Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
1998. február 7. oldal Szívesen beszélek a Mustármagról,„ Szilágyi László, a Mustármag szerkesztője amerikai útja során Detroitba is ellátogatott Szívesen fogadta érdeklődő kérdéseimet Útjáról és az erdélyi baptista fiatalok lapjáról a következő- Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhetek az Evangéliumi Hírnök olvasóinak amerikai utazásomról. Még a nyár elején kaptam egy levelet ifjúkori barátomtól, a clevelandi Nagy Sándortól, amelyben azt kérdezte: kijönnék-e látogatóba? Nekem ez óriási dolognak tűnt. A döntésben segített Kulcsár Attila az AMBISZ elnöke is. Ő a nyáron Nagyváradon járt, a Mustármag szerkesztőségét is felkereste, bátorított az utazásra, majd egyengette az itteni programomat, így alakult ki, hogy négy hetet tölthetek az Egyesült Államokban. December 11-én érkeztem New Yorkba, már aznap este találkoztam az ifjúsággal, majd vasárnap az egész gyülekezettel. A következő hét derekán autóbusszal mentem át Clevelendba, és egy pihenőnap után ugyancsak tovább Chicagóba. Ide épp jókor érkeztem, mert aznap (péntek) este a fiatalok összejövetelt tartottak, jó hangulatban - majdnem éjfélig - együtt voltunk. Másnap a világhírű Moody-, és Billy Graham központokat látogathattam meg, de nagyon kedves volt a vasárnapi találkozás az atyafiakkal. beszámolót készítette: vasárnap’ lesz, aztán 8-án szeretnék New Yorkban repülőre ülni és a Jóisten segítségével Budapest - és hazafelé - repülni.- Természetesen szívesen beszélek a Mustármagról. Ez a nyolcoldalas kis lap az erdélyi magyar baptista fiatalok lapja, havonta jelenik meg 1200 példányban. Abban a kegyelemben lehet részem, hogy 1991 tavaszától - immár a Vili. évfolyamot szerkeszthetem. Ez a munka nagyon sok örömet ad nekem, mert közelről figyelhetem a fiataljaink életét; ugyanakkor óriási kihívás is ez a lap, mert félévszázados kényszerszünet után kell - szinte a zéróról indulva - keresztyén újságot kiadni. Hála Istennek, hogy vannak segítőtársaim, évek óta - ha nehezen is, de - formálódik egy kis írói csoport, arra törekszünk, hogy grafikusokat, fotósokat és még más tehetségekkel megáldott fiatalokat is bevonjunk a munkánkba. Tudjuk azt, hogy az iijúsági élet motoija a helyi gyülekezet ifjúsága - annak vezetője és lelkipásztora -, mi 'sajtosok ' az újság különleges eszközeivel szeretnénk az ifjúsági munka gerjesztői lenni. ...Megragadom az alkalmat és itt mondom el, örülök annak, hogy a Mustármagot ismerik és olvassak az amerikai magyar baptista fiatalok - meg az idősebbek is. Köszönjük szépen, hogy megrendelik és támogatják a lapot. Én külön is hálás vagyok azért a sok kedves testvérért, akik amerikai utazásom során valamiben is segítettek. Reménykedem, kapcsolataink továbbra is szorosak lesznek, erősíteni fogjuk egymást, hogy ki-ki a maga helyén betölthesse feladatát. Végül pedig a Mustármag '97- es mottóját idézem - az IThessz levél 5,11-et: 'Vigasztaljatok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. ’ A Jóisten áldjon minden kedves olvasót! Szilágyi László, Mustármag felelős szerkesztő 1997. december 30., Detroit A karácsonyt Clevelandban töltöttem: a szentestét Nagy Sándor népes családja körében, az ünnepi istentiszteleteket a Kegyelem-, majd a Bethánia Gyülekezetekben. Az ünnep után újból autóbuszra ültem, és irány Detroit. Itteni vendéglátóm Elmer Muncsán testvér, aki valamikor angol nyelvet tanított nekünk az IBLA-n. Vasárnap délelőtt az ő angol gyülekezetében voltam, délután pedig a detroiti magyar gyülekezetben. Itt is szép együttlétünk volt, az istentisztelet után még este 10-ig elbeszélgettünk a fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt. Az Újévre visszamegyek Clevelandba, majd január 4-én 'búcsú-Laci az Evhírnöki irodában Bíró Zoltán 1916. május 6-1997. december 18 Ismét hazaszólított az Úr egy hű tagot gyülekezetünkből, szeretett lelki-testvérünket, Bíró Zoltánt. Zoltán Nagyváradon, Magyarország ama területén született, mely az Első Világháború végén Romániába került. Ott élte élete javarészét. Szívét már gyermekkorában átadta az Úrnak, kit élete végéig odaadóan szeretett és szolgáit. Házassága után a Marosvásárhelyi Gyülekezetnek lett tevékeny tagja, ahol részt vett a gyülekezeti élet minden mozzanatában. 1990. január havában érkezett feleségével, Jankával Amerikába. Palm Bay, Floridában telepedtek le véglegesen. Mindketten örömmel bekapcsolódtak a gyülekezeti élet és szolgálat minden ágába. Zoli testvér örömmel vágott bele a nagy feladatba, hogy az ő korában beleélje magát az amerikai életstílusba. Úgy gyülekezetünk tagjai, mint a kívül-állók között is megbecsülést és viszont szeretetet érdemelt ki. Élete utolsó öt hónapját kórházban töltötte. Az Úr egyengette számára az utat, hogy a legjobb orvosi kezelésben részesüljön. Két súlyos operáción ment át. Sohasem zúgolódott. Teljesen az Úrra bízta magát. Mikor meglátogattuk, kérte, hogy énekeljünk és imádkozzunk és ezekben ő is részt vett. A kórház népe és az orvosok is felfigyeltek kivételes magaviseletére. Egyik kezelő orvosa maga is imádkozott vele, amikor kezelte. Az öt hónapos kórházi kezelés idején felesége, Janka, éjjel-nappal vele volt és szeretetteljes odaadással minden tőle telhetőt megtett. Az Úr felépülés helyett sokkal jobbal és végtelenül értékesebbel viszonozta hitét - Magához szólította, hogy Vele legyen örökké. Gyászolja: felesége - Janka, fiuk - László, Palm Bay, két unoka; testvérei: Dr. Ladislau Bíró, Palm Bay, Bíró Endre, Pécs, Magyarország, húga - Tóth Hajnal, Nagyvárad, Románia, valamint lelki testvérei és baráti köre Palm Bayben és a tengeren túl. A Megváltónk szava hozzá is és mindazokhoz, kik Őt követik, ezt a gyönyörűséges ígéretet szólaltatja meg: “Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe. ” Ernest J. Kish
