Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
10. oldal 1998. március Somogyi Gáborné: AZ ÚRNAK JÓSÁGÁT ÉNEKLEM (3) Jácintok illata Évtizedek múlhatnak, de illatok, színek ott ragyognak az emlékezetünkben kitörölhetetlenül. Csodálatos ajándék az emlékezés. Ott álltam a nagy luxus óceánjáró hatalmas tükre előtt a folyosón és gyönyörködtem a különböző színekben pompázó jácintokban, amelyek a tükör elé voltak ültetve. Mennyi szépség, mennyi illat, mennyi különleges élmény ragadott meg nap nap után, mióta eljöttem hazámból. Szerettem járni a fedélzeten. Valaki azt mondta nekem, hogy keménynek kell lenni, nem keseregni! Nem szabad magunkat elhagyni! Ezt gyakoroltam. Megkeményítettem magam. Míg mások szédelegve járkáltak, vagy a kabinjukban feküdtek küszködve a tengeri betegséggel, addig én egész nap járkáltam le, föl, végig a nagy hajón, áthatva a friss tengeri levegőtől, élvezve a mérhetetlenül dicső látványt. Nem láttam mást, csak a nagy vizet és a kék eget. Milyen messze lehet még a part, ahová igyekszünk! ... Eddig is tudtam, hogy egy parány vagyok, de ahogy a végtelen nagy vizet és a felettünk ragyogó kék eget figyeltem, ajkamra tódultak ezek a szavak: “Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted öt kisebbé az Istennél, dicsőséget és tisztességgel megkoronáztad öt. Úrrá tetted öt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettér (Zsolt 8:5-7). Végignéztem a hajón. Milyen sok ember összetett munkája, igyekezete hozta létre ezt a csodálatos járművet, amely suhan a tenger hullámain. A hajóépítés egy csodálatos művészet. Mindig szerettem hajó kiállításokra menni és csodálni az emberi alkotásokat. Egy nagy hajó rengeteg embert tud szállítani messzi utakra biztonsággal. Az ember uralkodik a földön, a tengeren, a levegő égben. “Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél. ” Uram, mily magas méltóságot adtál az embernek! Az angyalok csak szolgáló lelkek, de mi Isten fiai vagyunk! "Valakikpedig befogadják Ót, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek..." Úgy éreztem ott a fedélzeten, hogy most nincs a világon senki más csak az Úr és én. Az Úr, aki világokat alkotott és én, egy kicsi ember, akit Ő szeret, véd, gondoz, őriz, segít minden nap. Csodálatos! “O mily csodálatos, ha arra gondolok, hogy Jézus szeret engem! ” Köszönöm Uram, hogy itt lehetek, szívemet hozzád emelhetem és dicsőíthetlek Téged nagyságos dolgaidért! Úgy éreztem, hogy ott áll mellettem az Úr a ringó hajón. Az emberi elme és a lélek úgy volt teremtve, hogy rádió jeleket küldhessen felfelé, és rádió jeleket kaphasson az Úrtól. Az Úr beszélgetett Adámmal és Évával az Édenkertben és most is beszélgetni óhajt kicsiny gyermekeivel. Egy emberi lény, ha a megfelelő atmoszférába kerül, távol a gyárak zakatolásától, a villamosok csörgésétől, ha megpihenhet, lecsendesedik, meg tudja találni a kapcsolatot Alkotójával. “Teremtsünk embert... " Ez többes szám. Az Úr Jézus is ott volt a teremtésnél. Az Úr Jézus szerepe csodálatosan kiemelkedik: “O általa teremtetett minden és nála nélkül semmi sem lett, ami lett." Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Éreztem, hogy az Úr, aki világokat teremtett itt van velem és beszélget hozzám: “Te az enyém vagy. Járj én előttem és légy tökéletes.” Nincs ennél kedvesebb zene, mint amikor az Úr hozzám hajol és magáénak mond. Igen Uram, veled kívánok járni mindenkor. Köszönöm, hogy segítségül voltál nekem eddig is és tudom, hogy velem leszel az ismeretlen, új világban is. Csendes elmélkedésemből a vacsoraharang ébresztett fel. Az ebédlőbe siettem, ahol nagyszerű, szép ételek voltak felszolgálva. Mindenki választhatott, hogy mit óhajt. Mi magyarok csak találomra nyújtottuk ujjúnkat az étlap soraira, mert angol tudásunknak még nyoma sem volt, mert hirtelenül, nem megtervezetten hagytuk el hazánkat, de akármit tettek a tányérunkra, az mind jó és finom étel volt. Óriási narancsok is voltak az asztalon, amit megcsodáltunk. A vacsora végeztével zsebembe süllyesztettem egy ropogós zsemlét, ezjó lesz holnapi fedélzeti sétáimhoz. Kabinomban mégegyszer hálát mondtam az Úr jóságáért és boldogan, békességben elaludtam. “Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. ” “Békességben fekszem le és legott elaluszom, mert te Uram adsz nékem bátorságos lakozást. ” Reggel lett. Amikor kiléptem kabinomból sok embert láttam a folyóson le - fel járkálni. Csodálkoztam és felfigyeltem beszélgetéseikre. Csakhogy már reggel van, - legalább látunk már! - Nagyon megijedtem, mondta egy másik. Rájuk néztem csodálkozva, vajon mitől ijedtek ezek meg?- Hát te nem tudod, kérdezték. - Mit? - Nem tudod, hogy vihar volt? Vihar volt a tengeren! Mindenki feltette a mentő gyűrűket. Azt hittük, hamarosan ugrani kell, menekülni, mert úgy hánykolódott a hajó, féltünk, hogy elsüllyed! Nagyot néztem. Kerestem a szobatársamat. Nagysokára előkerült. Mentegetőzve mondta, hogy ne haragudjak, hogy nem szólt nekem, de amikor hallotta a riasztó csengőt teljesen elfelejtkezett rólam, hogy én is kabinban vagyok. Nem baj, válaszoltam, mert van Valaki, aki nem felejtkezett el rólam. “íme nem alszik, nem szunnyad az Izráelnek őrizöje." Szívemből forró hála tört fel. Köszönöm Uram! Békességet, nyugalmat adtál az éjjel, bárhogy hánykolódott a hajó, én ebből semmit sem tudok, köszönöm, hogy velem voltál. “Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom én néktek, amint a világ adja, ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen. " Köszönöm Uram a békességet! Köszönöm Uram az őrizetet. Nem tudom, hogy volt-e ehhez a hajóhoz elég mentő csónak, - a Titanic-hoz nem volt, el is süllyedt, de ahol az Úr van, ott nem süllyedhet el a hajó! “Te az enyém vagy - mondta az Úr a lelkemben újra -, én szeretlek téged, te kedves vagy nekem." Csodálkoztam magamban, hogy nem ébredtem fel a riasztásra. Amikor Magyarországon földrengés volt, azt is végig aludtam. Reggelre kelve azt láttam, hogy mindenfelé lehullott vakolatok voltak. Én azt álmodtam, hogy abban a csendes kis utcában, ahol laktunk, egy óriási teherautó dübörgött végig. Még csodálkoztam is, mert a mi utcánkban soha nem jár teherautó. Munkatársaim az irodában mind szömyűlködve mondták, mennyire féltek, hogy rájuk szakad a ház, ingott a csillár, repültek a csészék. “Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. ""Kinek szíve reád támaszkodik, megőrződ azt teljes békében. "“Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön. "“Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, ha a folyókon, ezek el nem borítanak." “Akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt élünk Ó vele." Este lett. Sokan a mozi terembe siettek, én behúzódtam kis kabinomba, és olvastam: “Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre ... mindörökké Te vagy Isten! " Hajlék az Úr! A hajlékban elpihenünk, megnyugszunk, védelmet találunk, csendben elalszunk. Megköszöntem az Úr szeretetét újból. “Az Úrnak jóságát éneklem, amíg vagyok. ”
