Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)

1997-04-01 / 4. szám

1997. április Balk Margit Rózsás Amerika!(?) Megadatott nekem is, hogy lássam. Isten ajándéka számomra: "Szívének kívánságát megadtad néki; ajkainak kérését nem tagadtad meg. Eléje vitted javaidnak áldásait, sőt áldássá tetted öt, megvidámítottad öt színed örömével! ” - olvasom a 21. Zsoltárban indulásom előtt. “Beteljesíti az Ót félöknek kíván­ságát!" {Zsoh 145:19) Június 13-án (1996), csütörtök este Kulcsár Sándor tv., a New York-i ma­gyar baptista gyülekezet lelkipásztora hirdette az Igét a nagyváradi magyar baptista imaházban. Engem az amerikai Nőszövetség meghívott az évi konferen­ciájára. Amikor elköszöntem a gyüleke­zettől, Veress Ernő lkp. elbúcsúztatta Kulcsár testvért is, akit az Úr, mint “angyalát” küldte elébem, hogy ne egyedül utazzam. Én a fenti igékkel in­dultam, a viszontlátásig. A repülőút - bár 9 órás volt - kellemesen telt. Állandóan figyeltem a TV-ben, hol tartunk. Hosszú volt az út az Atlanti Óceán fölött. Betelt az Ige: “Az Úr elhajít téged erős hajítással, mint labdát, nagy messze földre." {És 22:17-18) Első' utunk New York-ba vezetett, Kulcsár Ferenc testvérék otthonába, Kulcsár Sándorné, a Nőszövetség el­nöke szüleihez. Vendégszeretetüket két hétig élvezhettem. Köztünk volt az Úr! Szép tágas a Gyülekezetük. Sok is­merőssel találkoztam. Örültem, hogy több alkalmam volt közöttük szolgálni az Igével. Nagy élmény volt le- és körülnézni az ikerblokk 110. emeleti kilátójáról. Vagy a Szabadságszobor felső párkányáról szemlélni az óceánt s a városokat, külö­nösen naplemente után. Egy sóhaj fakadt szívemből: “Nagy vagy Te Isten, nagy a Te hatalmad! ” Sokkal hatalma­sabbnak látom most az Urat, mint eddig. Vagy látni a kitudja hány év óta zuho­gó Niagara vízesést. Éppen szivárvány ölelte át, mikor ott voltunk. De eltörpül mindezek mellett az ember! Lélegzet visszafojtva suttogom: Micsoda az ember mindemellett, hogy gondod van reá? Rózsás? Igen: a lepedő, a takaró, a függöny, a ruha csupa rózsa. Keresem rajta a töviseket. Nem igen találok. Vala­hol el vannak rejtve. A világ sem dicsek­szik töviseivel, pedig de sokakat halálra sebzett velük, sőt magát a mi Urunkat is. A rózsaligetben élők a virágok. Illa­tosak. Tövisei belém akadnak. Ahogy nézem, arra gondolok: ha ilyen szép Is­ten kezemunkája, milyen szép Az, Aki teremtette mindezt? Késő este érkezünk Rámába (Kana­da), a táborba. Itt tartották meg az Amerikai Magyar Baptista Szövetség 89-ik közgyűlését, valamint a Magyar Baptista Nőszövetség évi konferen­ciáját. Engem ért az a kiváltság, hogy bi­zonyságot tehettem a “Hívő Nők Ékességéről"' a Péld 31:1-31 és 2Pét 1-6 alapján. Az Úr megáldotta. Az O nevének adjunk dicsőséget. (Zsolt 115:1) Istennek külön kegyelmi ajándéka ez a tábor. Cserepka János lkp. misszioná­rius létesítette. Feleségével együtt jelen voltak. Meghallgattuk missziói beszá­molóikat Bolíviai szolgálatukról. Sok gyülekezet alakult magvetésük nyomán. Van olyan gyülekezet is, ahol ma 500 tag dicsőíti az Urat, szabadításáért. Szép ez a tábor. Egy hatalmas tóhoz van közel. Az ifjúság csónakázott rajta vidáman. Nekem is kedvem lett volna... Minden összejövetelnek, ennek is, egy a célja: minél többen hallják az evangéliumot és végül belekerüljenek Krisztus hálójába. (folytatjuk) Lapozgassuk a Bibliát! MENNYORSZÁG * És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. * Uram Isten! Imé te teremtetted a men­nyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted! * Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. * Hanem gyűjtsetek magatoknak kinc­seket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. * Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. * Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örök­kévaló házunk a mennyben. * ... látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szállá alá a mennyből, elkészítve... * És hozzájuk menvén Jézus, szála nékik, mondván: Nékem adatott minden hutalom mennyen és földön. A megfejtést (igehelyeket) június közepéig várja a szerkesztő. Megfejtések: Január: Még ma 1. 2Krón 18:4; 2. 2Sám 16:12; 3. Józs 24:15;.4. Zsid 3:7-8; 5. Zsolt95:7; 6. 2Kor 6:2; 7. Lk4:21. Könyvjutalmat nyert: Máté Sándor, Yonkers, NY. A MENNYEI SZENTÉLY FŐPAPJA Zsidók 8:1-5 (Ezen a héten) megismertük az ószö­vetségi vallási élet néhány jellemző vonását. Láthattuk, hogy a szépen, igé­nyesen megformált külsőségek nemes lélekkel párosulva jól szolgálták az Isten­nel kötött szövetséget. Az ősi szertartások legnagyobb értéke mégis az, hogy önma­­gukon túlmutatnak. Úgy jó, ha ez igaz a mi szertartásainkra és általában az életgyakorlatunra is. Ezért nem lehet jó az az imaház, amelynél szeb­bet el sem lehet képzelni. Nem jó az az istentisztelet, amely a hívek minden igényét kielégíti. Nem lehet jó szolga az, akinek lenyűgöző egyénisége mellett az Úr Jézus csak ministránsnak tűnik. - Hogy miért? Mert a kép (vagy az árnyék) nem kiálthatja ki magát valóságnak. Csak utal­hat a valóságra, amely odaát vár ránk. Fontos tehát, hogy a baptista hagyomá­nyokból az igényesség mellett a szerény­séget, az egyszerűséget is feltétlenül megőrizzük! M. Kovács László, Áhítat VASÁRNAPI ISKOLA gp 1997 május 4 A MEGÖLETETT BÁRÁNY Jelenések 5:1-10 Egy újabb 3 hónapos ciklus végére érünk. A reménység üzenete - így lehetne összefoglalni az elmúlt két hónapot és e mostanit. Helyt állni a jelenben, hűsége­sen - ezzel készülhetünk föl a jövőre, amit az Úr elhoz. Nála már készen is van a jövő, de mi nem ismerjük még azt. Kijelentései alapján azonban van némi belátásunk a jövőbe is. Tudjuk pl. azt, hogy visszajön, várhatjuk, - vámunk is kell! Reménységünk alapja Jézus: Vele és Benne építjük hívő életünket. A Thessa­­lonikai levelekben gyakorlati tanácsokat kaptunk arra, hogyan éljünk és szol­gáljunk itt, a foltámadás reménységével a szívünkben (márciusi anyag). A hívők kitartását, erősítését szol­gálták a múlt hónapban tanulmányozott levelek, melyek legszebb összefoglalása ez a vers: “Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját” (Jel 2:10). A reménységünket ébresztő üzenetek a Jelenések Könyve másik részéből érkez­nek felénk - az Isten Bárányáról és a meny­­nyei Jeruzsálem kimondhatatlan di­csőségéről. A Pátmosz szigetén száműzetésben élő János a hét levél után újabb látomá­sokat kap. “Jöjj fel ide és megmutatom néked amiknek meg kell lenni ezután” (4:1). Micsoda kiváltság: a jövőbe belát­ni, a jövő felől magától Jézus Krisztustól kapni fólvilágosítást (kijelentést). Em­beri agyunk fölfogni azt, nyelvünk __________________________________11. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents