Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
1995. január 5. oldal az ország különböző területén, városaiban, falvaiban lévő gyülekezetek lelkipásztorain, lapkézbesítőin keresztül történik. Szerkesztőségünk jelenlegi címe: 3700 ORADEA, str. H. Berthelot 5. Romania. Lapunk jelenlegi Szerkesztő Bizottságának összetétele: Vékás Zoltán, főszerkesztő; Antal Ferenc, titkár; Megy esi József, grafikai szerkesztő; dr. Vass Gergely, Bartha István és Kiss László, bizottsági tagok; Jánosi Gabriella, adminisztrációs munkatárs. A lapnak az olvasók általi anyagi támogatása csupán hozzájárulás a költségek fedezéséhez. A Szeretet szerkesztőségi szobájában Antal Ferenc, titkár és Jánosi Gabriella, adminisztrációs munkatárs Szilárd meggyőződésünk, hogy Urunk segítségével a SZERETET összekötő kapocs lesz szétszórtan élő testvéreink között és erősíteni fogja közös hiten alapuló egységünket, de szól azokhoz is, akikben még csak szunnyad az Isten utáni vágy." Eddig tart Antal testvér írása. Az Úr áldását kívánjuk a Szeretet szolgálatára, munkatársaira. (H.G.) Biblia Kínában A Nanjing városban néhány éve működő "Amity Press" az év vége felé nyomtatta ki a hétmilliomodik kínai nyelvű Bibliát. A nyomtatás az előzetes terveknek megfelelően halad és így 1996 elejére elérik a tervezett (és a kormány által is engedélyezett) 10 millió példányt. ff Elnémult Amerikában született unokaöcsém azzal toppant be két hete hozzánk, hogy néhány napos magyarországi tartózkodása alatt szeretné, ha "Transilvániába" is elkalauzolnám. Már azon törtem a fejem, hogy a hétvégi szabadnapokat hogyan tudnám megtoldani, amikor kibökte a fiú, hogy Erdélyre mindössze 2 napot szánt. Olyan téves képzetei voltak Erdélyről, hogy ő majd lefényképezheti a Transilvánia határát jelző táblát. Főtt a fejem, 2 nap alatt hogyan tudok számára annyit mutatni, hogy valamilyen reális kép alakuljon ki erről. Végül is úgy gondoltam, legalább Kolozsvárig el kell jutnunk, hogy megláthassa legalább Erdély egy szeletét. Amikor a "kincses" Kolozsvár nevezetességeivel ismerkedtünk, olyan érzésem támadt, hogy ez a Kelet-európai ismereteket nélkülöző fiú nem érezheti át, mit jelent számunkra, hogy Funár "áskálódik" Mátyás király lovasszobra közelében, hogy miért oly fontos számunkra a Szent Mihály templom Kolozsvár főterén, vagy a református templom a Farkas utcában. Neki aligha mond valamit a Házsongárdi temetőben a síremlékeken olvasható Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Jósika Miklós, Dsida Jenő, Reményik Sándor vagy a nem túl régen elhunyt Kós Károly és még megannyi számunkra oly’ kedves név. Hiányos angol nyelvtudásommal nem vállalkozhattam Erdély és Magyarország annyi szállal összekötött múltjának és oly’ sok gonddal terhelt j elenének ismertetésére. Bántott a dolog, hogy hiába jött ez a fiú "hét határon át," nem áll össze benne egy reális kép. (...) Amikor vasárnap az ütött-kopott hangos kolozsvári buszok kora reggel felvertek, egy hirtelen ötlettel megoldás kínálkozott előbbi gondomra. Néhány hete a törökbálinti református templomépítkezésnél találkoztam a fiatal bonchidai lelkésszel, aki egyben a kolozsvári református lap szerkesztője is. Egy ilyen fiatal tudós-papnak kell tudni angolul is, aki megismertetheti Erdéllyel az én Paul öcsémet. Nosza, menjünk Bonchidára! S valóban, jó volt az elgondolásom, az Istentisztelet előtt egy jó negyedórával tudtak Erdélyről beszélgetni. Amikor a templomhoz értünk, éppen a DUNA TV forgatócsoportjának vezetőivel futottunk össze, akik a Bánffyharangokff? kastély területén forgatandó film előkészületeiről tartottak megbeszélést. Úgy hallottam, Sütő András, Kányádi Sándor is részt vesz a forgatáson. Sajnos ez a valaha pompás kastély - erdélyi kis Versailles - ma már a 24. órájában van. Elmondható róla a Petőfi idézet: "a szél egy darab födéllel tudj’ Isten hol szalad. "Valójában nem is a szél, hanem az ottaniak elmondása szerint a cigányok hordták szét a tetőzetet. A szörnyű pusztulás 4 éve tart. A Caucescu rendszerben a helyi TSZ ugyan magtárnak használta az épületet, de úgy-ahogy karban is tartotta. Most Csáki-szalmája az egész - talán nem is egészen véletlenül. Hadd vesszen el minél több nyom, amely a magyarság sok évszázados jelenlétére utal. (...) Részt vettünk a bonchidai vasárnap délelőtti istentiszteleten is. Többek között elhangzott a 80. zsoltár következő verse is: "Mutasd meg nekünk erődet, midőn a nagy ínség körülvett. Tekints reánk kegyelmesen. Tarts meg és védj meg teljesen! Most hadd lássuk irgalmadat, s fénylő világosságodat!" Nagyon időszerűek ezek a sorok, mégha nem is kimondottan testi ínségre kell gondolnunk, mert szerencsére elmúltak azok az évek, amikor szinte éhezett Románia népe. A gond elsősorban az, hogy a román nacionalista szélsőséges erők éppen azt akaiják elvenni a magyar ajkú lakosságtól - ami számukra talán a legfontosabb - a magyarságukat. Segíteni kell őket, de nem úgy, hogy szülőföldük elhagyására biztassuk az ottlakókat valami mézeskalácsos romantikával. Érezzék együttérzésünket, segítsük őket amiben csak lehet, de lehetőleg ott. Ne úgy szaporodjon Magyarország lakossága, hogy az Erdélyben és más magyarlakta területeken a magyarság létszáma csökkenjen. Mert ha ezt nem elég bölcsen tesszük, még elmarad a címből a kérdőjel. Ha sok évszázadon keresztül ezeken a területeken békességben éltek a magyarok a románokkal, szászokkal, akkor nem lehet tartós állapot a most oly’ gyakori békétlenség. A kisebbségekkel való becsületes törődés az integrálódó Európa egy sarkalatos kérdése, előbb utóbb el kell ennek az elvnek jutni a Kárpátok bércéig - sőt azon túl is. Ficsór Bálint Törökbálint
