Evangéliumi Hírnök, 1996 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
POSTMASTER: Send address Changes to: Evangéliumi Hírnök, Hungarian Baptist Union of America (USPS 716-300) 2800 Fordham Rd. N.E., Palm Bay, Florida 32905-4312____________________________ VOL. 88. NO. 2., FEBRUARY 1996 88. ÉVF. 2. SZÁM, 1996. FEBRUÁR Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America_________Since 1908_________Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja ____________________“AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA” (Róma 1:16)____________________ Gerő Dóra: r r r rr r r A TANITVANYSAG ELOFELTETELE ES ALAPJA Érdekes összehasonlítani Lukács evangéliuma első fejezetében Bemerítő János és az Úr Jézus igehirdetői tevékenységét. Néhány, mindkét leírásban feltalálható kifejezés hívja fel az olvasó figyelmét az evangélista által tudatosan felépített párhuzamra. Ilyen például a tény, hogy mind János, mind Jézus személyes felkészülés után kezdte el igehirdetői munkásságát. Valóban lehetetlen elképzelni eredményes lelki munkát elhívás, személyes felhatalmazás, szellemi ‘feltöltekezés " nélkül. S ez nem csupán Jánosra, vagy Jézusra vonatkozott, de ugyanúgy — vagy talán még sokkal inkább — vonatkozik a ma szolgálattevőire, lelkipásztorokra, imaóravezetőkre, vasárnapi iskolai tanítókra egyaránt. Istennel való közvetlen kapcsolatteremtésben állt a felkészülésük. Jánoshoz a pusztában szól az Úr, és ő “elindul és hirdeti az evangéliumot. ” Jézus is átmegy a pusztai felkészülés időszakán, de ezen túlmenően rendszeresen keresi Atyja társaságát, s a magányos, imádságban eltöltött alkalmak után mindig megtöltekezik a Lélek erejével. A gyülekezeti imaóra nem pótolhatja vagy helyettesítheti a személyes imaéletet. Ennek elhanyagolása csak lelki legyengülést eredményezhet. Jézus is ezért hangsúlyozta tanítványai számára az Atyával való kapcsolat fontosságát, ezért tanította őket imádkozni. Sokaság veszi körül Jánost és Jézust is. De az emberekhez való viszonyulásuk különböző. Bemerítő János prófétai tisztet tölt be elsősorban. Üzenetet közvetít, ítéletet hirdet, tanácsot ad, “buzdít és evangéliumot hirdet” (18.v.), ennél többre nem képes. János munkássá-Lukács 3:1-20; 6:12-49 gának bázisa a “puszta ” marad, őhozzá mennek ki mindazok, akik vágyat éreznek valami többre. Jézus, ezzel ellentétben, fizikai közelségbe kerül azokkal, akikhez küldetett. Magához veszi tanítványait, és lemegy a hegyről, az összegyűlt sokaság közé. Istenfiúságának bizonyítéka abban is nyilvánvaló, ahogyan megteremti a tanítványság előfeltételeit, előkészíti a szellemi magvetés talaját. Belelát az őt körülvevők szívébe, felismeri a “töviseket, ” amelyek képesek arra, hogy a legkülönb tanítást is elfojtsák: látja a lelki-testi nyomorúságokat, a betegséget, a megszállottságot és mindenek előtt szabadulást ad ezekből, utána kezd el tanítani. Nyilvánvaló tanulságot vonhatunk le ebből a párhuzamból: közösségeink lelki munkássága legtöbbször inkább a jánosi, mint a jézusi példát tükrözi. Kinyitjuk imaházaink ajtaját, és várjuk, hogy az érdeklődők bejöjjenek. Azután - talán dörgedelmes szavakkal - nekifogunk a “megtérítésüknek." Nem csoda, ha az eredmény is hasonló: János hallgatóságának nagy részénél a bemerítkezés puszta fellángolás jele volt. Még közeli követőit, tanítványait is a bizonytalanság jellemzi: “Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?” - teszik fel a kérdést Jézusnak (Lk 7:20). Az Apostolok Cselekedetei ugyan említést tesz Apollósról és néhány más hívőről, akik Bemerítö János tanítását adták tovább, szükség volt azonban arra, hogy Priszcilla és Akvilla “még alaposabban megmagyarázzák nekik az Isten útját” (ApCs 18:24-28). János "megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higygyenek, aki utána jön, azaz Jézusban ” (ApCs 19:4) emlékezteti Pál is az efézusi tanítványokat, akik csak János keresztségét ismerték. A példázat ezt a szőlőtő és a szőlővessző képével illusztrálja. Ha nincs élet a szőlővesszőben, nem képes a gyümölcstermésre. János és tanítványai bátran és határozottan felszólaltak koruk erkölcsi romlása ellen. Változást követeltek. Meglepő ezzel szemben, hogy az Úr Jézus igehirdetéséből hiányzik a megtérésre intő szó. Nem mintha a megtérés nem lenne lényeges része a tanítványságnak. A különbség abban van, hogy nem főcél, hanem vetület kell hogy legyen a megtérés az ember életében. A megtérésre való felhívás során az ember csupán tehetetlen állapotával szembesül, de ha Jézus Krisztussal találkozik, akkor nem csak saját bűnös voltára döb-Folytatás a harmadik oldalon SBBgg8HBBH£SHBBSB£*SBSSS£*SBSa m m A TARTALOMBÓL \ • English section - page 8. * • Szövetségi felhívás * l Hogyan járjunk? J I Zárt ajtók, nyitott ablakok l I Mátrainé: Csak veletek I « Dr. Haraszti Sándor: Billy ■ • Graham és a Szibériai Hetek 1 I Az apostolok lován - 7. rész J ' Udvarnoki András és az I ■ amerikai baptisták (2) » ; Emberhalászok J “ Le tudná fordítani? (4) J ■ Lapozgassuk a Bibliát! • « Otthon történt « ifi Hl IIIIIIII1IIIIII1II11IIIIIIIIII —”-
