Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
Hegyi-Füstös István: AZ APOSTOLOK LOVÁN Kornya Mihály élete és munkássága — 6. rész- Komya Mihály hívő lett!... Komya bemerítkezett!... újságolják egymásnak az ismerősök. Nemcsak Nagyszalontán, hanem az egész környéken, hisz az egykori jóképű parádéskocsis, Rozványék belső, bizalmi embere tisztes nevet vívott ki magának.- Milyen az a hívő!?- Hát, aki nem káromkodik, nem veri a feleségét, nem részeges, de még csak nem is pipázik.- Lótartó ember hogy bírja ki ezt?- Van, aki állja.- Úgy prédikál az, hallják, emberek, mint valami pap. De nem ölt fel palástot, hanem csak komoly feketét, ünneplőt, ha szolgál. Egy kicsit katonás, ami nem csoda, hisz katonatiszt gazdának volt a legénye, elkapta a honvédvirtus. Ezt különösen a gyermekei tanúsíthatják, akiket szigorúan fog. No, nem is szalad a házatája! Most már bezzeg nem titok a hívőség Szalontán. Komya Mihály háza - a baptisták gyülekezeti otthona. Ámde nem nézi ezt mindenki jószemmel. A melléképületet valami rongyember fel is gyújtotta. De Komya nem átkozódott. Csöndes, szelíd az mostmár egészen. Csak ha prédikál, akkor erélyes, határo - zott, bátor. Egyre többeknek, s egyre többet hallat magáról a szalontai parasztpróféta. 0 ugyan úgy tekinti magát, mint “misszionárius,” aki Mestere parancsát igyekszik teljesíteni: “Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtett lénynek...” (Máté 28:19) O - hirdetni fogja!- Merre van a Gyepsor?- Arra, délkelet felé! De sokszor megismétlődött ez a kérdés és válasz Nagyszalontán! Jöttek az utasemberek hetedhét határból, s bizton megszállhattak a Gyepsor 366. szám alatt. Komya Mihály és házanépe komolyan vette és derűsen teljesítette az Igét: “A vendégszeretetről el ne feledkezzetek!” (Zsid 13:2) Volt úgy, hogy éjnek évadján is dobogtak a nagykapun, s csak állt be a kocsi az udvarra. Nyugodtan tehette a vándor: lovainak istálló, neki magának étel-ital, barátságos szállás jutott alkalmas és alkalmatlan időben. A vendég testvérek részt vettek a közös imádságban, étkezésben, - olykor a házi munkában is, mint valami nagy család tagjai. Testükben lelkűkben megerősödve mentek aztán útjukra tovább. *** Egyik este igen későn ér haza a Kornya család az imaházból. Lelkűk csendességében beszélgetnek, amikor egyszercsak megzördül valami a gabonásház padlásán, a folyosó végében.- A macska? Asztal mellé telepedve imádkoznak és énekelnek: “Fáradt vagyok, lenyugszom, Álmos szemem lehunyom, A te szemed, jó Atyám, Vigyázzon az éjjel rám!” Vacsora közben megáll a kanál a kis Juliska kezében:- Valaki lépdel a padláson... tolvaj!- Ne, Mihály, ne menj fel! Megölnek... Legalább botot vigyél! Hiába minden óvás, tiltás: a gazda bátor léptekkel megindul a padlásfeljáró felé. Családja buzgón imádkozik érte - és a tolvajért is!... A létra végén megáll Kornya Mihály és tájékozódik a padlás homályában. A szelelő-nyíláson világol csak be egy tenyérnyi ég. Igen, tolvaj settenkedik amott a gabonahalom mellett! Lázas ügyetlenséggel, mohón tölti a zsákját. Már útra készülődik. Emelné a terhét, de gyönge hozzá. Visszaejti a gabonászsákot, törli a verítékét inge aljába. A ház ura már ott áll mögötte, észrevétlenül, lélegzetét is visszafojtva. Most csak egy ütés kellene és az idegen elnyúlna a padlás fövenyén. Nem... nem szabad megölni, csak leckéztetni kell, móresre tanítani egy kicsit. Egy kisebb ütéssel... De tán egy csöpp ijesztés is elég lesz:- Fogjad!- Jaj! - kiáltja a hívatlan éjszakai látogató és a földre roskad a rémülettől. Erre nem számított: hogy maga a gazda akaija fölsegíteni vállára a zsákmányt. De Komya kitart szándéka mellett:- Fogjad csak jóbarátom és vigyed. Segítek.- Nem... nem. Engedelmet!- Vigyed!- Dehát, hogy hogy?!- Látom szegényember, neked nagy szükséged van erre a gabonára. Milyen kockázatot vállaltál érte, milyen fáradságot! Neked adom, vigyed. Ha módod lesz rá, megadod. Rád bízom, mikor. Amikor lekászálódtak, beszólt a gazda feleségének:- Asszony, még egy tányért! Vendéget hoztam. És a “vendég” megsemmisülten a szégyentől és az örömtől, együtt eszik és imádkozik a családdal. (Folytatjuk) Lapozgassuk a Bibliát! IDŐ • ... ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra? • Nem a ti dolgotok tudni az időket ... melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. • És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat ... meghosszabbítom életed idejét. • E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek. • ... tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség. • Hogy többé ne embereknek kíván - ságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. A megfejtést (igehelyeket) február végéig várja a szerkesztő. Megfejtések: November - Hálaadás l.És 12:1; 2. Mt 11:25 és Lk 10:21; 3. lKor 1:14; 4. Zsolt 147:7; 5. Kol 4:2; 6. 2Kor 9:15. Könyvjutalmat nyert: Imre Pass (Canada)
