az Úr Jézus Krisztusnak. Zboray László testvér, misszionárius és titkár, a Harrisburgban (PA) levő kis gyülekezetben alámerítette. Négy esztendő múlva Zboray testvér ajánlatára Fazekas testvér beiratkozott a Lewsiburgben (PA) levő prédikátor képző Bucknell Egyetemre, ahol két évet töltött. Harrisburgben dolgozott tovább és segédkezett a gyülekezeti munkában. Fazekas testvér 1928-ban már mint felavatott prédikátora a Philadelphiai (PA) Magyar Baptista Gyülekezetnek, látogatta és segítette a Harrisburgi testvéreket. Munkálkodása nyomán többen is megtértek és szolgálták az Urat. A Filadelfiai Magyar Baptista Gyülekezet vagy 35 esztendőn keresztül hűségesen es hatásosan végezte az Úr munkáját. Én személyesen is ismertem a következő lelkipásztorokat akik ott szolgáltak. Mind megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk és hálát adjunk Istennek hűséges kitartó szolgálatukért. Dulity Miklós aki Vér Ferenc testvér kérelmére elment Dél-Amerikába alkalmas magyar misszióföldet keresni Argentínát választotta, ahol később Molnár Antal testvér, majd Pintér Sándor testvér a miáltalunk kiküldött misszionárius szolgálták az Urat és magyar népünket. Kovács Miklós, aki szolgálatának legtöbb idejét Garfield (NJ) töltötte hasznos áldásos szolgálatban. Talán ő az egyedüli magyar baptista lelkipásztor, aki a Bethesda Otthonban végezte be földi életét. Soha nem szűnt meg szolgálni az ő Megváltóját. Imáit így végzete: / “Kérjük ezeket a mi Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus nevében és az O drága érdeméért Amen. ” Major Mihály testvérről egy könyvet lehetne írni. Az ő szolgálati ideje alatt a New Brunswicki (NJ) magyar baptista gyülekezet tevékenysége nem ismert határt. Ezen hűséges testvérek után 1927-től 1944-ig Fazekas János testvér szolgált a Filadelfiai gyülekezetben. Emlékszem, hogy a konvención mondta: “Filadelfiában nincs semmi baj. Az Úrnak nincs panasza ezen Filadelfiai gyülekezet ellen sem. ” Mivel ez a gyülekezet már nem létezik, érdemes megfigyelni, hogy mit mond Emlékkönyvünk róla: “Ha a városunkban megtért magyarok közül némelyek máshova nem távoztak volna - vissza az óhazába, vagy fel a mennybe, itt most oly hatalmas gyülekezet állana, hogy taglétszámban sok angol baptista gyülekezeten is túltenne..." 1944-ben Fazekas János testvér elfogadta a Gary-i (IN) Magyar Baptista Gyülekezet meghívását és ott folytatta szolgálatát az Ur munkájában. Ha jól emlékszem, egész földi életének végéig. Én 1940-ben ismertem meg Fazekas testvért közelebbről. 1938-ban eljöttem Békevárról (Sask) és a Toronto Bible Collegban készültem a lelki munkára. Fazekas János lp. és családja, 1930 körül Torontóban Werle testvéréknél találtam igazi otthonra. Velük laktam három esztendőn keresztül. Minden alkalommal együtt mentünk a magyar baptista gyülekezetbe. Rév. Bállá György testvér, a torontói gyülekezet lelkipásztora meghívta Fazekas János testvért egy heti evangélizálásra. Werle testvér éjjel dolgozott és ő nem jöhetett az esti istentiszteletekre, de én és Werle mama mentünk minden este. Mindenki, de én különösen is élveztem és értékeltem Fazekas testvér szolgálatát. Mély, erős basszus hangjával, értékes prédikációit, értelmesen és érdekesen tudta előadni. Mint fiatal tanuló, gondoltam, hogy én is majd úgy szeretnék prédikálni. A hét hamar eltelt és azután csupán közgyűléseken találkoztam Fazekas testvérrel. Találkozásunk mindig kedves és értékes volt számomra. Felejthetetlen részemre az ő megjelenése. Mindig komoly volt. Keveset nevetett. Ritkán mosolygott, de a szemei ragyogtak amikor Jézus Krisztusól beszélt és örömöt adott neki, ha az evangéliumot megoszthatta hallgatóival. Soha nem felejtem el a következő esetet, amelyet egy közgyűlésen mondott el nekünk. “Egy szerda este mentem haza az imaóráról. Útközben az a félelmetes érzés jött elmémbe, hogy valaki követ. Meggyorsítottam lépéseim. A követőm szintén azt tette. Éreztem, hogy közeledik hozzám. A szaladást nem láttam érdemesnek, tehát inkább lelassítottam lábaimat, de meggyorsult a szívem dobogása. Az illető hamar utolért és éreztem, hogy a hátamba nyomott valami kemény dolgot - gondoltam, hogy puskát. Amint így mentünk, megszólalt, persze angolul.- Eredj úgy, mint most mégy, DE NE NÉZZ HATRA, ha élni akarsz. Csak mentünk tovább amikor újból megszólalt:- Csak menjél és add ide a pénztárcádat és nyisd ki a kézi táskád. így feleltem neki, úgy amint tudtam angolul:- Nézd, én egy baptista prédikátor vagyok. Az imaházból jövök, az imaóráról. Nálam nincs pénz. A táskámban csupán a Bibliám van. Nagy csend lett. Vártam, hogy a puska vagy elsül, vagy összeütközik a fejemmel. Meglepetésemre ő szólalt meg ismét:- You are a Baptist Minister? God Bless you Brother. I am a Baptist too. [Te baptista lelkész vagy? Az Úr áldjon meg! Én is baptista vagyok.] Aztán ezt mondta: Most eredj tovább, mintha semmi nem történt volna DE NE NÉZZ HÁTRA. Én mentem, folytatta Fazekas Testvér. Nem néztem hátra. Nem akartam sóbálvánnyá, vagy valami más kellemetlenségre változni. Hamar észrevettem, hogy az én baptista testvérem bement egy mellékutcába és nem követett tovább. Én pedig gyorsan és könnyebb lépésekkel és lelassult szívvel mentem hazafelé. Hálát adtam Istennek, hogy megóvott a veszélyben és nem tudom mitől szabadított meg. Arra gondoltam, hogy még a rablók is barátságosabbak és irgalmasabbak, ha baptisták. Mennyivel inkább jobb az, aki igazán megtér és életét adja Jézus Krisztusnak. Sokszor imádkoztam azért az illetőért, hogy ne csak baptista legyen, hanem igazán keresztyén és Isten gyermeke." Imádkozzunk barátainkért, testvéreinkért és még az ellenségeinkért is. Molnár Balázs nyug. lelkipásztor A Déli Baptista Szövetség a júniusi, Atlantában megrendezett Kovencióján nyilatkozatban ítélte el Clinton elnöknek azt a bejelentését, mely szerint júniust nemzeti homosexuális büszkeségi hónapnak (National Gay and Lesbian Pride Month) nyilvánítja. A majdnem 100%-os arányban elfogadott határozat fölszólítja az elnököt, hogy vonja vissza ezt a június 11-én kiadott proklamációját. Egyúttal megrótta az elnököt azért is, hogy amerikaiak millióit kényszeríti arra, hogy két rossz közül válasszanak: utasítsanak viszsza egy elnöki proklamációt, vagy adják föl saját vallásos meggyőződésüket. Religion Today, com
