Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
10. oldal 1996. január Hazahívó szavad várom! Ungár Aladár imádsága: Én Uram, én Istenem! Az éjszaka csendjében reád gondolok és imádság van szívemben. Az énekíró szavaival mondom: “Hazahívó szavad várom, Jézus, vigaszságom! Várom, hogy hangozzék felém: Szolgám, elég!” - Nem tudom, hogy amikor majd elszólítasz, teljes öntudatnál leszek-e és el tudom-e mondani mindazt, amit most elgondolok, ezért leírom. Hálát adok azért, hogy egy napon elém álltái és elzártad utamat. Nem kerestelek, de Te megtaláltál és magadévá tettél. Köszönöm azt, a gazdag és szép életet, amit a te követésed nyújtott nekem. Köszönöm a bizonyosságot, hogy bár halandó testem felbomlik, ama napon szemtöl-szembe látlak majd téged, akit olyan nagyon szeretek. Micsoda öröm lesz az! Minden reményem várakozáson felül beteljesül majd akkor. Mindig vágyódtam a te szépséged után. Azon a napon lepel nélkül látlak majd. De nemcsak látlak - hozzád hasonló leszek. Ez a törékeny, gyarló test átváltozik, a te dicsőséges testedhez lesz hasonló. Szemeim látják majd a Királyt, ékességében. Akkor ujjongani fogok: érdemes volt érted élni, neked szolgálni, sokmindenről lemondani. Nem volt hiábavaló a hit, a bizalom, a küzdelem. Azon a napon nem fogom sajnálni azt, amit odaadtam érted, de fájlalni fogom azt, amit megtartottam, amihez ragaszkodtam. Akkor mindennél nagyobb lesz számomra, hogy a tiéd lehetek és te az enyém vagy. Kegyelem, meg nem érdemelt, felfoghatatlan, végtelen kegyelem volt minden! Köszönöm neked, hogy most és halálom órájában megpihenhetek ebben. Nem tekinted majd életem nyomonáságát, kudarcait és a szégyent, amit itt-ott nevedre hoztam. Kicsinyhitüségem, kételyeim, engedetlenségem, életem minden árnyoldala eltűnt a feledés tengerében. De hogy szerettél és megtisztítottál és magadévá tettél, az hálát és imádatot fakaszt majd. “Örök életem sem lesz elég, zengnem az Ó dicséretét! " Uram, az éjszaka csendjében zaklatott szívem megpihen benned. Nagyon szeretlek és nagyon vágyódom utánad! Semmit sem hozhatok neked, de te mindenem vagy! S ez elég. Áldom a te kedves, szépséges nevedet! Tarts közel magadhoz! Amíg ver a szívem, amíg ki nem lobban az öntudatom, mindig áldhassalak és magasztalhassalak! Hitvány, nyomorult féreg vagyok, de te könyörültél rajtam. S ez örökre elég. Uram, köszönöm, hogy itt vagy mellettem! Amen. Két héttel halála előtt, egy álmatlan éjszakán írta ezeket a sorokat a közülünk 25 évvel ezelőtt eltávozott Ungár Aladár, a Vetés és Aratás szerkesztője. Velencén imaház épül Levelet kaptunk Velencéről, melyet Szenczy Sándor lelkipásztor és Hajgató Zoltán gyülekezet vezető írt alá. Címzett az Amerikai Magyar Baptisták Szövetsége. A levélből idézünk: “Gyülekezetünket az elmúlt időszakban az építkezés jellemezte, mindfizikai, mind pedig szellemi értelemben, hiszen már nemcsak épülő, új imaházunk falai állnak immár tetőszerkezetre várva, hanem arról is beszámolhatunk, hogy testvériségünk megtérésekkel is erősödhetett. Nagyon hálásak vagyunk ezért is Istennek. Meg azért is, hogy az amerikai testvérek is gondoltak ránk és eljuttatták 500 azaz ötszáz amerikai dollár adományukat, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni. Ebből a pénzből sikerült nagyobb mennyiségű sódert és homokot az építkezési területre szállíttatnunk. Mégegyszer: nagyon szépen köszönjük! Hisszük, hogy a jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten! ” Az itt látható fényképet is mellékelték testvéreink. Az épülő téglák Épül a Hajnalpír Baptista Gyülekezet imaháza között egy velencei testvér, talán éppen Hajgató Zoltán látható, középen Drescher Lajos, szövetségünk éppen otthon járó pénztárosa, jobbra pedig Mészáros Kálmán székesfehérvári lelkipásztor. (Képrejtvény, játékos kedvűeknek: vajon mit mond Mészáros testvér Drescher Lajosnak?) A Szigetszentmiklósi Napsugár Gyermekmentő alapítványról Kinek a szíve ne indulna meg egy gyönyörű pólyás-baba láttán? De mosolyunk könnyekre fordul, ha megtudjuk, hogy szegénynek nincs édesanyja és édesapja. Ilyen a helyzete sok csecsemőnek őseink hazájában, Magyarországon. Mostanában alkalmunk volt meglátogatni egy - a magyar állam által elismert - szigetszentmiklósi otthont, ahol szeretettel befogadják az ilyen elhagyott gyermekeket, akiket valahol otthagytak, vagy olyan teenagerek szültek meg, akik nem akarnak, vagy nem tudnak törődni gyermekeikkel. A Szigetszentmiklósi Baptista Gyülekezetnek van egy olyan otthona, ahol terhes lányok terhességük utolsó napjait eltölthetik és szülés után, hívő családok által adoptáltathatják gyermekeiket. Rév. Almási Mihály és felesége ennek az organizációnak elsődleges működtetői. Különböző helyekről kapnak segítséget úgy az országon belül, mint kivülről. Eddig már 83 csecsemőt helyeztek el hívő otthonokban, Egyre nagyobb szükség van szolgálatukra. Amikor megláttam a kitárt karokkal síró bébiket, szívem megtelt örömmel és hálával, hogy még mindig vannak szerető emberek, akik eleget tesznek a Máté 10:42-nek: “És aki inni ad, egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom nektek, el nem vesztheti jutalmát.” Imádkozzunk ezekért az elhagyatott gyermekekért, akik saját hibáikon kívül születtek ebbe a rideg világba. S Isten áldása nyugodjon mindazokon is, akik boldog otthont biztosítanak számukra. Kish Ernő J. Rónai György: Jelenlét Nézz föl az égre: ott van felhők és csillagok közt. Pillants körül a földön: ott van fűben, virágban, állatok ámuló szemében, emberek arcán. Áss le a föld alá: csontokból és kövületekből szándékainak lábnyoma dereng feléd. Mindenütt láthatatlan. Mindenütt látható.
