Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)

1996-12-01 / 12. szám

1996. december 5. oldal istenségét hirdeti. Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ö volt kezdetben Istennél (1,1-2). János apostol levelei mellett Pál írásaiban is olvasunk a hitetlenséget leleplező, illetve az igei látás­módot elősegítő tanítást: Senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket... mivel tehát elismertétek Jézus Krisztust uratoknak, éljetek is benne...mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége... (Kol 2,4f). Mindkét idézetben közös, hogy Jézus Krisztus mindig Isten volt - ellentétben azokkal a tévtanokkal, melyek szerint emberként született, és csak később nyert isteni természetet (pl. Jehova Tanúi). Annak is ellentmond az Ige, hogy az Úr Jézus csak látszólag lett volna ember. Nem, O egészen Isten és egészen ember volt. Ezt hirdeti a születés története, így ismerték a tanítványok, így MAGNIFICAT magasztald én lelkem az Urat áldd dicsérd mert nem rejtette el magát homályhoz szokott szemünket megnyitotta az Örökkévaló: szavával mindent Ő teremtett Ő a Mindenható hajolt le hozzánk emberekhez magasztald én lelkem az Urat Isten közelít hozzánk ó boldog Mária ó boldog Ember boldog emberiség hogy viseled majd el hogyan bírod ki hogy érted majd meg (hogyan is érthetnéd meg?) ó szegény Mária: A MINDENHATÓ GYERMEKED LESZ hogy atyánk édes Atyánk legyen magasztald én lelkem az Urat csodálatos karácsony: ó áldott asszony ó boldog Újszülött éneklő angyalok ujjongó Isten örülj hát ember! magasztald én lelkem az Urat áldd dicsérd Herjeczki Géza (1980) hirdették, így valljuk ma is; ilyen Üdvözítő adatott nekünk. Az első zsinatok vezetői nagy felelős­séggel gondolkoztak hát azon, hogy miként kell ezt a titokzatosan fontos igazságot hirdetni, tanítani és védeni. Az Űr születéséről és Személyéről, ennek kapcsán Máriáról is, nem vitatkozás vagy okoskodás céljából fontos az Ige tanításán szilárdan állva óvatosan és tisztán fogal­maznunk, hanem mert ma sem más a reménységünk alapja, és mert korunkban fokozott sikerrel szedik áldozataikat a tévtanítók - gyakran Bibliát forgatva a kezükben. Erre példa a katolikus egyházban im­már meghonosodott Mária-kultusz. Keve­sen tudják, hogy ez egy modem jelenség. A múlt század végétől sorra jelentek meg a Mária személyét és üdvtörténeti szerepét taglaló dogmák, és szinte havonta hallunk az azokat népszerűsítő jelenésekről, Szer­biától Mexikóig. Mielőtt felsorolnám a Mária-tan legfontosabb tételeit, érdemes ismét a katolikus teológust idézni. Dr. Előd István arra a jogos kritikára válaszol, miszerint rendkívül veszélyes próbálkozás a tanítóhivatal dogmáit ráerőltetni a Bib­liára. Abban igazuk van - írja, - hogy a tanításnak nem szabad eltérnie a Bibliától, figyelembe kell azonban venniük, hogy a későbbi hivatalos értelmezés számára elég, ha csíraszerűen tartalmaz valamit a Biblia. Erre éppen a mariológiában talál­hatunk jó példákat, mert Máriának a Bib­lia összképében betöltött szerepe, továbbá a róla elszórtan található kijelentések olyan csíráknak bizonyultak, amelyek csak lassan, fokozatosan kezdtek kibontakozni az Egyház tanításában, életében, isten­­tiszteletében. Az ilyen igeértelmezés veszélye abban áll, hogy a Biblia 66 (vagy náluk több) könyvében mindenféle elbur­jánzott gondolati-termék és életvitel csírájára talál létjogosultságáért. Az alábbi felsorolás ízelítő ebből.- A legrégebbi Mária-dogmát az efézusi zsinat szögezte le (Kr.u.431-ben), ez Mária istenanyasága (theotokosz). Ha csupán azt értenék ezalatt, hogy Mária Is­­tent-hordozó volt terhes állapotában, ak­kor mi is elfogadnánk, de nem erről van szó. A Complementum Trinitatis címmel a Szentháromság kiegészítőjévé avatják, mint aki erényei révén mindenkinél közelebb áll Istenhez. A Biblia ezzel szem­ben nyolcszor is Jézus anyjának mondja. Máriának csak ez lehet a biblikus címe.- Szüzességével kapcsolatban már em­lítettem, hogy a szülés módját és Mária további életét is úgy tanítja a római egy­ház, mintha férfivel nem érintkezett volna. Mi úgy hisszük, hogy a házasság, a házastársak tiszta és kölcsönös megbecsü­lésen alapuló nemi kapcsolata és a gyer­mekszülés nem csorba a nő testén, így Máriáén sem volt az.- Szűz Mária szeplőtelen fogantatásán azt értik, hogy Mária élete első pillanatától egy senki másnak nem adott kegyelmi adomány élvezője volt, és így lett a teste méltó hajléka Isten Fiának. Az eredendő bűntől való mentesség és az istenanyaság dogmái logikailag kapcsolódnak, mert hiszen lelkének tisztasága nem lehetne teljesnek mondható, ha csak egy pillanatra is beárnyékolta volna azt az áteredő bűn. Az Ige ezzel szemben azt tanítja, hogy mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Is­ten dicsőségét (Róm 3,23). Az eredendő bűnnel kapcsolatban pedig ezt olvassuk: Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üd­vösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást (Róm 5,18). Ez alól Mária sem kivétel.- Az előbbiekből következik az a tanítás, miszerint Mária mentes volt min­den bűnös hajlamtól és az ezekből szár­mazó kísértésektől is. Nem csoda hát, hogy XII. Piusz pápa 1950-ben kihirdette a Munificentissimus Deus - kezdetű bullában a hivatalos tanítást a Bol­dogasszony Mennybemeneteléről. Mária földi életpályája befejezése után testével és leikével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe. A földi életpályája után óvatos fogalmazás, ami helyet ad annak a tannak is, miszerint Mária teste halál nélkül vál­tozott át megdicsőültté.- XII. Piusz egy újabb enciklikája (1954) már a mennyország Idrálynőjeként dicsőíti Máriát. És milyen hatalommal jár ez?! Elsősorban a hathatós közbenjárás hatalmával, hiszen kire másra hallgat inkább a király, mint az édesanyjára? A hívők sokasága már nem hallja a piarista teológus óvatosságra intő szavát: Mária királynői voltát nem ajánlatos túlságosan hangsúlyoznunk... (649. oldal). A példákból ennyi is elég. Az az üzenet, amit az Úr Jézus ránk hagyott, amit az apostolok hirdettek kristálytiszta. Láthat­juk, hova vezet az Igétől függetlenített vallás. A célom nem a katolikus hívők becsmérelése, hanem, hogy ezzel az ál­talánosságban ismert példával szem­léltessem egy tévtan kialakulását, amiről Karácsony táján gyakran szó esik, amit népies-vallásos szokások és a szeretet ün­nepének melegénél sokak gondolkozásába lop a Megtévesztő. Remélem, hogy ezeket a sorokat olvasva nem gondoljuk többnek magunkat azoknál, akik életében és gon­dolkozásában még nem Tanító Lélek is a Szentlélek. Isten kegyelmének minden megnyilvánulása, így az igei, tiszta látás is, érdemtelen életeket érint, mint a miénk, mint az övék. Imádkozzunk az Ó kegyelmének gazdag kiáradásáért minden kereső lélek felé! Mária érdemei Istenre hagyatkozásán és a Krisztus váltsághalálán nyugszanak. Mi is csak így lehetünk kedvesek Előtte. Gondolkozzunk el azon, hogy milyen mély Istenre figyelést követelt Máriától és Józseftől Jézussal egy fedél alatt élni, a gyermeket nevelni, tanítani, gondozni, míg felnőtt, és mindeközben hinni a ki­jelentésekben?! Mi sem állhatunk meg azon a ponton, hogy hiszünk a szűzen fogantatásban. Látszik-e rajtunk, hogy akit követünk, aki életünk ura lett nem más, mint Isten?! □

Next

/
Thumbnails
Contents