Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
6. oldal 1996. február Hegyi-Füstös István: AZ APOSTOLOK LOVÁN Kornya Mihály élete és munkássága — 7. rész Ki az a magas, kissé hajlott hátú szikár ember, aki fáradhatatlan léptekkel rája az országútakat? Degesz tarisznyatáskájában, “bakó”-jában Bibliák. Bozontos szemöldöke szigorú kifejezést ad arcának. De ha megszólal, meglepően szelíd lélek mosolyog elő a rideg külső alól. Ki az, aki faluról falura járva Jézus Krisztust prédikálja?! S nem törődve a gúnyolódókkal, lobogó tűzzel beszél megtéréséről, élete nagy változásáról, öröméről. S még az sem oltja el lelkesedését, ha egyik községben - karácsony szent ünnepén! - a garázda legények tíz vödör vizet locsolnak rá, hogy: - No, tessék, kereszteljünk, merítkezzünk, ha nem volt elég a keresztvíz kiskorodban! Másutt meg: rőzseköteget vitettek véle a falun, úgy utasították ki a helységből. S ő - a baptista prédikátor, Jézus kereszthordozására emlékezve - imádkozva tűrte a megaláztatást. Ez az ember nem más, mint - Kornya Mihály. Nem sokkal bemerítése után, 1877. novemberében Oncken János hamburgi prédikátornak az “európai baptizmus atyjának” küldöttje, Oncken Frigyes is ellátogatott Nagyszalontára. Voltak akkor ott Boszniából, Erdélyből, Budapestről és más, kisebb helyekről is testvérek. Valóságos nemzetközi konferencia volt ez: az első igen jelentős folytatás az 5. oldalról dett volna. Ezzel a magatartásával demonstrálta a világ előtt, hogy a pünkösdiek ügyét fontosnak tartja ahhoz, hogy őket, mint lelkipásztor meglátogassa, ugyanakkor tiszteletben tartja a vendéglátó ország kormányának azt a jogát, hogy egy vendég ne alázza meg a vendéglátó országot. Én az 1982 májusi Moszkvai Nemzetközi Konferencia után júliusban és augusztusban, Billy Graham személyes megbízásából ismét visszamentem Moszkvába, és tárgyalásokat folytattam az ortodox egyház és a baptista egyház képviselőivel, valamint a szovjet kormány igen magas rangú képviselőivel és a pünkösdiekkel az USA nagykövetség részvételével. Billy Graham személyét ajánlottam jól a pünkösdieknek biztosítékul arra, hogy amenynyiben elhagyják a nagykövetséget és visszamennek Csernogorszkba, az onnan beadott kivándorlási kérvényükre biztosan meg fogják kapni az engedélyt. Ezzel az ajánlattal feleslegessé tettem azt a követelést, hogy bármelyik nagyhatalom kormánya adjon Írásbeli garanciát. (folytatjuk) baptista gyűlés Magyarországon. Oncken Frigyes ekkor “misszionáriussá” avatta fel Kornya Mihályt. És ez az ünnepi áldásmondás, kézrátétel megkoronázta a magyar parasztpróféta bemerítkezési élményét. Erővel telítette, s elindította őt a misszióra. S elkezdődött egy olyan hosszú út, amelyet - ha egyvégtébe tesz meg: körülöleli a Földet... S amelynek élő kilométerkövei: drága hitre jutottak, 11 ezer megkeresztelt baptista testvér - Magyarországon.- Adjon Isten jó napot!- Adjon Isten! Az éltes asszony csodálkozva fogadta azt a komoly, tisztességtudó vándorembert, aki otthonosan lépdel az udvarára, s bekopogtat a konyhába.- Mi jóban jár? Kit tisztelhetek személyében?- Kornya Mihály a nevem, Nagyszalontán lakom. Hogy miért keltem útra? Azt is elmondom.- Üljön már le akkor.- Köszönöm... Jó asszony, én református ember voltam, de most Krisztust követő baptista lettem.- Az mit jelent?- Azt, hogy úgy keresztelkedtem meg, mint az Úr Jézus Krisztus: bemerítkeztem a folyóvízbe. És most azt szeretném elmondani ebben a faluban, hogy: ez a helyes eljárás. Megengedné, hogy itt maguknál erről beszéljek azokkal az emberekkel, akik idejönnek?- Szívesen megengedem. De hogy jönnek ide az emberek? Nincs ám, akit elküldhetnék értük, én meg nem érek rá hívogatni a jószág miatt. Az uram meg csak délután jön haza. Kornya mosolyogva szabadkozik. Már azért is nagyon hálás, hogy helyet kapott. A többit ő vállalja.- Jó asszony, kedves néném, van egy kisasztala, meg egy fehér abrosza?- Már hogy ne volna? - feleli a néne önérzetesen, és hozza is tüstént mindkét holmit. A misszionárius kiteszi a kisasztalt az udvarra, leteríti a hófehér abrosszal, ráteszi a Bibliáját, s kinyitja sarkig a nagykaput.- Mi lesz most? Megbolydult a falu. Biharban, Feketetóton ilyet még nem láttak. Ott jár-kel a kíváncsi asszonynép a nyitott kapu előtt. De azért röstellnek beljebb merészkedni. A gyerekeket küldözgetik: - Nézzétek már meg, miféle könyv van ott nyitva azon az asztalon?- Szentírás! - hozták a kis követek a választ. De ekkor már komoly férfiak is várták a szót: - Mért van ott az a Biblia? Ki tette oda? Mit akar ezzel? S ekkor előlépett a szobából a “tettes.” Értette a módját, hogyan kell tovább gerjeszteni a follobbanó kíváncsiságot:- Emberek, eljönnétek-e estére ide vacsora után, meg amint rendbe tettétek a jószágot? Erről a Bibliáról szeretnék érdekes dolgokat mondani. Meg magamról is. - Jöjjenek el! *** És a falubeliek nem sajnálták a fárad - ságot, a napi törődés után szívesen meghallgatták a velükbeli egyszerű parasztember vallomását az Élet Könyvéről és magáról. Tetszett nekik a világos példa: amiképpen a nyitott kapu és a nyitott Könyv várta a betérőket, úgy várja - tárt ajtóval - az égi Atya is hazatérő tékozló gyermekeit. Nem kiabált, de a legtávolabb állók is hallhatták szavát. Nem beszélt hosszan. Jól tudta ugyanis, hogy a prédikáció mondáskor: első negyedóra a szívé, második a fülé, harmadik a pádé, negyedik a falaké. És ő embereknek akart beszélni, nem a falaknak. (Folytatjuk) Nem csak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is megpróbálta a januári, rendkívüli gondokat okozó időjárás: hó, árvíz, rekord hideg! T THINK aOD MAY HAVE A PROBLEM...IVE BEEN PRAYW' THAT IT SNOWS SO HABO THEY HAVE TO CLOSE SCHOOL MY MOM IS PRAYIN' THAT IT DONT/
