Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
4. oldal 1994. szeptember járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Aki Lélek szerint jár, annak életében nincs mit keressenek a „testnek cselekedetei” (Gál 5:19-21), hanem csak azok a gyümölcsök, amelyeket a Lélek hoz létre. Néhány énekkari szám után dr. Haraszti Sándor igehirdetése következett: „Űj teremtés a Szentlélek által” a Titus 3:3-9 igeversek alapján. Az óember mindig a test kívánságait akarja megtenni. Akármilyen műveltségi szintet érünk el, csak testiesek maradunk, ha nem rendeljük alá magunkat teljes egészében a Szentiéleknek. A legendák arról szólnak, hogy milyen nehéza hétfejű sárkányt legyőzni, mert hét feje van. Ilyen a testiesség; először az „elménk megújulása”, majd az akaratunk alárendelése következik. A földi élet célja az kell legyen, hogy felkészüljünk az örök életre. Csak az új teremtés örökölheti a mennyországot. Corrie Ten Boom életét láthattuk példaként. Lassan megtanult hálát adni az SS-katonáért, a lágerért, a bolhákért, majd lépésről lépésre kiábrázolódottbennea Krisztus. Az eredmény: misszionárius lett. A teremtett világnak Isten gyermekeire van szüksége, nem civakodókra, okoskodókra, versengőkre, opportunistákra. Legyünk Krisztus-hordozók a családban, a gyülekezetben, a társadalomban. Egy újabb zenekari szám után az Úrvacsora következett. Kulcsár Sándor és Oláh Lajos testvér a jelenlévő lelkipásztorok segítségével kiosztotta az Úrvacsorát. Végül az összegyűlt 145 személyes gyülekezet mint egy hatalmas kórus énekelte: —Áldott legyen a frigy; Isten áldd mega magyart; és a Feltámadott Hőst — ami után a Konvenció hivatalosan végétért. Az ebéd újból finom volt (töltött káposzta, krumpli és sült hús, tokány finom mártással, meg sok-sok finom sütemény és torta). A visszamaradt testvérek és a helybeli gyülekezet este 6 órakor a mi kicsi gyülekezetünkben — imaházunkban — gyűlt össze. A másik chicagói testvérgyülekezet is résztvett az istentiszteleten. A jelenlévő lelkipásztorok és Veress testvérnő bizonyságtétele után Veress Ernő tv. szolgált az Ap. csel. 9:4-20 alapján. Végül Kulcsár Sándor tv. János apostol szavait idézte: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk.” Testvérünk mindent megköszönt a Szövetség nevében, különösen a sok fáradságot, szolgálatot, a finom ételeket — Isten áldását kívánva mindenki életére. Demeter András, Chicago Ében Háézer — Mindeddig megsegített minket az Űr!------------------------------------------------------------------------ (lSám 7:12) -------------------------------------------------------------------------Az Amerikai Magyar Baptista Nő szövetség jubileumi konferenciája wm Chicago, 1994. július 15—17 Kedves Testvéreim! Magasztos alkalmak életünkben azok, amikor Isten színe előtt állva emlékezünk kegyelmének munkájára. Elődeink példája minket is arra buzdít, hogy egy-egy mérföldkőnél megálljunk, számot vessünk, és segedelmének emkékköveiből szent nevének tiszteletére oltárt építsünk. Ilyen oltár épült 80 évvel ezelőtt, amikor hittestvéreink ide az új hazába érkeztek, és nőtestvéreink létrehozták az Amerikai Magyar Baptista Nőszövetséget, hogy ezen az oltáron tiszta, égő áldozattal áldozzanak Istennek. Ez az oltár mindmáig sem dőlt romba, bár sokszor veszélyben volt. Nőtestvéreink nyolc évtizeden át az Úr iránti hűség tanúiként életük és szolgálatuk által élesztgették a szolgálat oltárának szent tüzét. Most 80 év távlatában hálás szívvel ünnepelve emlékezünk az Úrnak tetteire. Hálás szeretettel gondolunk azokra a nőtestvérekre, akiknek a szívében ott volt a szent tűz, a munkálkodni akarás, az Úr és az Ő népe iránti buzgó szeretet. Az emigrációban isfennállott kezdettől annak kísértése, hogy az óhazában hagyott anyagijavakat mielőbb pótolni tudják és a megélhetést biztosítsák. Azonban sohasem szorult háttérbe az Úr ügye, hanem kezdettől ott élt nőtestvéreink szívében a missziói szellem, amely szolgálatukban szépen ki is bontakozott. Örömmel olvashatjuk a gyülekezeteink krónikájában, hogy Amerika és Kanada minden magyar gyülekezetében, szinte a megalakulásuk idejétől női körök is tevékenykedtek. Nőtestvéreink nem kevés áldozatot hoztak azért, hogy az adott gazdasági nehézségek között, szorgalmas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítsék a gyülekezeteinket. Sőt, ez a munka kiterjedt a misszióföldekre, valamint az óhazában élő testvéreinkhez is jelentős anyagi segítséggel fordultak. Sok sajátos körülmény késztette nőtestvéreinket az áldozatos munka vállalására. A nyolcvan év sok eseményt, áldozatos életet, sok-sok örömet és könnyet, győzelmet és olykor kudarcot foglal magába. De mindezeken át diadalmaskodott a hit A Nőszövetség jubileumi istentisztelete után
