Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
már tehetetlen test rabságában. A lehetőségek ajtai mind bezárultak mögöttünk. Ilyenkor tudjuk szívből énekelni: “Bár jönnének újra vissza kárbaveszett éveim!” De ha minden ajtó bezárul is előttünk, mögöttünk, akkor se veszett el minden lehetőség! Megmaradt a legfontosabb: Ablakot tárni a szent hely felé! Gondoljunk a kora tavaszi napokra, amikor alig várjuk, hogy kinyithassuk az ablakot, és beengedhessük a friss levegőt! És milyen kellemes az ablak előtt ülni, és a bennünket körülvevő, megszokott környezet helyett a kék eget, a fehér felhőket, a virágos rétet, vagy a sötétzöld fenyőket nézni. Szinte megújít a meleg napsugár! - Ha nem a mindennapi robotra, 4. oldal vagy testi nyomorúságunkra nézünk, hanem a tárt ablakon túlra, kitágul előttünk a látóhatár, meglátjuk a láthatatlant is! S ha testünk már nem is mozdul, lelkünk szabad madárként szárnyalhat Isten felé, imádságunk eljut az O trónjához. Égi Jeruzsálem! Ott van az igazi hazánk, ott van az Atya, aki vigyáz reánk, ott van a Fiú, aki helyet készít nékünk, és ott vannak szeretteink, akik előrementek. Felfelé mindig nyitva az út! Van-e lelkednek naponta háromszor kitáruló, égfelé nyíló ablaka? "Jeruzsálem felé nyitsz-e ablakot, te, ki e nagy Babilonnak rabja vagy? Van-e fel-felvágyó pillantásod, míg Sionból jö Urad? ” hogy beváltsa szavát. így jött el a szörnyű asszírjai és babiloni száműzetés, ahol könynyek között, fogolyként, kinokban töltöttek hosszú éveket... *** Izráel népe a keresztyének előképe. Amit nekik üzent az Úr, az minekünk is szól. T.i. Krisztus eljövetele előtt ők képezték Isten gyermekeit, mert hittek az igaz Istenben és az eljövendő Messiásban. Jézus megszületése után viszont azok Isten gyermekei, akik - bár ugyanúgy hisznek az élő Istenben, mint az Izráel népe, de a Messiásban már úgy, mint Aki már eljött. S ezért szívükbe is behívták és követik Ót. Gondolkozz csak el ezen: ha már szivedbe hívtad Jézust, s úgy hiszel benne, mint a megszületett, kereszthalált halt, feltámadt, mennybe ment és értünk visszajövő Messiásban és Isten Fiában, akkor Isten gyermek vagy! A Biblia szerint: "Akik pedig befogadták (Jézust), azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az O nevében... ” (Jn 1:12). Csak velünk - a Krisztusban hívőkkel kötött Isten Krisztus eljövetele után ilyen szövetséget! S mint ilyen kiváltságosoknak, felelősségünk és megbízatásunk is van! Felelősségünk, hogy úgy éljünk, hogy Isten nevére dicsőséget hozzunk. S megbízatásunk, hogy másokat szóval, tettel, imával... Őhozzá irányítsunk; lelkeket mentsünk. Ha felelőtlenül egyik bűnt a másikra halmozunk; ha a világ isteneihez csatlakozunk, akkor mi is számíthatunk a fenyítékkel. Atyánk előre megmondta! Velünk is úgy bánik, mint egy bölcs, szerető szülő a gyermekeivel. S bár istenfiúságunkat szófogadatlanságainkkal nem veszítjük el, de komoly fenyítékekben részesülhetünk. Tartsunk önvizsgálatot. Tegyük fel a kérdést: úgy élek, ahogy Isten gyermekéhez illik? Felelősségtelten, mindenkor, mindenben igyekszem megdicsőíteni Mennyei Atyámat? Legfőbb törekvésem elveszett embertársaim Jézushoz, a bűnbocsánathoz és az üdvhöz való vezetése? Betöltőm feladatomat és megbízatásomat? Amennyiben bűnt, vagy felelőtlenséget találunk magunkban, akkor szakítsunk e langyos hívő életünkkel, most. Imádkozzunk: Én Uram és én Istenem! Ószintén megvallom, megbánom és segítségeddel hátat fordítok minden felfedezett, ismert bűnnek, közömbösségnek és felelőtlenségnek. Kérlek, bocsáss meg, tisztíts meg egészen és légy úr az életemben Szent Lelkeddel. Hadd lássa meg minden ember bennem a Te képmásodat és az Istent követő élet szépségét és erejét. Add erődet a bizonyságtevő, lélekmentő élethez. A Jézus nevében és a Te dicsőségedre kérem ezeket. Amen. Isten, aki Jézus vére által - Krisztus után - csak velünk, a Benne hívőkkel, lépett szövetségre igazán megérdemli, hogy felelősségünk és megbízatásunk betöltésével töltsük napjainkat és az Ő dicsőségére és embertársaink megmentésére. Mátrainé ____________________________1996. február CSAK VELETEK Amós 2:4-8, 3:1-2 Amikor gyermekeink még növőfélben voltak, nagy súlyt fektettem arra, hogy társaságban - akár a gyülekezetben, iskolában, vendégségben, villamoson, vagy bárhol - rendesen viselkedjenek. A más gyermekeinek viselkedésével nem törődtem. De a magaméival igen. Azok énrám hoztak szégyent, vagy dicsőséget. A gyermekeim pedig tudták, hogy felelőséggel tartoznak nekem. Úgy kell eljárniuk, ahogy elvárom tőlük. Különben jön a fenyíték! Viszont a fenyíték is csak az enyéimnek járt tőlem. A másénak nem. Egy komolyabb megbízatásuk is volt. Mégpedig az, hogy magatartásukkal rávilágítsanak arra, hogy hívő családból származnak. Hogy szeretik, követik és tisztelik Istent. Izráel tizenkét törzsét Isten a saját népévé^ gyermekeivé választotta - olvassuk az Őtestamentumban. Ez óriási kiváltság volt számukra. Nem azért választotta ki őket, mintha különbek lettek volna a többi népnél, hanem azért, hogy legyen egy nép, amely kizárólag Őt imádja és hisz az eljövendő Messiásban. Ez a kiválasztás felelőséggel is járt. Elsősorban figyelniük kellett arra, hogy úgy viselkedjenek, hogy mennyei Atyjuk nevére dicsőséget hozzanak; sohasem szégyent. Másodsorban arra, hogy élettel és szóval rávilágítsanak az egy igaz, élő Istenre; követésének lehetőségére és fontosságára; az eljövendő Messiásba vetett hit útjára... De a választott nép sokat vétkezett. Gyakran szégyent hozott Isten nevére. Nem töltötte be hivatását. Mikor Isten nem nézhette tovább a dolgot - mert többet ártottak, mint használtak -, elhatározta, hogy megfenyíti őket. Alapigénkben is egy ilyen esetről olvasunk. A választott nép előzőleg kettészakadt. Két királyság alatt élt. Júda törzsének vezetése alatt élt egy kisebb csoport s a nagyobb Izráel néven szerepelt. Júdának megüzente az Úr, hogy szörnyű fenyítés vár rájuk, mert megszegték törvényét és szövetségét, s bálványokat imádtak Isten helyett. Izráelnek pedig főleg két csúfos bűne miatt ígért veszedelmet. Az egyik a szegények zsarolása, nyomorgatása, a másik meg a paráznaság borzalmas elterjedése volt. Aztán mindannyiuknak hozzáfűzte: “Halljátok meg azt az Igét, amelyet az Úr mond rólatok, Izráel fiai, az egész nemzetségről, amelyet kihozott Egyiptomból: csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket. ” Vagyis: csak titeket hívtalak el gyermekeimnek. Csak titeket választottalak népemnek. Kiváltságosak vagytok! Cserébe csak annyit kértem tőletek, hogy felelősségteljesen éljetek és azzal bíztalak meg benneteket, hogy mentsétek az elveszetteket. De nem álltatok helyt. Inkább egyik bűnt a másikra halmoztatok és ti fordultatok el a körülöttetek élő pogányok bálványaihoz. S mert csodás kiváltságotokkal járó hivatásotokat nem töltöttétek be, úgy kell bánnom veletek, ahogy egy bölcs, szerető szülő bánik gyermekeivel. Megkellfenyítselek benneteket. Saját gyermekeim nevelése az én dolgom. A máséi nem. Fontos, hogy meglássa az egész világ, hogy szerető, bölcs Atyátok van! Ha a ti életetek által nem vonzódhat hozzám, akkor az én fenyítékem által talán félni kezd engem s hinni kezd bennem. A veletek való bánásmódom által talán rádöbben arra, hogy nektek élő, érző, cselekvő, reagáló, mindenható, mindentudó Istenetek van! Ellentétben az ő tehetetlen fa, kő, stb. isteneikkel. S talán megtér hozzám. Isten az Ő kegyelméből és szeretetéből, prófétái által mindig előre megüzente népének, hogy mi vár rájuk. Amós próféta ki is jelentette: “Az Ur semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. " (Ám 3:7) Figyelmeztetésével adott még egy utolsó lehetőséget az övéinek arra, hogy megtérjenek, megváltozzanak, új életet kezdjenek, s elkerüljék a fenyítéket. De nem vették komolyan uz intő szót. S mivel a nép nem hallgatott a prófétákra, Isten nem tehetett mást, mint
