Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
6. oldal SunOS! 1995. március NÉGY ORSZÁGON ÁT AZ EVANGÉLIUMMAL Beszélgetés Molnár Júlia testvémővel - 2. rész ÚTTÖRŐMUNKA ARGENTÍNÁBAN 1952-ben Bridgeporton volt a konvenció. Ott a testvérek azt mondták, ha Brazilban van magyar misszió, miért nincs Argentínában? Miért ne küldenénk le Molnár testvért, tud is portugálul. Este 9-kor telefonált Vér testvér, kérdezte, hogy elvállalnánk-e az Argentínai missziót? Féljem azt mondta, adjanak egy éjszakát, hogy megkérdezhessük Atyánkat, hogy akarja-e? Következő nap, szombaton megtelefonáltuk, hogy elmegyünk. A nagyobbik lányunk itt maradt, már férjél volt. A kisebbiket elvittük magunkkal. 15-16 éves volt. Ott voltunk 10 évig. Az argentínai misszió nehezen indult. Nem engedett be Argentína, mert nem volt házunk, ezért megálltunk Brazíliában. Vártunk, hónapokig, nem válaszoltak. Akkor a féljem átjött Argentínába és megkereste az argentin szövetség elnökét, megismerkedett vele. Az ő gyülekezetében volt vagy 2 magyar család. Az elnökkel elmentek az emigrációs hivatalba. Aztán elment férjem a magyar újság szerkesztőjéhez, és hirdetést adott fel: itt van Molnár Antal Amerikából, magyaml prédikál, 3-kor. Voltak vagy 20- an, akik eljöttek, s meghallgatták a prédikációt. Ezek között a magyarok között volt egy dr. Elek Lajos. Kezükben volt ugyan az útlevelük, de mivel volt egy házuk Argentínában, nem tudtak elmenni. Mi kibéreltük azt a lakást. Azután azonnal megadták az engedélyt a letelepülésre. így átköltöztünk Argentínába, Buenos Airesbe. Egy ideig egy bérelt lakást használtunk imaháznak (6 hónapig). Azután az itteniek (amerikai magyar baptisták) anyagi segítségével vettünk egy olyan lakást, amit át lehetett alakítani imaháznak. Vér testvér $ 10,000-t, az Amerikai Magyar Baptista Szövetség pedig $5,000-t küldött erre a célra. A 11 szobás házat 1 hónap alatt átépítettük imaháznak. A falat kijjebb tettük 8 méterrel. Mindig szaporodtunk, s a gyülekezetben az a legkedvesebb. Mikor mi ott hagytuk az imaházat, 75 tagja volt a gyülekezetnek. Volt úgy, hogy 8-10 bemerítkező is volt. Két adoptált lányunk is volt. Azokat, meg a mi kisebbikünket merítettük be először. A reformátusok is ott voltak, csodálkoztak, hogy mi hogy csináljuk? A reformátusokkal összedolgoztunk, együtt evangélizáltunk. Minden csütörtök este összegyűltünk. Most is levelezek a református lelkész feleségével (Nagy Balázs Dezsőné). UTOLSÓ ÁLLOMÁS: DETROIT Tíz évig szolgáltak Argentínában, s azután újra útra keltek. Úti céljuk ezúttal Detroit volt. Irtunk a konvenciónak, hogy szeretnénk hazajönni. Azt írták, hogy ha találunk magunk helyett másikat, akkor eljöhetünk. Eszünkbe jutott Pintér Sándor testvér, aki a Jugoszláviai szeminá-rium igazgatója volt. írtunk neki, s ő elvállalta. Nehezen tudott kijönni. Pár nappal azután, hogy mi elmentünk, Pintér testvér meg is érkezett. Nekünk muszáj volt jönni, mert a Detroitiak meghívtak, s azt mondták, hogy ha nem érkeznek meg erre és erre a dátumra, akkor ne is jöjjenek. Erre eljöttünk. A repülőtéren senki sem várt. Egy óra múlva Mátyás testvér eljött elébünk. Buenos Airesben Pintér testvér szolgált, mindvégig. A magyarok lassan elhaltak. Átvették az imaházat a spanyolok, s megígérték, hogy a nyugdíjat fizetik Pintér testvérnek, amíg él. A detroiti évek elég nehezek voltak. A gyülekezetben sok volt a belső feszültség. Amikor a kedvesebb detroiti élményekről kérdeztem Molnár nénit, nem igen kaptam választ. A gyülekezetnek 45-50 tagja volt akkor, amikor elkezdték a munkát és akkor is, amikor befejezték a szolgálatot. Férje súlyosan megbetegedett. Sokat szenvedett. 58 éves korában magához hívta őt az Úr. Egy évig volt beteg, a hátgerincében volt rák. Molnár testvér az Evangéliumi Hírnök szerkesztője is volt két éven át (1965-67). Igehirdetéseinek egy részét - nagy betegen - összegyűjtötte. Ezeket röviddel halála után Dr. Udvarnoki Béla közreműködésével, Molnár néni anyagi áldozatával LELKI KALÁSZ SZEDEGETÉS címen ki is adták. Utolsó kívánsága teljesült. Az evangélium hirdetése, mely mindig szívügye volt, a könyv segítségével is folytatódott. Férje halála után a detroitiak 2 évig vártak Szabadi Gusztáv testvérre, mire megérkezett. Addig az Úrvacsorát Vér testvér, Major testvér és Petre testvér végezte, Molnár néni prédikált délelőtt. A délutáni szolgálatot Lehoczki, Mátyás és Kulcsár tv-ek végezték el. Nem volt olyan prédikáció, amit nem a térdemen készítettem volna el. Nem voltam hozzászokva, hogy olyan rendszeresen prédikáljak. Torontóba is átjártam. Telefonáltak, hogy legyek ott vasárnap. Sokszor olyan hideg volt, hogy majdnem megfagyott a lábam. Busszal jártam. Megáldotta az Úr. Övé a dicsőség. EGYEDÜL, MÉGSE MAGÁNYOSAN Detroitban lakott 1983-ig, s akkor elköltözött Floridába, kisebbik lányáékhoz. Az utóbbi időben rendszeres gondoskodásra szorult, nem lehetett már magára hagyni. Végül úgy döntöttek, hogy eljön ide a magyar szeretetházba. Lassan megismerte az ittenieket, s megismerték őt is. Szeretettel beszél az Otthon vezetőiről, s a gyülekezetről. Ezt a szeretetet viszonozzák is, s őt is szeretettel veszik körül. Aki beszélget vele, nem is gondolná, hogy szeptember 27- én volt 88 éves. Az Úr oltalmába, szeretetébe ajánljuk őt, s az Evangéliumi Hírnök olvasói nevében köszönjük a visszatekintést. S a sok bátorító levelet, melyeket reméljük, hogy még sokáig írhat. Hadd fejezzük be a beszélgetést azzal a témával, amit olyan nagyon szeret: az olvasással, asztalán ott látom az A Molnár házaspár az 1958-as szabadságuk során beszámolót tart az argentínai missziómunkáról. A képen látható még Rév. Kinda, Rév. Petruzsán és Rev. M. Bíró, Jr.
