Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)

1994-02-01 / 2. szám

4. oldal

1994. február

DE HA NEM TENNE IS

(Folytatás az 1. oldalról) világos bizonyságtétel az örökéletben való hitről, mint Jób könyvében. Ő még nem ismeri a testnek feltámadását, de az örökéletnek reménységét hordozza a szívében: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más” (Jób 19:25-27).

A zsoltáros nem érti: miért van, hogy itt a földön a gonosz diadalmaskodik és az istenfélő szenved. Végül arra a következtetésre jut, hogy az istentelen előhaladása csak a sírig tart. így vigasztalja az istenfélőt: „Csillapodjál le az Úrban és váijad őt; ne bosszankodjál arra, akinek útja szerencsés, se arra, aki álnok tanácsokat követ” (Zsolt 37:7). „Mert az elvetemültek kivágattatnak; de akik az Urat várják, öröklik a földet” (Zolt 37:9).

A tapasztalás azt mutatja, hogy a gonosz sokszor diadalmaskodik, az istenfélő pedig szenved és nyomorúságban él. Mi ennek a magyarázata? Vannak dolgok, amiket Isten nem jelent ki nekünk. Vannak titkok, amelyek meghaladják a mi értelmünket. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük (5Móz 29:29). A titkokat értelmünkkel nem fogjuk fel, de hitben elfogadjuk. A hívő így gondolkodik: a jövőt nem ismerem, de ismerem azt, aki a jövőt kezében tartja.

A hitetlen azt mondja: 1. „nekem nem kell olyan Isten, aki ismeri az én nyomorúságomat, de könyörögnöm (imádkoznom) kell hozzá, hogy segítsen; 2. olyan Isten, aki kárhozatra adja az ő teremtményeit; 3. olyan Isten, aki szenvedni engedi az ártatlant, diadalmaskodni a gonoszt. Mivel az embernek szabad akarata van, tehet ilyen kijelentéseket. De ezzel a probléma nincs megoldva. Hiába mondaná valaki, hogy ő nem fogadja el a nehézkedés törvényét, mégis le fog zuhanni, ha kilép a harmadik emeletről. Hiába mondja valaki, hogy ő sem hajón, sem

repülőgépen nem hajlandó átkelni az óceánon, hanem csak kerékpáron. A tények nem változnak azáltal, hogy valaki nem hajlandó tudomásul venni őket. Istent tagadni lehet, de attól ő még a mindenség hatalmas Ura. A hívő ember sem érti Istent, de ő hitben elfogadja Isten intézkedéseit, mert tudja, hogy „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak (Róma 8: 28).

A három zsidó férfiú nem tudta előre mi lesz a kimenetele az ő bizonyságtevő helytállásuknak. Hitben Istenre tekintettek és lelkiismeretük szerint cselekedtek. Nem kérdezték magukban, miért küldte rájuk Isten ezt az életveszélyes próbát. Ők tudták, hogy Istennek van hatalma kiszabadítani őket az égő tüzes kemencéből és a király kezéből is. Nem fontolgatták, hogyan fogja Isten végrehajtani az ő kiszabadításukat. Nem tettek úgy, mint az a királyi főember Samária városának ostroma alkalmával, aki így szólt: „Hacsak az Úr ablakot nem csinál az égen, akkor meglehet” (lKir 7:2). Ezt arra mondta, mikor Elizeus próféta megígérte Izrael királyának, hogy másnapra „egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samária kapujában” (1 Kir 7:1).

A csoda megtörtént, de nem úgy, ahogy a főember elgondolta. A síríabeliek elvonultak az ő táborukból, mert „szekerek zörgését és lovak dobogását és nagy sereg rohanását hallották” (lKir 7:6) és megijedtek, hogy Izrael királya a hitteusokat és az egyiptomiakat hozta ellenük. A síriabeliek elhagyták a táborukat egy kardcsapás nélkül. Isten nem kér tőlünk tanácsot, hogy szabadítsa meg az Ő választottak.

Sidrák, Misák és Abednégó története egy nagyon fontos bibliai igazságot tanít nekünk.

1. Isten gyermekei életveszedelmes próbákba kerülnek itt a földön.

2. Istennek van hatalma kiszabadítani őket a veszedelmekből.

3. De van hatalma nem kiszabadítani is. (De ha nem tenné is.) Ez nem változtat Isten hűségén.

4. Akár élve maradnak, akár meghalnak, az ő bizonyságtételük és helytállásuk Isten ügyét szólalja.

Isten az égő, tüzes kemencéből kiszabadította őket, de visszajuttatta ta őket a király kezébe. Ki gondolt volna erre, mikor ők megtagadták az arany állókép imádását! Isten megváltoztatta a király gondolkodását. Most már királyi rendelet ment a birodalom tartományaiba, hogy senki káromlást ne szóljon a Sidrák, Misák és Abednégó Istenére, „mert nincs más Isten, aki így megszabadíthasson” (Dán 3: 29).

Az Ige tanítása az, hogy Isten gyermekei ezen a földön ki vannak téve mindazoknak a megpróbáltatásoknak, amelyek bárki emberfiát érhetik. Az Úr Jézus így szólt: „E világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok: én meggyőztem a világot” (Ján 16:33). „A tanítvány nem feljebbvaló az ő mesterénél” (Lk 6:40). Mivelünk csak az történik, ami a mi Mesterünkkel történt mielőttünk. Nem bibliai az a fölfogás, hogy a hívőt Isten ebben a világban különleges elbánásban részesíti. A hívőnek van üdvbizonysága, de nincs biztosítása a földi megpróbáltatások ellen. A hívő is megbetegszik, szerencsétlenség éri, elveszíti a feleségét, férjét, gyermekét, házát, vagyonát, életét. Nem azért vagyok hívő, mert a hívőnek anyagi biztonsága van a földön, hanem azért, mert üdvösségem biztosítva van a Jézus Krisztusban. Isten hatalmát ismerem, de nem kísértem az Istent azzal, hogy magamnak kivételes elbánást igényiek. A mi Urunk nem vetette le magát a templom tetejéről, hogy angyali őrizetet rendeljen a maga védelmére (vö. Zsolt 91:12; Lk 4:11). Kiss Ferenc orvosprofesszor a budapesti egyetemen azt mondta, mikor én diák voltam, hogy ő a hívő hallgatóknak nagyobb követelményt állít, mint a nemhívőknek. Ő azt akarja, hogy a hívő orvosok jól képzettek legyenek. Isten is így van az ő gyermekeivel. Megpróbálja őket, mint a tűzben megpróbált aranyat.

A világ minden vallásának az egyik problémája a szenvedés kérdése. A másik probléma, hogyan lehet elkerülni a szenvedést, Az is egy probléma, hogy mi okozza a szenvedést? A Szentírás ad némi fölvilágosítást, de