Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)

1996-03-01 / 3. szám

1 1996. március 3. oldal Fáradni emberi dolog folytatás az 1. oldalról Semmivel sem helyettesíthető a Krisztusba vetett őszinte hit, a bűnbánat és az újjászületés. Az Úr Jézus azt mondta, hogy újjászületés nélkül még csak meg sem láthatjuk Isten Országát... De mire is ösztönöz minket ez az igére - tes jövő? Munkálkodásra. A Károli­­fordítás a homályban hagy minket a munkálkodás mikéntjét illetően. Miért kell erősen megállni a helyünkön, még­hozzá “mozdíthatatlanul”? A munka szó kiválasztásánál Pál apostol a több lehetséges közül egy olyant választott, ami az Úrnak végzett szolgálat jellegét is leírja. Mielőtt megmondanám, hogy mi ez, hadd hozzak erre példát a magyar nyelvből. Mondhatjuk, hogy munkálko­dunk, azt is, hogy serénykedünk, de azt is, hogy tevékenykedünk, vagy éppen teszünk-veszünk, és bár ezek mindegyi­ke valamiféle aktivitásról beszél, mégis más kép tárul elénk e szavakat hallva. Pál apostol a “koposz” szót választotta, ami fáradozást jelent. “Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek meg mindent az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy fára­dozástok nem hiábavaló! ” Egy élvezeteket hajhászó világban élünk. Ez a mentalitás annyira ragadós, hogy még a Krisztus ügyéért végzett szolgálatot is megbélyegezte sokaknál. Elterjedt az a nézet, miszerint az Úr követése egy olyan diadalát, amit a siker és a megelégedettség mérföldkövei jeleznek elejétől végéig, amin járva egyik örömből a másikba esünk szinte. Ezzel szemben az Ige szolgálatról, teherhordo­­zásról, harcról, fáradozásról beszél. “Soh’se fárad el a lelkünk” - énekeljük, pedig akit besoroztak már a mi üdvkirályunk katonái közé, az tudja, hogy “szenvedés után öröm jön, és győzelmi korona Ott van szükség a kitartásra, ahol fára­doznak. Ne legyünk olyan keresztyének, akik csak akkor, úgy és addig “szolgál­nak,” amíg az jól esik. Én korántsem mon - danám, hogy az Úr ügyében fára­­dozóknak állandóan leterhelteknek kell lenniük, de azt mondom, hogy amíg a földön élünk, addig a szolgálat végzése bizony megcsapolja fizikai, érzelmi és lelki energiatartalékainkat. Ilyenkor a pihenés, az Ige áldása, az ima, az éneklés és mások szolgálatán keresztül töltekezhe­­tünk újból fel erővel. A naponkénti megújulás szükségessége nem abban van, mintha Isten kifogyott volna a kegyelem­ből, hanem, hogy mi megfáradtunk valamilyen okból kifolyólag, és regene­rálódnunk kell. A fáradságnak lehetnek persze más okai is, mint a szolgálat. A rendezetlen élet és a céltalanság is fárasztó. A lusták különösen is fáradékonyak. Hány és hány úgynevezett hívő van, aki állandóan bús­komor, akiket nem a szolgálat fárasztott ki, hanem az engedetlenség, az a távolság - tartó túlzott óvatosság, ami a terhek vál­lalását, viselését, a fárasztó szolgálat vég­zését nem akaija megismerni. Tekintsünk magunkba, és nézzünk utána annak, hogy van-e bennünk készség fáradozni az Úr ügyében? Ha fáradtak vagyunk, vizsgáljuk meg, hogy a szolgálat végzésében, vagy a távolságtartásban fáradtunk-e ki? Kérjünk erőt az Úrtól, hogy kitartók legyünk a munkában. Bostonban minden tavasszal ren­deznek egy futóversenyt. A pálya közel 30 mérföld hosszú. Egyszer egy addig ismeretlen nő futott be elsőnek. Rekor­dokat döntött az idejével. A dobogó leg­felső fokán állt, amikor a zsűriből egy orvos odament hozzá, majd vissza a he­lyére, hogy a botrányos csalást nyilvá­nosságra hozza. Az elsőnek befutott asszony nem futotta végig a pályát. Később maga is bevallotta, hogy nem sok­kal a célegyenes előtt ugrott be a kijelölt útvonalra. Hogyan lepleződött le a csalás? Az orvosnak feltűnt, hogy a vádlija laza volt. Az alsó lábszáron az izmoknak feszesnek kell lenniük, még az atlétáénak is, ha 30 mérföldet fut valaki. A fáradtság nem bűn, nem gyengeség, hanem be­határolt képességeink jelzője, amitől majd a feltámadott test lesz csak szabad. Ne csaljunk a szolgálattal - ha valóban a feltámadásban reménykedünk! FÁRADT KIÁLTÁS ERŐÉRT (Zsolt 127:1-2; Zsid 12:12) Eltört a bennem feszülő lendület, eltört Uram. Akaratos akaratom (már egy hete is lehet) kétfelé szédült, sérült akarat darab. Magatokkal visztek ti duzzadt percek, akiket egykor - magamra öltve - én vittem tovább. Tovább! Nem bírtam már tovább cipelni ezt a szót. Most e bamba bámulást beismerő bólintással viszem Elé, Istenem elé, ki nem hagyott mindent legyőznöm, aki nem rakta velem a falat- hajnaltól éjszakáig - körülkerítni mindent birtokomnak. Az én Istenem elé állok,- ki Jézus Krisztus -s az 0 szavára várok. Szavára várok, szóljon: szédült rohangáló, szedd össze akarat darabjaid, végy új lélegzetet, hited lángoljon újra, lépj rá velem az útra! Eltört életedet én kicserélem újra. 1969 Herjeczki Géza Küldjön egy fényképet! 1939. júniusában készült ez a felvétel. Nem tudjuk, hogy hol? Az amerikai magyar baptista misszió e négy jeles prédikátora látható rajta, balról: Dauda Vilmos, Gruber Károly, Petre Gábor és Dulity Miklós. Az 1995. novemberi számunkban közölt Soltvadkerten készült fényképen szerep­lőket Dr. Haraszti Sándor, a Livingston kör alapítója így nevezte meg (balról): Ritter Imre, Szerényi Imre, Schuller Adóm, Somogyi István, Hufnägel Adám, Faulkner Károly, Matus István, Hirsh Imre, Herjeczki András, Várkonyi Sándor és Szomor László.

Next

/
Thumbnails
Contents