Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)

1994-02-01 / 2. szám

8. oldal 1994. február VATAI LÁSZLÓ A MAI LÁTÓHATÁR MÁSODIK RÉSZ De hol maradt a keresztyénség, eltűnt egyszerre, vagy elrejtőzködött? Egyik sem történt, csak megerőtlenült, akarva-akaratlanul függvénye lett a szekularizálódásnak. Még így sem igaz egészen a tétel, egyfelől tényleg elsodorta az elvilágiasodás hulláma, másfelől kis közösségekbe szo­rult vagy húzódott vissza (ne gondoljunk szükségképp csak szektákra, történelmi egyházakon belül is ez történt), végül pedig: téves transzcendálási formákban az Isten vagy a Semmi találkozott a modern bálványokkal. Nagyon kézenfekvő az elvilágiasodási folyamat. Többé nem az üdvösséget munkálja az ember, sem egyéni, sem egyházi vonatkozásban, hanem a társadalmat akarja hu­mánussá tenni hazájában és világszerte. Sok helyen nevet­ség tárgya lett az üdvösségről szóló beszéd, helyette a primitív és kevésbé primitív törzseknek gyűjtöttek pénzt fegyverekre a forradalmaikhoz, hogy felszabadíthassák magukat, vagy kiélhessék gyűlöletüket a többiekkel szem­ben. Az egyházak összetévesztették küldetésüket az állam és a politika feladatával. Egyáltalán, a felszabadítás lett a csodaszó. Fel kell szabadítani az elnyomott népeket, a munkásságot, a nőket, a gyermekeket, a színeseket, fel kell szabadítani a homoszekszuálisokat elnyomott és megalázó helyzetükből, a világot pedig az abortuszt tiltó törvények hatálya alól. Természetesen, sok részletigazság is rejtőzött ezekben a tételekben, de végső fokon, külön-külön és együttvéve, egy célt szolgált mindegyik: fel kell szabadítani az embert az Istenhez kötődő kapcsolatából. Akarva­­akaratlanul mind a szekularizáció eszköze volt. Sokan jóhiszeműen csinálták, még többen tudatos lázadással. Sok történelmi egyház nyíltan, teljes erejével a világi, főleg kommunista hátterű forradalmak mellé állt; az erkölcsi kisiklást, például a homoszekszuális mozgalmakat segítette, gyakorló egyedei pappá szentelhetők lettek, s ezzel megtörtént az áttörés minden más felszabadításra is. Eleinte elszörnyedt a világ, mikor a kommunizmus szüleik feljelen­tésére nevelte és kényszerítette a gyermekeket. Ma Ameri­kában lezajlott a hírhedt per, mikor egy tízéves gyerek beperelte a szüleit, korlátozó maradi magatartásuk miatt. A bíróságok elfogadták a pert, s ítéletet is hoztak a gyermek javára. Ezzel példát statuáltak, átszakadt egy gát az anarchia, a család felbomlasztása útján. Felszabadítanak mindent és mindenkit. Ez végső soron annyit jelent, hogy felszabadítják az embert az Istenhez fűződő kapcsolatai alól. Persze, sokféle elnyomás után kell a társadalmi haladás, de ne a szekularizációt segítsék és vigyék teljességre vele. Az ember és az emberiség modernné lett, de lelke mélyén szűköl: mi lesz ebből? Menekülni próbál a halálos szorító­­ból. Sokan a könnyebb utat választják: hátat fordítanak a tényleges problémáknak; megpróbálják menteni saját éle­tüket, megkísérlik kivonni a tömegcsőd áradatából. Segít a mámor, a szesz vagy a kábítószerek. Nélkülük a legtöbb ember elviselhetetlennek tartaná az életét. Százmilliók, ha nem sokkal többen estek a mámor rabságába, amit egyfajta felszabadulásnak éreznek, pedig csak a halál hírnöke. Tombol a szexőrület is, tizenhárom-tizennégy éves kis­lányok már szabályos nemiéletet élnek. Középiskolákban a beállított automatagép ingyen osztogatja az óvószereket. Felszabadították a nőkkel együtt a nemi életet is. Közben a fiatalság jórésze kiégett, értelmetlenné váltak a napjaik. így néz ki lázadásában és összetöretettségében a szekula­rizált ember; már nem üdvösségügy az élete, sem földi, sem örök vonatkozásban, sorsa pedig az egyéni és a nemzet­halál. Másfelől, kis közösségekbe szorult vagy húzódott vissza a keresztyénység. Szekták százai keletkeznek szinte állan­dóan, legtöbbször jóhiszeműen, sokszor viszont anyagi kizsákmányolás a céljuk. A szekularizációval szemben rajongva tartják markukban a Biblia egy-egy kiragadott, gyakran félreértett igazságát, sokszor ez elég is egyéni üdvösségük munkálására, de szemük elől tévesztették a másik ember javát: az üdvösség neki is annyira fontos, mint a szekta tagjainak. Meglepő, milyen könnyedén veszik, ha a rajtuk kívülálló idegen elkárhozik. Egészségesebb folyamat a gyülekezeteken belüli kisközös­ségek kialakulása, egy-egy bibliakör vagy imádkozó cso­port, mert előbb-utóbb áthatják az egész eklézsiát. Külö­nösen, ha a lelkipásztor is fenntartás nélkül velük tart. Az elvilágiasodás folyamatában ezek a kisközösségek szilárd, Krisztusba alapozott sziklaköveket jelentenek. Segítségük­kel túllép az ember önmagán és a kézzelfogható világon, s találkozik az Istennel. (Folytatjuk) A TÉKOZLÓ FIÚ ÉNEKE Én Uram, Istenem, hozzád futok sírva, Tékozló fiadként kebledre borulva. Zárj engem szerető atyai szívedre, Tengernyi sok bűnöm ne vesd a szememre, Ne vesd a szememre... Jövök idegenből, sötét éjszakából, Jövök rombadőlt, hazug, rút világból. Tüskék megsebeztek, föld véremet itta, Megtérő fiadat, Uram, fogadd vissza, Uram, fogadd vissza. Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek, S fájó sebeimre balzsamot tehessek... Csak ez az egy út volt, végig jöttem rajta, Gógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja, Irgalomnak A tyja. Vétkeztem ellened, mikor elhagytalak, Nem kérem én Tőled, hogy hívjál fiadnak. Elég lesz egy kis zug az atyai házban, Ott is boldog leszek örök szolgaságban, Örök szolgaságban... _ somogyi Imre lapkezelő kérelme Kéijük szíves előfizetőink figyelmét a követ­kezőkre: A címzésnél feltüntetjük, mikor jár le az Evan­géliumi Hírnök előfizetési ideje. Kérjük olvasóin­kat, hogy az előfizetést előre szíveskedjenek be­küldeni. Ezzel időt, fáradságot és ami fontos, anyagiakat takarítunk meg. Köztudott dolog, hogy az előfizetési ár nem fe­dezi lapunk előállítási költségeit. Előfizetésen fe­lüli adományokat szívesen fogadunk. Ezekkel az adományokkal testvéreink kifejezik a magyar irodalom értékelését és segítik lapunk fenntartá­sát. Az Evangélium ügye az Ür ügye! Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents