Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
8. oldal 1994. január Magyar baptista folyóiratok a hirdetőtáblán új munkamezőről, az ún. Limited Access Project ről. Nagy erőpróba volt gyülekezetünk számára az október közepén megtartott Ifjúsági Találkozó, melyről már korábban olvashattunk beszámolót. Egy héttel később, október 24-én Mali Attila bemutatására került sor. Az édesanya és a rokonok, barátok egyrésze csak románul beszélt, ezért megkértük idősebb Hendre László testvért, hogy a bemutatás egy részét fordítsa román nyelvre. A reformációs ünnepélyt 2 héttel az Irodalmi Napunk követte. Mememlékeztünk ezen a napon arról, hogy Isten az Ő népére bízta egyrészt az Ő beszédeit, másrészt az evangélium hirdetését. Ennek a megbízatásnak igyekeztek eleget tenni irodalmi termékeink is, magyar baptista újságok, verseskönyvek, s egyéb kiadványok. Adakozásunkkal, ha csekély mértékben is, hozzájárultunk az Evangéliumi Hírnök kiadási költségeinek fedezéséhez. Máté NINCS HELY A világ, igen, egyedül a világ tölti be a szíveket, másnak már nincs helye. — Egy cethalászhajó kapitánya így szólt Isten emberéhez: „Semmi célja, hogy a lelkemről beszélgessünk, vagy istentiszteletre meghívjon, hiszen láthatja, hogy bálnavadász vagyok. Míg ön itt ül és beszél velem, én a cethalakra gondolok. S ha ön egyházi éneket énekeltetne, azalatt csak arra gondolnék, mikor merül fel egy zsákmányul ejthető cethal. Ha imádkoznom kellene, cethalakat kérnék. Szívem cethalakkal van tele, más számára nincs hely benne”. Sok ember így van: elfoglalja magát, műhelyének, dolgainak gondját viseli, műhelye bővítését tervezi, de Istennek nincs helye szívében. C. H. Spurgeon A rádió mellett Az Evangélium fontosságáról-----------------------------------1 Kor 2:1-2 --------------------------Kedves barátaim, testvéreim! Lehet, hogy közöttetek is van, aki szívesen megkérdezné tőlem, hogy miért beszélek állandóan Jézus Krisztusról, az Evangéliumról, a Bibliáról? Nos, hát miért? Politizálhatnánk is, de hát nincs elég politikus körülöttünk? Beszélhetnénk a gazdasági nehézségeinkről, melyek megnyomorítják az embert. De erről beszél a rádió, a televízió egyfolytában? Vagy lehetne vitatkozni az otthoni, vagy a szétszórtságban élő magyarság szerteágazó gondjairól. Igen, sok fontos, mindannyiunkat érintő dologról lehetne szólni. De van valami, ami még ezeknél is fontosabb. Még akkor is, ha nem tartja mindenki annak. Megítélésem szerint a legfontosabb az, hogy Istennel békességre jusson az ember. Akik már megbékültek Istennel, vagyis akik Jézus Krisztus befogadása által Isten gyermekévé lettek, egyetértenek velem. Akik még nem ismerik az Űr Jézust, azok számára pillanatnyilag indokolatlannak tűnik, hogy ilyen fontosnak tartom ezt a kérdést. Mivel magyarázhatnám állításomat? Számtalan olyan igét idézhetnék, melyben Jézus Krisztus a mellette való döntés fontosságát hangsúlyozza. Egyszer így szólt hallgatóihoz: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő leikéért?” (Mt 16:26). Nincs értékesebb az ember életénél, lelki békességénél. Azért hívja újra és újra magához az Úr Jézus az embereket, hogy megajándékozza őket ezzel az Istennel megbékélt élettel. Ki ne ismerné például ezeket a szavait: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11:28). Pál apostol kora legműveltebb embere volt. Bizonyára mindenhez hozzá tudott volna szólni. Mégis úgy határozott, hogy figyelmét, erejét egy dologra koncentrálja: Jézus Krisztust hirdeti. A korinthusi gyülekezetnek írt első levelében fogalmazza ezt meg legszebben. így olvassuk a 2. rész elején: „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, .... nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Jézus Krisztus utasítására, Pál apostol példáját követve tartom én is a legfontosabb dolognak az evangélium hirdetését. Persze, nem csak én vagyok ezzel így, hanem az igehirdetők legtöbbje. Végül egy jól ismert, egy évszázaddal ezelőtt élt evangélista, D. L. Moody életének egy eseményével szeretném azt is hangsúlyozni, hogy ennek a legfontosabb üzenetnek az átadását és elfogadását nem halasztgathatjuk akármeddig. Moody, a világhírű evangélista saját bevallása szerint 1871. október 8-án olyan hibát követett el, melyet azután sohasem akart megismételni. Azon az estén Chicagóban prédikált, nagy hallgatóság előtt. Igehirdetésének a címe ez volt: „Mit akartok tenni Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?” A szolgálata végére igen elfáradt. Befejezésül hallgatói elé tárta az evangéliumot, vagyis Krisztus hívó szavát, és ezzel a megjegyzéssel fejezte be szolgálatát: „Egy hetet adok nektek arra, hogy gondolkozzatok mindezen. S amikor újra találkozni fogunk, alkalmatok lesz a válaszadásra.” Ezután egy énekszóló következett. De mielőtt az énekes az utolsó vers végéhez ért volna, szirénák, harangok hangja süvített végig az utcákon. Ez volt a nagy chicagói tűzvész. Százak haltak meg, s több mint százezren váltak hajléktalanná ekkor. Kétségtelen, hogy Moody hallgatói közül is többen meghaltak ebben a tűzvészben. Moody az eseményre gondolva azt mondta, hogy inkább elveszítené a jobb kezét, minthogy mégegyszer egyhetes gondolkodási időt adjon a döntésre hallgatóinak. Kedves barátaim, fontos, sőt sürgős az üzenet, amit újra és újra hirdethetek. Fogadd be szívedbe, életedbe Jézus Krisztust még ma. Ne halogasd tovább, amit most is megtehetsz. Jézus Krisztus elfogadja mindazokat, akik hozzájönnek. Bűnbocsánatban részesít. Isten gyermekévé lehetsz. Öröm-
