Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
H (USPS 716-300) 12. oldal 1994. november Rev. Dr. Vitéz Ferenc 493 Amboy Ave. Perth Amboy, NJ 088b 1 SECOND CLASS POSTAGE PUBLICATIONS POSTMASTER: Send Form 3579 to Hungarian Baptist Union of America 2800 Ford ham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 Ságként — a mai nyugtalan, kereső ember életébe, de nem tudományos, hanem hamis alapon. Mindennapi jelenség a tenyérjóslás, a horoszkópirányította élet. Isten gyermekének tudnia kell, hogy ez igen nagy bűn, a sátán csapdája! Miért? — 1. Isten adta az életet. — 2. Csak az Ő akarata irányíthatja azt. — 3. A jósok és a horoszkópkészítők a sátán rabszolgái. Egyetlen biztos alap: a Szentírás, Isten szava, annak jövendölései, próféciái: 2 Péter 1:19-21. „Láttuk az Ő csillagát.” Ez valóság volt, a próféciák beteljesülése (4Mózes 24:17, És 9:2). A csillag megjelenésének ideje igénk első versében van leírva. Helye: Keleten tűnt fel, és nyugat felé, Betlehemig vezette a bölcseket. így volt megírva a próféciákban (Mik 5:2), a király tudósainak könyvében, a beteljesedés pedig minden kétséget kizárt: „Megálla a hely fölött.” A bölcsek célhoz értek (9-11). Megtalálták Jézust. A gyermekben is felismerték az igazi Szabadítót, a várva várt Messiást. Hódoltak előtte. Földreborultak a náluk sokkal nagyobb hatalom előtt, tisztességet tőnek néki. Ajándékot adtak. Jelképesen lábaihoz tették Kelet drágaságait, kincseit. Bölcsek voltak. Látomás és meggyőződés által felismerték Heródes gonosz szándékát, és nem tértek vissza hozzá. Ők már tudták, hogy itt Két hatalom ütközik össze: a földi és mennyei (Heródes és Jézus Krisztus királysága). Heródes erős, keménykezű király volt, jó rendeleteket is hozott, városokat alapított, újjáépítette a jeruzsálemi templomot, de a római impérium kiszolgálója volt. „Hol van a zsidók királya, aki megszületett?” — A kérdés elevenébe vágott: Veszélyben a hatalom! Féltékeny dühében felveszi a harcot, tanácsadóival együtt válogatás nélküli fegyverekkel, ha kell a gyermekek meggyilkolása árán is. A földi és égi hatalmak harca Heródes vereségével nem ért véget. Folytatódik a világ végezetéig, de kimenetele kétségtelenül és bizonyosan a mennyei Király győzelme és örökkétartó uralkodása! Aranymondás: Máté 2:11. G q SZERETETBŐL TESZI Egy szép nyári délutáni séta közben, egy svájci falucskában, egy ember amint elhaladt egy egyszerű ház előtt, meglátott egy pásztor embert, aki egy szénacsomó tetején fekvő beteg báránykát etetett. Amint meglátta, hogy a báránykának a lába el van törve, sajnálkozva megkérdezte: „ Hogyan történt ez?”Legnagyobb meglepetésére a pásztor így felelt: „ Uram, én törtem el a bárányka lábát!” Amikor a férfi csodálkozó és megbotránkozó arcát meglátta, így magyarázta meg a dolgot: „Az összes juhok között ez a bárány volt a legrosszabb. Sohasem hallgatott reám, amikor hívtam és nem tette azt, amit mondtam. Engedetlen volt. Sohasem akart utánam jönni, amikor a nyájat vezettem, inkább egyedül kóborgoit a magas sziklákon és az élete többször volt veszélyben — lecsúszhatott volna a mélységes szakadékba. De nemcsak hogy engedetlen volt, hanem még a többieket is félrevezette, veszélybe vitte maga után. Máskor is volt már ilyen bárány a nyáj között, így tudom mit kell cselekednem: Eltörtem a lábát, utána bekötöztem, hogy meggyógyuljon. Az első napon etetésnél megakarta harapni a kezemet, így magára hagytam. A következő napon már nemcsak hogy elfogadta tőlem az ételt, hanem háláját is kifejezte, hogy megnyalta a kezem, és ezzel kifejezte szeretet ét és engedelmességét irántam. Ha felgyógyul, ő lesz a legengedelmesebb az egész nyájban. Egyik juh sem hallja meg majd a szómat olyan hamar, és nem követ oly közelről engem, mint ez fogja tenni. Miért? Mert megtanulta azt, hogy én a javát akarom. ” Ez a kis történet, amit egy jó ismerősömtől hallottam, rámutat az Úr Jézusra, aki ezt mondta önmagáról: „En vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim" (Ján. 10:14). A jó pásztor az „életét adja az Ő juhaiért, így jogosan elvárhatja, hogy azok is engedelmeskedjenek néki. Eőször is meg kell tapasztalnunk azt, hogy Ő a pásztor és nem vagyunk magunkéi. Az Övé vagyunk, ha elfogadjuk Ot, mint személyes Megváltónkat. Ennek fontosságát nem hangsúlyozhatjuk eléggé. Másodszor, ha az övéi vagyunk, engedelmeskedünk néki mindenben. A jó pásztor „nevükön szólítja" az övéit, akik .követik őt, mert ismerik az Ő hangját Sokan vannak olyanok, mint ez a történetbeli kis bárány: azt gondolják, hogy messzebb zöldebb afű; kecsegteti őket a világ és a testnek kívánságai. Nem tudják, hogy ott leselkedik reájuk az „ordító oroszlán is, keresvén kit nyeljen el” (Péter 5:8). Pál apostol a hamis pásztorokról is megemlékszik, akik nem viselnek gondot a nyájról: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják magukat. Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát a világosság angyalává (2Kor 11:13,14). Ott vannak az általunk nem látott szakadékok is, de a jó Pásztor látja mindezt és meg akar oltalmazni bennünket attól. A kis történet rámutat arra is, hogy időnként Isten megengedi a próbát, sőt fényit is bennünket, ha az javunkat szolgálja, de ki is ment a bajból. Ezt megtapasztalta Jób is sok szenvedés közepette: „Mert Őmegsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. ” Jeremiás próféta szerint a zsidó nép is megtapasztalta ezt: „ Mert orvosságot adok neked, és kigyógyítalak a te sérülésedből, azt mondja az Úr”(Jer 30:17). A Zsoltár írója is erről győződött meg: „ Meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket” (Zsolt 147:3). Ne zúgolódjunk, ha próbát enged reánk az Úr, ki is szabadit abból. „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek"(1 Kor 10:13). Ne felejtsük el, hogy a jó pásztor szereti az ő juhait. A mi jó Pásztorunk is szerétéiből az Ő életét adta miérettünk. — Faulkner Károlyné
