Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-04-01 / 4. szám
Vajda Pálné: FELTÁMADUNK! “Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az O dicsőséges testéhez, amaz O hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket. ” (Fii 3:20-21) Az Újtestamentumban nem kevesebb, mint harminc fejezet beszél a feltámadásról. Ami hiteles és elfogadható. A feltámadás fényére épül az egész világ hívő keresztyénéinek a síron túli jövője. A sötétség hatalma, a halál, az emberiség legkegyetlenebb ellensége, de Krisztus által legyőzött ellenség. Akik hisznek Benne, élni fognak, mert 0 él! Akik hisznek, azok részére a halál nem a megsemmisülés, hanem csak átmenet ebből a nyomorral teljes világból, egy sokkal dicsőbb országba, ahol nincs szenvedés, könny, nyomor, hanem örök öröm az Isten trónja körül. A földi élet minden ember részére csak egy rövid ideig tartó vándorlás, ami éppen csak arra elég, hogy az ember felkészüljön az Isten színe előtti megjelenésre, mert Isten előtt meg kell jelennünk, akár hiszünk, akár nem! Nem lesz mindegy, hogy hiszünk-e vagy nem, mert ott elválik a hívők útja a hitetlenekétől. Jézus szerint: “És kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására ” (Jn 5:29). Ezt Isten Fia adta tudtára az embereknek jó előre, hogy ne lehessen kifogása senkinek az, hogy nem tudott róla. Vegyük komolyan az Isten szavát, mert “rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni ” a hitetlennek. D. L. Moody, halálához közeledve ezt mondta: “A mennyország megnyílt előttem! Ha ez a halál, édes ez nekem —Isten hív, mennem kell! Ez az én győzelmem! Ez az én koronázásom napja!’’ Moody, mint Mózes, betekinthetett az ígéret földjébe, azért boldogan szenderült álomra — Megváltója karjaiban. Egy hívő édesanya évekkel ezelőtt elhatározta, hogy a New Yorkban élő leányát meglátogatja. Hajóval az Atlanti Óceánon kellett átutaznia. Hajójuk nagy viharba került, úgyannyira, hogy az életük is veszélyben volt. A hajó kapitánya körüljárta a hajót, hogy bátorítsa az utasokat, de amikor a hívő asszony kabinjához ért, meglepetésére az énekléssel volt elfoglalva. Megkérdezte tőle, hogy nem fél-e, hiszen a hajó minden percben elsülylyedhet? Az asszony így válaszolt: “Nem félek, mert van nekem két lányom, az egyik Márta, aki New Yorkban él, a másik Mária, ő már hazaköltözött az Úrhoz. Ha a hajó nem süllyed el, holnap már találkozók Mártával New Yorkban; ha elsüllyed, Máriához megyek a mennyei dicsőségbe. Bármelyikkel találkozom, a találkozás nagyon boldog lesz. ’’ Mily nagy boldogság a hívők számára az, hogy tudják, hogy hová mennek. A 4. oldal_________________________________ vallásoskodó ember ezt nem értheti meg, mert sokkal többről van itt szó. “Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, ózonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ővele együtt’’ (IThess 4:14). A legtöbb ember élete csupa tragédia: gyász, szívfájdalom, csalódás, küzdelem. Az azokra való visszaemlékezés is könnyet csal szemeinkbe. Éppen ezért nagy boldogság tudni, hogy “az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak... ” (Jel 21:4). Valóban, az élet Krisztussal egy végnélküli remény; nélküle pedig egy reménytelen vég! HÚSVÉTI ÉNEK Feltámadott az Úr bizonnyal! Oh égi hit, oh szent valóság! Mely értünk hordta a keresztet, Nem halt a sírba annyi jóság. Feltámadott az Úr bizonnyal! Mert szeretet volt szíve-lelke; A szeretet: maga az Isten! Megölni Istent hogy lehetne? Feltámadott az Úr bizonnyal! Ez üdvösségünk büszke vára. Rontsátok el tornyát, azontúl Vitézségteknek nincsen ára. Feltámadott az Úr bizonnyal! Ezt hirdetem egész hitemmel S tudom, ha napvilágom elvész: Reám tekint az Istenember! Feltámadott az Úr bizonnyal! Oh ha mindez csak mese, álom, Mind hasztalan, ha prédikáljuk Nagy diadalmunk a halálon. Feltámadott az Úr bizonnyal! Erős hittel hiszem ez egyet: S azoknak, kik keresztre vonták, Örökségül hagyá a mennyet. Baja Mihály TAVASZI ÉBREDÉS Énekek Éneke 2:10-13 Az Énekek Éneke eredeti néven, héberül Shir Hashirim, görögül Asma Asmaton és latinul Canticum Canticorum. E könyvnek a szerepét a zsinagógában nehezen lehetne meghatározni. De költőies szépségével és Isten gondoskodásából ez a könyv is a “teljes íráshoz” tartozik. Fia az Énekek Énekében a vőlegény figyelmeztetésére szükség van és mátkája nem válaszol ingerülten vissza, úgy nekünk is szükségünk van az isteni figyelmeztetésre, hogy “ébredjünk fel!” Elmélkedjünk röviden a kijelölt ige felől. Ébredj én mátkám, mert elmúlt a tél. Ha jön a tavasz, Isten áldott napjának sugarai melegítik fel a léget, és kellemessé teszik az ember részére az életet, a munkát. Isten szól képletesen mátkájához, menyasszonyához, aki az újszövetség szerint a Krisztus teste, a gyülekezet. Szükséges a felébredés - mert elmúlt a tél. Isten minden időben gondoskodott arról, hogy valami által figyelmeztesse az embereket, hogy Istenhez jöjjenek. Ma nekünk mondja Isten: Kelj feljöjj hozzám, mert elmúlt a tél. Hosszabbodnak a nappalok. Nincsen síkos-csúszós út, nincs hideg, ami talán eddig ok volt arra, hogy nem jöttünk Istenhez, templomba. Most eljött a kellemes tavasz és az idő kedvező arra, hogy kilépjünk otthonunkból és Isten felé menjünk. “Ébredj és mátkám... a madarak énekelnek. “Eljött az éneklés ideje.” Kicsoda mondja a madaraknak, hogy kezdjék el az éneklést? De ők énekelnek, dicsőítik Istent, szebbnél szebb dallamokkal gazdagítják a zeneművészet világát. A növény és az állatvilág ébredése által serkenti a vőlegény menyasszonyát is az ébredésre. Isten a tavasz jöttével figyelmeztetni szeretne minket arra, hogy tavasszal minden élet megindul a növény világban: a rügyek fakadása, a virág kihajtása, illatozása életet jelent. Az állatvilág is ébred. Pl. a medve téli álmából felébredve munkába kezd. A madarak szebbnél-szebb melódiákat trilláznak. Mindezek azt igazolják, hogy a természet megébred, életre kel a tavasz jöttével. De mátkáját figyelmeztetnie kell, hogy keljen fel. Aki Isten szavára felébred az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül a bűn álmából, annak megnyílnak szemei és szájával dicséri a nagy alkotót, mert eljött a éneklés, az Isten dicsőítés ideje. Van sok alkalom, amikor eljön az éneklés ideje, de nem Istent dicsérjük énekeinkkel. Bárcsak meghozná ez a tavasz minden kedves olvasó számára az Isten dicsérő ajkak énekét. Kelj fel én mátkám... a növények jó illatot adnak. Egy kis virágnak sem szükséges, hogy az emberek bontsák meg a szirmait. Isten csodálatosan alkotta meg a növényvilágot. Jézus Krisztus azt mondja, hogy Salamon ____________________________1996. április
