Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-04-01 / 4. szám
1995. április HOGYAN KÉSZÜLT FEL JÉZUS A SZENVEDÉSRE? Máté 26:36-44 Amikor nagy út, vagy életbevágó döntések előtt állunk, akkor mindent megteszünk, hogy alaposan felkészüljünk. Nem szeretjük a kellemetlen meglepetéseket. Inkább minden részletről előre gondoskodunk. Jézus nagy út előtt állt. Súlyos szenvedés és végül borzalmas kereszthalál várt rá. Csak így válthatta meg a pokoltól a benne hívőket. Gyötrelmét még fokozhatta, hogy O előre tudta, hogy mit hoz a jövő (Jn 18:4). Kegyelmes mennyei Atyánk velünk nem közli előre, hogy mit hoz a jövő. Nem is bírnánk ki. Ha vissza gondolok, hogy milyen és mennyi próba ért életemben, akkor meg kell állapítanom, hogy sokszor idegösszeroppanást kaphattam volna, ha előre tudom, hogy mi vár rám. Jó, hogy nem tudtam, hogy háborút, bombázásokat, édesapám elhurcolását, két műtétet, fiam közel halálos betegségét, szüleim parkinson kórtól való szenvedését és még sok más súlyos próbát fogok átélni. Hogyan készült fel Jézus a szenvedésre? Tanítványaival felment a Gecsemáné kertbe imádkozni. Imával szeretett felkészülni minden komoly feladatra! De nem csak akkor imádkozott, hanem máskor is rendszeresen félrevonult az Atyával beszélni. Kövessük példáját! Minden nap szánjunk legalább egy félórát arra, hogy beszéljünk Istennel és olvassuk Igéjét. S döntések, tervek, szolgálatok és ismert próbák előtt (mint pl. egy műtét előtt) kiáltsunk még buzgóbban. Miért kell naponta beszélni Istennel? Miért nem elég a bajban kiáltani Hozzá? Mert csak a napi közösség alatt ismerjük meg igazán Őt, akaratát, s tanulunk meg hatásosan imádkozni. A veszélyben nem érünk rá ismerkedni és tanulni! Jézus néha egyedül ment imádkozni, de a súlyos próba előtt nem. Nyolc tanítványát távolabb leültette, s a hozzá legközelebb álló hármat magával vitte, hogy imádkozzanak vele. (Az áruló Júdás már nem volt velük.) Imatársakra volt szüksége. Sajnos a három közbenjáró elaludt, míg a Megváltó gyötrődött. Viszont Jézus magatartásából megtanulhatjuk, hogy fontos, hogy legyen egy-két komoly, közbenjáró imatársunk. S ha minket kér valaki erre a feladatra, akkor vegyük azt komolyan. Nem úgy, mint a három tanítvány. Életreszóló segítséget nyújthatunk. Hitet és erőt gerjeszthetünk. Legyünk mi is felelősségteljes, komoly, titoktartó közbenjárók! Az Úr Jézus ima közben gyötrelmes haláltusát élt át. Annyira kibírhatatlan volt a helyzet, hogy szinte vért izzadt. Ekkor az Atya angyalt küldött hozzá, erősítésére (Lk 22:39-46). így kiáltott: “Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” Azaz szíve mélyéből elmondta szeretett Atyjának, hogy mit kívánna, de egyben alárendelte magát az Atya akaratának. Nekünk is el szabad mondani az Úrnak, hogy mit kívánunk. Ő tudni akarja. De végül is rendeljük alá saját akaratunkat az Övének, mint Jézus tette. Akkor Ő olyan döntéseket hozhat, amelyekből a legtöbb áldás árad ránk és ugyanakkor dicsőség tér szent nevére. Olvastuk, hogy Jézus háromszor borult le imádkozni. S azt is, hogy “ugyanazon szavakkal imádkozott.” Azaz ismételte imáját. Nem betanult ima volt az. Szíve mélyéből s a gyötrelem súlya alatt szakadt fel ajkáról a szó. Ez is arra mutat, hogy nagyon kimerült lehetett. S arra is, hogy az Atya nem bánja, ha olykor ismételünk. Tapasztalatból tudom, hogy a leggy ötre lmesebb órákban néha csak anynyit tudok kinyögni, hogy “Uram, segíts! Uram, erősíts! Uram, szabadíts meg!” Ilyenkor megnyugtat, hogy tudhatom: Isten nem bánja az ismétlést, ha szívből fakad. S akkor sem, ha egy-egy kérdést mindaddig ismétlek, amíg a válasz megjön. Az Úr Jézus Krisztus halálgyötrelmében is példát adott nekünk. Tanuljuk meg Tőle a naponkénti közösség gyakorlását és a baj előtt, ill. a bajban való komoly kiáltást. Válasszunk imatársakat és kérjük támogatásukat. S mi is legyünk hasznos imatársak. Mondjuk el az Úrnak kívánságainkat; ha kell, ismételten is. De végül is engedjük meg; hogy Ő döntsön. Legyen meg az 0 akarata. Az lesz a legjobb úgyis. Mátrai Mihályné Húsvét jelentősége A húsvét igazi jelentősége számunkra nem abban áll, hogy a halál után újra élni fogunk, hanem inkább abban, hogy már itt és most élhetünk a feltámadás ereje által. (Phillips Brooks) 3. oldal “FELELJ HA VAGY!” (Zelk Zoltán) ‘kérdezni szeretnék inkább’ mondtad az imént a képernyőn és mondtad a versed a csodálatos kétsorost a 25 éve írottat: “Szélfútta levél a világ. De hol az ág? de Ki az ág? " megállítottál nálunk zúgnak a harangok éppen körmenetre ment az egész falu húsvéti prédikációmra készülök mondd Zoli bácsi nem látod tényleg Ót? beszélni nem sokat beszél csak szeret és úgy uralkodik ahogyan a keresztre ment Őt meg lehet tagadni Ó úgy “van” hogy lehet nem-észrevenni jelenlétét nem kényszeríti ránk de szól hív és szeret neked kell válaszolni 1979, Jánoshalma ^__'^__^^^^_Herjeczk^Géza__ Kötekedő kérdés a feltámadásról Lukács 20:27-40 Földhözragadt, fontoskodó, csöppnyi eszére nagyképü emberek sokaságával találkozunk. Ók azok, akik Istent is felülbírálják merészen. Tagadják az Isten dolgait, dicsőítik saját kis agyuk korlátolt szüleményeit. Netán még hatalom birtokosai is, durva erőszakosságuktól sárba tiporva nyög az értelmesség. De Isten megcsúfolja az alávalóságot. Urunk sokat szenvedett a pöffeszkedő kicsinyességtől. Most is egy hasonló kitalált dologgal zaklatják. Még jó, hogy telik türelméből, és válaszából örökértékü ismeretek birtokába juthatunk. A jelen világot messze meghaladó dicsősége van az eljövendő világnak. Akadékoskodók onnan kizárva. De akik kegyelembe fogadottak, alázatosak, akik méltónak ítéltetnek, azok öröklik a csodás jövendő világot. Ott magasrendű isteni élet lesz. Istenem, engem méltatlant, méltass erre a dicsőségre Krisztusért! Révész Benjámin (Áhítat)
