Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
1995. március 11. oldal VASÁRNAPI ISKOLA jggj 1995. április 2. ATEST FELÉPÍTÉSE 1 Korintus 12:4-20,26 Nincs még egy terület a Szentírásban, amely több alázatot, több megfontoltságot, elmélyültebb szemlélődést igényelne, mint a Krisztus egyházának, az Egy Testnek a Szentlélek által történő felépítése. De nincs még egy terület, ahol több felelőtlenség, visszaélés történne. Két véglet. Némelyek teljes tudatlanság alatt makacskodnak mindent-tagadásukkal, mások némi, gyakran fals ismeret birtokában, a szélsőséges túlhajlásokban nem ismernek határt. Pedig alapjában véve egyszerű volna a kérdés. Nem kell természet ellenes ügyet csinálni abból, ami öröktől fogva természetes. Minden emberi probléma e kérdés körül forog. Isten a maga lelkét adta az emberbe. Az ember felcserélte azt a hazugság atyjának a leikével. Hosszú időn át csak kivételes személyek, kivételes esetekben bírhatták az Úrnak Lelkét. - Nem azonos az éltető lélekkel! Ma sem bírhatja senki a teljességet és nem lehet senki egyugyanazon állapotban. Isten a Szentlélek által létrehozott egy testet, az Eklézsiát és abban osztotta el a teljességet. Bölcs atyai döntés alapján. Az esendő ember alig kap meg valamit e szentséges ajándékból, máris úgy tesz, mintha nem kapta volna. Dicsekszik vele, visszaél vele. Az igében felsorolt ajándékok közül bármelyik hiányzik is, zavar áll be a közösség életében. Van is zavar elég. Kell a tanítás, a gyülekezetek vezetése, a betegek gyógyítása, a lelkek bölcs megítélése. És valljuk meg, hogy néha szükség van arra is, hogy reális ismeretünket, képességeinket meghaladó felismerésekre, kijelentésekre rendaz imaházat és a falut is a pusztulástól. (A falu lakossága 200 körül van.) Az igét János 10:1-15 alapján hirdettem. Az istentisztelet után az egyik család magyaros vendéglátását élvez-tük, majd éjszakára visszamentünk Krasznára, Gergely Pál testvérékhez, ahova vasárnap reggel egy széplaki testvért vártunk, aki tovább vitt missziós utamon. E helyen is az Úr áldását kívánjuk a krasznai és a rátoni gyülekezet életére szolgálatára. Herjeczki Géza kívüli ihletettség alatt segítsen el az Úrnak Lelke. Nem volna ez közügy, ha a tagok semlegesíteni tudnák magukat. De nem mondhatja egyik tag sem a másiknak, nincsen rád szükségem. Aki ilyet mond, az beteg. És, ha egy tag beteg, vele együtt szenved a többi is. Talán azért is olyan rossz a keresztyénség közérzete szerte a világon, mert nincs egészséges élés ezzel a csodálatos ajándékkal. Hiányát szenvedi annak a kiváltságnak, amelyről pedig maga Jézus Urunk mondta: “Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló az igazságnak Lelke, Aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot.” (Jn 15:26) Aranymondás: lKor 12:7 * * * 1995. április 9. NÖVEKEDÉS IMÁDSÁG ÁLTAL 1 Korintus 14:20-33a. Komoly istenfélő emberek soha nem voltak meg imaélet nélkül. Énók szüntelen Istennel járt. Mózes beszélt Istennel, mint barátjával. Dávid könyörgései a mai embernek is erőt adnak. Salamon templomszentelési imája felülmúlhatatlan. A próféták mind. Jézus Urunk legkülönbözőbb imái. Az apostolok és azó-ta minden eredményesen munkálkodó keresztyén, mind nagy imádkozok voltak. Van egyéni imaélet. Nincs rá szabály. Tapasztald ki mi az, ami néked a legmegfelelőbb. Lehetsz hangtalan, mint Anna, kiálthatsz, mint Dávid a mélységből és miként Jézus a Gecsemánéban, haláltusában, vért verejtékezve. Egy bizonyos, amikor teljes átadottságban vagy az Úr előtt, annak nyoma marad. Áki bármikor extázisba jön, az szerepet játszik. De nem ismerte meg az imádság igazi mélységeit, aki nem tapasztalta meg, mit jelent, hogy amit kémünk kellene, nem tudjuk, de a Lélek segítségünkre van. Van közösségi imaélet is. Mi ezt természetesnek vesszük. Pedig vannak egyházak, ahol egyáltalán nem gyakorolják. Meghalnak keresztyének úgy, hogy csak a mások által leírt imákat ismerték meg. Legtöbb esetben nem is lehet bibliai értelemben vett lelkiéletről beszélni. Legalább annyi kár származik a helytelenül gyakorolt közösségi imaéletből. Legkülönbözőbb formák. Nemcsak az agyoncsépelt úgynevezett nyelveken szólás lehet káros hatással. Vannak lélektelen imaformulák. Farizeusi ékeskedések. Hivatalos, szokványos formulák. Imák, amelyek alatt nem történik semmi. Az imádsággal kapcsolatban pedig ez a kulcs szó: épít. Legalább az épüljön, aki imádkozik. Az ima szerezhet szabadulást a gonosztól, gyógyulást, lelki ajándékokat. És valamit ketten, vagy hárman kértek az én nevemben, azt én megszerzem, ígérte Jézus. Az imádság eredményét nem lehet megtervezni. De fel vagyunk bátorítva, hogy hálaadással tárjuk fel kívánságainkat az Úr előtt. Minden komoly imádkozó szükségét érzi annak, hogy néha megossza élményeit, tapasztalatait. Nagyon kockázatos dolog. Csak az érti meg, aki maga is hasonló imaéletet él. Abból viszont megismerheted mások imaéletét, hogy hogyan vélekedik bizonyságtételedről. Éljünk egyéni és közösségi életet építő imaéletet! Aranymondás: lKor 14:26 * * * 1995. április 16. A FELTÁMADÁSBAN HÍVŐ NÉP VAGYUNK Lukács 24:1-11; lKor 15:12-17,56-58 A feltámadásba vetett hit nálunk egyet jelent azzal, hogy keresztyének vagyunk. Nem így volt ez mindég és nem így van ez ma sem mindenkinél. Amikor még tanítványaival volt Jézus, akkor azok sem értették mit jelent az, hogy elmegyek, feltámadok. Sokszor példázatnak vélték, mint sok más, valós példázatait. Akik nem találták a sírban, először találkoztak vele, hitték is nem is, hogy 0 az. Amikor pedig már ismételten megjelent, még mindég voltak, akik kételkedtek, csodálkoztak. így volt ez a későbbi időkben is és így van ez ma is. Az, hogy lesz-e feltámadás, nem függ a mi hitünktől. A sorsunk függ attól, hogy hisszük-e amit Jézus tanított, az írás pedig tényként megörökített. Aki hisz, nem lát halált soha örökké. Által ment a halálból az életre. Ezek megélhető valóságok. Aki nem hisz, immár elkárhozott. Nem véletlen az elhitetlenült világ rohamos romlása. Korunk nagy kihívása, hogy a kegyelem helyreállító munkája helyett hajlamos hinni abban a felfogásban, hogy a kozmosz önmagát korrigálja, egyensúlyban tartja. Nem új dolog. Régtől fogva hallottunk ilyet, hogy tovább élek az utódaimban, a gyermekeimben, fizikailag is, szellemileg is. Van ebben valami. De ez, ha lehet, még nagyobb felelősséget terhel ránk. Mondja az írás, hogy megbüntetem az atyák vétkét a fiákban harmad és
