Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1995-03-01 / 3. szám

4. oldal 1995. március Walmer Rózsa Tizenkét hónap a koncentrációs táborban Számomra valóra vált 5Móz 4:29. vers: “De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelked­­böl keresed Őt. ’’ Alig egy év telt el és szüleim szívében is változás történt, megtértek és alámerítkeztek ők is. Legyen hála az Úr­nak érte! Ötven év telt el azóta, de sohasem bántam mega tánc közepette hozott dön­tésemet. Mindhalálig kívánom hűséggel követni Megváltómat. Kedves olvasóm, kívánom, hogy e bi­zonyságtétel elolvasása segítsen dön­tésed meghozatalában és buzdítson az Úr melletti kitartásra, hiszen “hű az, aki elhívott titeket, és Ó meg is cselekszi azt ’ ’ (IThess 5:24). Lőrinci Istvánná, Chicago Kövessük Lőrincz testvémő példáját: mondjuk el, írjuk le megtérésünk történetét. Akinek erre indítása van, küldje el írását a szerkesztő címére. Szívesen közlünk az Evangéliumi Hírnökben személyes, építő jellegű bi­zonyságtételeket is. (Szerk) FÜREDI KAMILLA február 5-én visszatért Magyaror­szágra a polgárháború által feldúlt Sierra Leonéból. Hálát adunk az Úrnak azért, hogy megőrizte őt a kritikus napokban, s az Ő oltalmát kérjük továbbra is Kamilla életére. Bízunk benne, hogy hamarosan megtalálja új szolgálati he­lyét. (Szerk) Lapozgassuk a Bibliát! Megfejtések A novemberi kérdések helyes meg­fejtése: 1. IThess 3:9; 2. Zsolt 50:23; 3. Zsolt 116:17; 4. lKor4:7; 5. 2Kor 9:15; 6. Kol 4:2; 7. Ef 1:16. Könyvjutalmat nyert: Molnár Júlia, FL. A januári kérdések helyes megfe­jtése: 1. És 65:17; 2. Jel 21:1; 3. 2Pét 3:13; 4.2Kor 5:17; 5. Ef2:15. Könyvju­talmat nyert: Gyurik Viktor, Szokolya. * * * A Biblia tanulmányozásának csak ez az egy törvénye van: olvasd a Könyvet, és amikor már elolvas­tad, olvasd el újra, és ülj le és olvasd el újból, és azután félrevonulva olvasd el mégegyszer. így lassan­ként meg fogod érteni a Könyvet.- Dr. James M. Gray Megtérésem Ha visszatekintek a háborús borzal­makra, súlyos veszteségek és szen­vedések éveire, hálát adok Istennek, hogy kihozott engem a bűn és a közöny világából, szívemet és szemeimet Ön­maga felé fordította, még mielőtt minda­zok a borzalmak megestek volna ra­jtunk. A háború előtt ugyan úgy élveztem az élet gyönyörűségeit, mint annyi sokan mások. Kelet-Európábán - sokáig Pöstyénben - éltem, megvolt a családom, otthonom, voltak barátaim, de egy valami hiányzott: nem volt szívemnek békessége. Nem volt lelkem­nek nyugalma, életem sokszor értel­élveztem az élet gyönyörűségeit, de nem volt szívemnek békessége metlen és unalmas volt. Éveken át sejtel­mem sem volt, mi az oka a belső ürességnek. Mélységesen gyászoltam apám halálát, és a Bibliában próbáltam vi­gasztalást keresni. Már korábban is olvastam a Bibliát, de csak úgy, mint egyéb klasszikusokat, nem tudván, hogy Isten igéjét tartom kezemben. Most azonban, ahogy olvastam, éreztem, hogy egyre jobban megragad. Kerestem másokat, akik szintén olvasták az Igét. Ez a vágyam vitt el egy összejövetelre Budapesten, szülővárosomban, és ott hallottam először életemben Isten szeretetéről, hogy elküldte a Megváltót, hogy meghaljon helyettünk és érettünk, a mi bűneinkért. Égyik pillanatról a másikra egyszerre Isten Igéjéből elém tárult Isten szentsége és - a magam bűnös volta. Emberi mértékkel mérve nem lát­tam bűnösnek magamat, és nem tudtam azt sem, hogy elveszett vagyok, bűneim­ben halott, elszakadva Istentől, és az örök kárhozat felé tart az életem. De amikor megtudtam, hogy a Biblia Isten Igéje, nem pedig egy könyv a többi klasszikusok között, azonnal feltárult előttem az is, hogy Krisztus a zsidók Messiása, és valóban Isten. Az Ószövet­ségi igék egész tömege erről vallott; megjövendölték földre való eljövetelét, szűztől való születését, születésének he­lyét, és még azt is, hogy keresztre feszítik és kiomló vére engesztelő ál­dozat lesz az egész világ bűneiért. Előre megírták, hogy mindez beteljesedik még a jeruzsálemi templom lerombolása előtt. Mikor mindezek megvilágosodtak előttem, már nem volt nehéz elfogad­nom a Messiást mint Megváltómat, aki az út, az igazság és az élet. Megértettem továbbá, hogy békességem lesz Istennel, ha elfogadom Őt, aki békességet szerzett a Golgotán kiontott vére által. “...Ő megsebesíttetett bűneinkért, megronta­­tott a mi vétkeinkért, békességünk bün­tetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg” (Ézs 53:5). Miután elfogadtam mindezek igazságát, bűneimet és magamat min­denestől átadtam a Megváltónak, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Ő viszont nekem adta igazságát, békességét és örömét... Megtérésem utáni idők Bizonyságtételemet azoknak az eseményeknek az ismertetésével kezdem, amelyek 1944-ben Magyarországon történtek. Húsvétot követő vasárnap volt. Éppen templom­ból jöttem hazafelé Beregszászon. Út­közben találkoztam néhány szekérrel, amelyeket csendőrök kísértek. Min­degyik szekéren egy-egy zsidó család ült, szerény motyóikkal, amit megengedtek, hogy magukkal vigyenek: öregek, fiatalok, kicsiny gyer­mekek. Szívem majd meghasadt a fájdalomtól, hiszen éppen ezek voltak azok, akik között bizonyságot tettem a Messiásról, itt, ezen a vidéken. Nagyon szomorú voltam, mint rajtam kívül még sokan. Vonzott valami feléjük: velük akartam lenni. A hívők arra kértek: ne menjek. De szívemben Vonzott valami feléjük: velük akartam lenni. elszántam magam, hogy elmegyek. Könyörgésemben arra kértem az Úrat, mutassa meg, hogy ez a kívánság, hogy velük menjek, önmagámtól való, vagy pedig az Ő akarata. Néhány hét telt el így. Isten megvilágosította előttem a Cselekedetek 20,24-et és a 2Korintus 4,17-et: “De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel, és

Next

/
Thumbnails
Contents