Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-03-01 / 3. szám
6. oldal nqdiunüW1 1996. március Dr. Haraszti Sándor: BILLY GRAHAM ÉS A SZIBÉRIAI HETEK Billy Graham önfeláldozó, felelősségteljes és kockázatot vállaló magatartása megoldotta a gordiuszi csomót: kezdett kialakulni a kölcsönös bizalom légköre. Mind két nagyhatalom kormánya jól ismerte Billy Grahamet és megbízott benne. A pünkösdiek is nagyon jól ismerték Billy Grahamet, de hosszú ideig nem bíztak meg benne, mivel nem értették meg a módszereit. Nadja Vascsenko pl. nagyon tiszteletlenül, erőszakosan és durván kérdezte meg tőle azon az estén, mikor meglátogattuk őket: “Mondja dr. Billy Graham, miért nem engedte meg, hogy a sajtó, a televízió és a rádió képviselői megjelenjenek? Miért nem engedte meg, hogy fényképeket készítsenek erről a látogatásról?" Billy Graham azt felelte, hogy ő mint lelkipásztor jött látogatni, hogy ő Bibliát olvasni és imádkozni akar most, és hogy ő lelkipásztori látogatásokat nem szokott televízióra venni. Nadja Vascsenko ugyancsak provokatív módon és rendkívül élesen megkérdezte tőle, hogy mit fog mondani majd Amerika elnökének erről a látogatásról. Billy Graham azt válaszolta, hogy ő csendben, feltűnés nélkül, szenzáció nélkül szokott ilyen dolgokat intézni, hogy nem tudta még, mit fog mondani az elnöknek, de tudta azt, hogy ezt a kérdést eddig is sok helyütt fölvetette, és ezután is sok helyütt föl fogja még vetni. Szeretettel kérte a pünkösdieket, hogy legyenek türelemmel, várják az Urat, imádkozzanak, és hogy amit nyomás, erőszak, szenzáció hajhászás nem tudott elintézni, azt Isten meg tudja oldani más módszerekkel is. Én a múlt év júliusában és augusztusában (1982) visszamentem ismét Moszkvába, csak azért, hogy Billy Graham megbízásából tovább folytassam a pünkösdiek ügyében való tárgyalásokat. A nagy nyilvánosság azt hitte, hogy semmi sem történik. A pünkösdiek is azt hitték, hogy a világ elfeledkezett róluk. Pedig nem ez volt a helyzet. A kölcsönös bizalom légköre szépen fejlődött a tárgyaló felek között, és ami azelőtt nem történt meg, az most valósággá vált, a pünkösdiek maguk is kezdtek hinni Billy Grahamnek. Ez év március 28-án ismét Moszkvába mentem, megbeszéléseimet tovább folytattam az ortodox és a baptista egyházzal, a szovjet kormány képviselőivel és az Amerikai Nagykövetséggel. Vannak dolgok, amikről ma még nem beszélhetek. így csak annyit jegyzek meg, hogy Lídia Vascsenko ez év április 7-én elhagyta a Szovjetuniót, és Bécsen keresztül Izraelbe vándorolt. Megindult a találgatás. Én magam is kérdéseket kaptam sajtóügynökségektől, mit gondolok, a hátramaradt hat elhagyhatja-e az Amerikai Nagykövetséget ezután? Az én válaszom az volt, hogy biztosan el fogják hagyni, de ami még ennél is fontosabb, a kivándorlási engedélyt is meg fogják kapni. Ez év június 27-én, pontosan 5 évvel azután, hogy a szibériai hetek beszöktek az Amerikai Nagykövetségre Moszkvában, a Vascsenko apa (Pjotr Vascsenko), a Vascsenko mama, továbbá a velük lévő Nadja Vascsenko (kb. 18 éves) és Pjotr Vascsenko fiuk (16 éves), valamint a szülőknek eredetileg Csemogorszkban maradt 11 gyermeke, tehát összesen 15-en a Vascsenko családból megérkeztek Bécsbe, ez történt hétfőn. Másnap, június 28-án kedden mind a 15-en megérkeztek Tel Aviv, Izraelbe. Az eredeti kivándorlási kérvényt 23 évvel ezelőtt adták be. Néhány nappal ezelőtt fölhívott az egyik nagy televíziós állomás és hírügynökség képviselője és megkérdezte, mit gondolok a még mindig Csernogorszkban lévő Timofej és Mária Kmikhalkov esélyeiről. Ok a másik család (férj és feleség), amely befogadta Billy Grahamet és munkatársait (Dr. Walter A. Smith, John N. Akers, Dr. Alexander S. Haraszti) a múlt év május 11-én, midőn a Vascsenko család kijelentette, hogyha újságírók, fényképészek és televízió nem jöhetnek, akkor Billy Graham ne jöjjön. Nadja Vascsenko, az akkor 17 éves leány adta ezt a szigorú és tiszteletlen föltételt. Őneki mintegy 15 oldal írásbeli kérdése volt följegyezve (újságírók tanácsa és diktálása alapján), amelyekkel Billy Grahamet a világ nyilvánossága előtt meg akarta leckéztetni. Miután Nadja Vascsenko visszautasította Billy Graham látogatását, akkor odafordultunk a Kmikhalkov férjhez és feleséghez, és ők szeretettel meghívtak bennünket az ő szobájukba, A történet iróniájához tartozik, hogy amikor Nadja Vascsenko ezt látta, akkor addig mesterkedett, hogy végül is az ő szobájukba mentünk, ahol a megegyezés ellenére szét volt húzva a függöny, nekem magamnak kellett hirtelen odaszaladnom, és a függönyt összehúzni, hogy a kint, az alagsori szobával egy szinten lévő utcáról a várakozó újságírók ne készíthessenek fényképet. Azt kérdik most tőlem, hogy mik az esélyei a Csemogorszkban visszamaradt Kmikhalkov családnak? Nekem semmi kétségem nincs erre nézve. A megegyezés úgy szól, hogy a teljes szibériai hetek ki fognak vándorolni a Szovjetunióból, sőt, amint láttuk, a Vascsenko családnak Csernogorszkban maradt 11 tagja is kivándorol már. Azt hozzák fel a kétkedők, hogy a Kmikhalkov családnak nincsen rokona nyugaton, aki meghívót tudna nekik adni. Ez sem egészen így van, mivel vannak rokonaik, akik ugyan nem testvérek, vagy első unokatestvérek, hanem távolabbiak. De hadd mondjam azt is, hogy mikor ilyen nagy dolgokról van szó, akkor kis formaságok nem fogják megakadályozni egy bizalmon és jóhiszeműségen alapuló megegyezésnek a végrehajtását. Szeret(befejezö rész) ném fölhívni lapunk olvasóinak a figyelmét arra, hogy mind az amerikai, mind pedig a világ sajtó nagyon kevés megjegyzéssel és minden szenzáció hajhászás nélkül hozta ezeket a híreket eddig. Ez is része a megegyezésnek. Meg vagyok róla győződve tehát, hogy a szibériai hetekből visszamaradt kettő is hamarosan kivándorol a Szovjetunióból. Remélem, eljön az idő, amikor a Billy Grahamet igazságtalanul vádoló sajtó (közöttük nem egy hívő testvérünk is) meg fogja tudni az igazságot, és meg fogja érteni, hogy Billy Graham nem szenzáció hajhászásból szolgálja hittestvéreinek az ügyét, hanem keresztyén felelősségből és krisztusi részvétből. Ugyanakkor magatartása a két nagyhatalom jobb megértését és közeledését is szolgálja. Nem vagyok biztos benne, hogy mindezeket a magasrendű keresztyén szempontokat, mind pedig a magasfokú nemzetközi szempontokat Nadja Vascsenko valaha is meg fogja érteni. Érdekes módon ez év április 12-én, amikor a szibériai hatok elhagyták a moszkvai Amerikai Nagykövetséget, egy magasrangú egyházi képviselő megkért arra, hogy adjam át szovjet hivatalosok köszönetét Billy Grahamnek azért a nagyon fontos szolgálatért, amit ő a szibériai hetek ügyében végzett. Megköszönték azt is, hogy a két nagyhatalom között a bizalom légkörét hozta létre, és ezáltal lehetővé tette, hogy az ügyben érdekelt felek a megfelelő lépéseket a megfelelő időben megtegyék. Ez év május 2-án New Yorkban egy diplomáciai fogadáson egy magasrangú szovjet társadalmi személyiség megkért arra, hogy tolmácsolja szovjet hivatalosok köszönetét Billy Grahamnak azért a fontos közreműködésért, amit a két nagyhatalom kormánya között, mint tekintélyes amerikai magánszemély, és ugyanakkor, mint világtekintélynek örvendő egyházi személy is végzett. Hallottam olyan véleményeket, hogy egyes amerikai vezető körök szívesebben vették volna, ha Billy Graham nem olyan diszkréten és nem annyira a másik fél tekintélyének és törvényeinek a tiszteletben tartásával intézte volna ezt az ügyet. Ezek a körök állítólag azt is kifogásolják, hogy a szibériai hetek nem közvetlenül az Egyesült Államokba vándoroltak, és hogy ilyen módon elesett az az alkalom, hogy kivándorlásukból világszenzáció legyen. Akik tényleg az ügyet tekintik, bizonyára hálásak azért, hogy végül is öten kivándorlási engedélyt kaptak a szibériai hetekből, és hogy minden remény megvan arra, hogy a még visszamaradt kettő is hamarosan kivándorol. Meggyőződésem az, hogy Billy Graham csendes diplomáciája nélkül mind a heten még ma is a Moszkvai Amerikai Nagykövetség alagsorában volnának. (1983. július 2)
