Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-02-01 / 2. szám
Mátrai Mihályné: AKI KÉR A kölcsönök világát éljük. Az emberek kölcsönből vesznek házat, gépkocsit, bútort, ruhát, gyógyszert vagy még egy éttermi vacsorát is. Persze ilyenkor bankkölcsönt használnak. Viszont van, aki - különböző okok miatt - személyektől kér kölcsön. De vajon Isten gyermeke köteles-e mindig kölcsön adni annak, aki kér tőle — függetlenül attól, hogy az illető mire kéri a pénzt, s hogy szorgalmas, vagy jó sáfáre? S vajon kérjen is — bármikor, nyugodtan és akármire? A vélemények ezen a téren is különböznek. Számunkra mindenben a Biblia tanácsa az irányadó. Ha nincs határozott utasítása, akkor alapigazságainak szemszögéből kell keresnünk a választ. A kölcsönadással és kölcsönkéréssel kapcsolatban van amire van igei utasítása, van amire nincs. A következő felfogást találom igeszerúnek a KÖLCSÖN-ADÁSSAL kapcsolatban: 1. Isten gyermekei segítsék ki szükségben levő' testvéreiket. Erre van igei utasítás. Az 5 Mózes 15:7-8 szerint: "Ha valaki elszegényedik testvéreid közül légy hozzá bőkezű, és ADJ NEKI SZÍVESEN KÖLCSÖNT, amennyire szüksége van... ” Az egymásról való gondoskodás fontos lelki munkáink köze tartozik. Ebből látja meg a világ, hogy Isten gyermekei szeretik egymást, hogy érdemes Krisztust követni és gyülekezetbe tartozni. Ez is elősegítheti megtérésüket. 2. Isten gyermekei segítsék ki szükségben levó' ellenségeiket is. Erre is van igei utasítás, "...szeressetek ellenségeiteket, tegyetek jót ÉS ADJATOK KÖLCSÖN... ” - olvassuk a Lukács 6:35- ben. Vagyis győzzük meg jóval a gonoszt. így leszünk Istenhez hasonlóak. S esetleg rosszakaróink lélekmentői is. 3. Isten gyermekei önfeláldozóan kölcsönözzenek a szegényeknek. Ez is utasítás. Ne számítsanak hálára, viszonzásra, kamatra, sőt esetleg visszafizetésre sem. Adjanak, "...SEMMITSEM VÁRVA ÉRTE" {Lukács 6:35.) Nem arról van szó, hogy ne fogadják el a hálát, viszonzást, vagy visszafizetést. Az megalázná, vagy elkényeztetné a kölcsönkérőt. Csak arról van szó, hogy semmit se várjanak el. Tapasztalatból tudom, hogy könnyebb úgy adni, hogy - titokban - ajándéknak tekintem a kölcsönt. Akkor nem gyötrődöm, ha késik vagy egyáltalán nem fizet vissza az illető. Viszont ha ELVÁROM, hogy hálatelten, időben, kamattal vagy anélkül visszafizessen, akkor a csalódás kesergéshez, sőt még idegösszeroppanáshoz is vezethet. AZ IGE TANÁCSA EGÉSZSÉGES! 4. Isten gyermekei felelősségteljesen kölcsönözzenek. Ezt az Ige általános 1997. február______________________________ TŐLED... alapigazságai alapján mondom. Nem találtam rá konkrét utasítást. Mire gondolok? Azokra az esetekre, amikor nem életszükségletre kémek kölcsön. Pl., ha azért kér valaki, mert nincs pénze szeszes italra, dohányra, drogra, szerencsejátékra, vagy egyéb szenvedélyre, akkor igeellenes lenne adni. Csak ártanánk vele. Lélekmentés helyett mélyebbre süllyedését segítenénk elő. Továbbá, ha a kölcsönkérő munkakerülő, vagy fecsérlő, vagy könnyelműen kockáztató, vagy másokat kihasználó személy, akkor szerintem szintén helytelen lenne adni. Az ilyenek magatartását helytelen elősegíteni! Helyesebb ha egy gyengéd, imádkozó, féltőn-szerető, bölcs testvér rávezeti őket a helyes útra. S mi az igeszerű magatartás a KÖLCSÖN-KERÉSSEL kapcsolatban? 1. Isten gyermekei személytől csak szükségben kérjenek kölcsön. Az eddigi igék arra utaltak, hogy Isten a kölcsönadás utasításával kizárólag a szükségben levőkről gondoskodott. Más esetekre nem vonatkoztatta a kölcsönadást! 2. Isten gyermekei adják meg a kölcsönkért összeget függetlenül attól, hogy a kölcsönadónak szüksége van-e rá vagy nem. Az Ige így utasít: "Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok. ” (Róma 13:7) De mit tegyenek, ha a megígért időre nem tudják visszaadni a kölcsönt? Először tárgyalják meg a dolgot Istennel, másodszor a kölcsönadóval. Kérdezzék meg Istent, hogy miért nem rendelte ki a kölcsön kifizetésére való összeget? Vizsgálják meg, hogy helyesen használták-e fel bevételüket; vagy, hogy mindent megtettek-e, hogy fizethessenek? A kölcsönadóval is feltétlen tárgyaljanak. Ne rejtőzzenek el előle. Tapasztalatból tudom, hogy sokkal könynyebb elviselni az elmaradást, ha őszintén megmondják, hogy mi az oka a késésnek. Aztán tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy mihamarébb kifizethessék az adósságot. 3. Isten gyermekei —ha feltétlenül szükségesnek látják — akkor hitelük felépítésére és komolyabb kiadásokra intézetektől kérjenek kölcsönt, ne személytől. Hitelt felépíteni ugyanis intézeteken keresztül lehet. Ennek érdekében kiválthatnak egy kredit kártyát. S ha minden hónapban vásárolnak valamit vele és időben fizetnek, akkor előbb-utóbb hitelképesekké válnak. De ebben az esetben is csak annyit vásároljanak, amire szükségük van és anynyit költsenek, amennyire van fedezetük. Azonkívül harminc napon belül fizessék ki az EGÉSZ TARTOZÁST, hogy ne kelljen kamatot fizetni. Ez a jó sáfárkodás (ami igeszerű), mert így felesleges dologra és magas százalékra nem fecsérelnek. Komolyabb kiadásokra meg azért kérjenek intézettől (kölcsönző intézettől, vagy banktól), mert ha hitelképesek, akkor onnan úgyis kapnak. Ha nem, akkor meg jobb ha lemondanak igényükről, semhogy személytől kéijenek. Minek veszélyeztetnék testvéreik anyagi javait, ha bizonytalan a fizetőképességük? Egy hívő anyagi tanácsadó (Larry Burkett) még a nagyobb dolgokra való kölcsönnel kapcsolatban is azt javasolja, hogy ISTEN GYERMEKEI az intézetekből fölvett kölcsönt is fizessék le mihamarabb, mert amíg tartoznak, addig RABSZOLGÁK. A kölcsönadó rabszolgái — ő az úr felettük! Egyik napról a másikra hajléktalanná, nincstelenné teheti őket. A munka rabjaivá is válhatnak, ha két-három munkát is vállalnak, hogy fizetni tudjanak. Sőt lelkileg is ráfizethetnek mert nem marad idejük az igeolvasásra, imádkozásra, még templomba járásra sem. A családi életük is kárát látja — arra sem marad elég idejük. Szerinte, ha egyszerre nem tudják kifizetni az adósságot, akkor minden hónapban fizessenek le valamivel többet, hogy minél hamarabb túl legyenek a tartozás gyötrelmein. “Isten jót akart nekünk, amikor a Róma 13:8-ban azt javasolta, hogy senkinek semmivel ne tartozzunk” —mondta. 4. Isten gyermekei — ha kell — vállalják az egyszerűséget. Szükségleteik és fizető-képességük szerint vásároljanak. Inkább éljenek egyszerűen, mint kifizethetetlen adósságban. Mert az adósságok tönkreteszik hírnevüket. S ezzel nem csak maguknak, hanem AZ ÚR ÜGYÉNEK IS ÁRTANAK. * ** Tudom, hogy vannak, akik arra serkentik az embereket, hogy kölcsönből gazdagodjanak meg. Azt mondják: “Az okos ember kölcsönkért pénzzel megy bele vállalkozásaiba. Aztán a bevételből kifizeti a havi tartozást és még neki is bőven marad belőle.” Elméletben jól is hangzik a dolog. De gyakorlatban ritkán válik be! Erre is illik a szólásmondás: "Olyan szép, hogy nem is lehet igaz. ” Valóban nem igaz! Tudom, hogy még sok mindent lehetne mondani a kölcsönadással és kölcsön-kéréssel kapcsolatban. Elmélkedésünk hadd vezessen hát arra, hogy tovább fejtegessük a kérdést és egyénileg vizsgáljuk meg, hogy mit vár EL TŐLEM ES TŐLED AZ ÚR ezzel kapcsolatban? Engem Isten az évek során szüléimén, az Igén, tanácsadókon és személyes tapasztalatokon keresztül arra tanítgatott, hogy a szükségben levőt ajándékkal segítsem ki, ne kölcsönnel. Magam pedig kerüljem az adósságot. Szerető Istenünk NEKED is szívesen megmutatja a számodra helyes megoldást. □ 5. oldal
