Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
6. oldal 1994. január szellemi szerkezeténél fogva szükségképp és alázatos kíváncsisággal. Ezt az utóbbi kifejezést így is leírhatjuk: hittel. S nemcsak képes rá, hanem állandóan meg is kell tennie ezt a lépést. Szellemi minőségével túl akar látni a rácson, ereje is van hozzá, s kötelessége is; nem tud kibújni különleges állapotából. A keresztyénségben kétezer éven át transzcendált, s találkozott az Istennel. Nemcsak egyedülálló lelki minősége tette ezt lehetővé, azzal még eltévedhetett volna, mint a legtöbb történelmi- és mai kultúrában élő ember, hanem Isten hajolt le hozzá, Krisztusban. Ő is transzcendált (ha szabad ezt a kifejezést használni), emberré lett, test formájában mutatta meg magát, s emberi módon szólalt meg az akarata. Kétezer évig ez volt az ember és világ látásának az alapja; sokszor megzavarodott ez a képlet, de azért közösségi közeget, kultúrát is lehetett építeni rá. Ez a történés kopik most ki a világból, szekularizálódik ember, kultúra, társadalom, s velük együtt indult pusztulásnak a föld. Minket most az is érdekel, hogy nyomukban sorvad a magyar nép. Persze, az ember nem bújhat ki a bőréből, szellemi természetét nem vetkőzheti le. Ha akarja, ha nem, transzcendálnia kell; túl kell lépni saját magán és a kézzelfoghatóságon. Ideológiák és belőlük fakadt hamis életfolyamatok ezért buktak meg sorban. Egyetemes lázadások, vagy az egyetemes pangás azért nem a végső állapot; az ember szükségképp túllép önmagán, minden munkahipotézisen és társadalmi formán. Egy darabig mintha beléjük veszett volna, de azután jön az ébredés. A XX. században ezt az eszmélést egzisztenciális gondolkodásnak nevezzük. Ráébredt az ember igazi létére, túlnézett a sokfajta rácson és átlátott rajtuk. Századunknak ez volt az igazi forradalma. Heidegger, Jaspers, Sartre és a többiek riadót fújtak. Túlléptek a mindennapokon, átvilágították kézzelfogható saját-magúkat s az érzékelhető valóságot is, és akkor: találkoztak a Semmivel. Korunk emberének a Semmi a végső szava, sőt több: a végső valósága, (ha ugyan lehet ezzel a szóval illetni azt a valamit, ami tulajdonképp nem is valaki, az Isten nélküli ember számára mégis a leglétezőbb valóság). A mai ember látóhatára és lehetősége a Semmi, mindennek az alapja és háttere. Emberi lét még ez, vagy egyáltalán lét-e még a pillanatnyi valóságot egy fényvillanásnyira fellobbantó Semmi? Most itt tart a mai ember, különösen a nyugati világban. Századunk két nagy látása a marxizmus és az egzisztencializmus volt (és van). Az idealizmus filozófiája még a múlt században megszülte őket, de most lettek formáló erővé. (Marx is attól tanult.) A XX. század csődje a minden oldalról alátámasztott szekularizáció: elmaradt, illetve megszűnt a transzcendálásban az Isten és az ember találkozása. Ez a csőd évtizedeink legjellemzőbb tünete. * * * De hol maradt a keresztyénség, eltűnt egyszerre, vagy elrejtőzködött? (Folytatjuk) Meg kell küzdeni érte. Ha a megismerést az követi, hogy hisznek nékünk, az nagy öröm. Fájdalmasan érint azonban, ha — miként az Űr Jézusnál is — akár vér szerinti rokonok, akár olyan emberek nem hisznek bennünk, akik előtt sokszor bizonyságát adtuk jóakaratunknak, esetleg istenadta képességeinknek. Jézus Krisztus rokonai nem mondhatták, hogy nem ismerik az Ö tetteit. Szemük láttára tette csodáit. Mégsem hittek Őbenne. E magatartásukban befolyásolta őket olyan emberek véleménye, akik nagyonis tisztában voltak az Úr tetteivel, de szántszándékkal kisebbítették, félremagyarázták azokat. Az ilyen magatartás mindig fájdalmasabb. Ha bármi oknál fogva önmagunktól nem tudjuk felismerni valakiben a jót, ez sajnálatos, de némileg megérthető. Ha azonban a jót másoktól befolyásoltatva, esetleg legjobb meggyőződésünk ellenére mondjuk rossznak, az nem menthető. Sok hamis testvére él Krisztusnak ma is ezen a földön. Hitetlen környezete nem akadályozhatta meg Urunkat abban, hogy szolgálatát elvégezze. Ha könnyezve is, Jeruzsálemért fáradozott. Ha megcsúfolták is, a kereszten értük imádkozott. Nézzünk a mi hitünknek Fejedelmére, Jézusra! Oláh Lajos (Oláh Lajos „Ihletett írások” c. könyvéből) Atyjafiai sem hívének Benne- JÁNOS 7:5 -Ez a megállapítás az Úr Jézussal kapcsolatban hangzott el. Különösen olyankor jó felidézni ezt, amikor azért szomorodunk el, mert jóakaratunkat kérdőjelezik meg embertársaink. Nem okoz ez gondot az önző embereknek, akiknek mindegy, hogy mások hogyan vélekednek felőlük, akik nem akarják mások szolgálatába adni életüket. De akik szemében az életnek egyetlen értelme lehet: másokért élni, legjobb képességeik szerint szebbé, jobbá tenni közös sorsunkat. Ha ez az igyekezet meg nem értésbe, rosszakaratú ellenállásba ütközik, megszomorodást okoz. Nehéz a meg nem értést, bizalmatlanságot az olyan emberek részéről is tudomásul venni, akik távoliak, ismeretlenek, vagy éppen nagyon friss, új környezetből valók. Nem várhatjuk el eleve az emberek bizalmát. VILÁGÉ VANGELIZACIO 1995-BEN A Billy Graham evangélizációs társaság az egész földet kívánja megszólítani az evangéliummal 1995 márciusában. E tervükről tartott tájékoztatást Szövetségi Székházunkban november 17-én a társaság két küldöttje. Erre az alkalomra meghívást kaptak a magyarországi egyházak vezetői. Érdeklődést ezen evangélizáció iránt a református, az evangélikus, metodista és baptista felekezetek mutattak. Az evangélizáció — az ezévihez hasonlóan — műholdak igénybevételével fog megtörténni. A Billy Graham Társaság a világ 500 pontján fog vételi lehetőséget biztosítani. Amennyiben egy-egy ország több helyen szeretné az adást közvetíteni, úgy a saját költségükön kell megoldaniuk. Ha a magyarországi egyházak vezetői úgy döntenek, hogy részt vesznek a „Global Mission 95” programjában, megragadva ezzel a világ evangélizálásának páratlan lehetőségét, úgy 1995. március 16, 17, 18-án — csütörtök, péntek, szombat — este Magyarországon is lesz legalább egy vételi lehetőség, ahová elvihetjük mindazokat, akiknek élete sorsfordulását szívünkön hordozzuk. Érdekessége azoknak a napoknak, hogy napközben a munkatársak részére hangzik el több előadás Satelliten keresztül. Lehetőség lesz az előadások meghallgatására, megbeszélésére csoportokban, este pedig az örömüzenet hangzik mindazoknak, akik látni, hallani akarják. Az adás utáni időszakban a nemzeti televíziókban is közvetíteni kíván egyórás programot a Graham Társaság. Ennek az evangélizációnak a további alkalmazása pedig az, hogy videokazettáról még otthonainkban is levetíthetjük szomszédainknak, barátainknak az üdvösségre hívó üzenetet . . . Bayer György (Békehírnök)
