Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)

1994-11-01 / 11. szám

H (USPS 716-300) 12. oldal 1994. november Rev. Dr. Vitéz Ferenc 493 Amboy Ave. Perth Amboy, NJ 088b 1 SECOND CLASS POSTAGE PUBLICATIONS POSTMASTER: Send Form 3579 to Hungarian Baptist Union of America 2800 Ford ham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 Ságként — a mai nyugtalan, kereső ember életébe, de nem tudományos, hanem hamis alapon. Mindennapi je­lenség a tenyérjóslás, a horoszkóp­irányította élet. Isten gyermekének tud­nia kell, hogy ez igen nagy bűn, a sátán csapdája! Miért? — 1. Isten adta az életet. — 2. Csak az Ő akarata irányít­hatja azt. — 3. A jósok és a horoszkóp­­készítők a sátán rabszolgái. Egyetlen biztos alap: a Szentírás, Isten szava, annak jövendölései, próféciái: 2 Péter 1:19-21. „Láttuk az Ő csillagát.” Ez valóság volt, a próféciák beteljesülése (4Mózes 24:17, És 9:2). A csillag megjelenésének ideje igénk első versében van leírva. Helye: Keleten tűnt fel, és nyugat felé, Betlehemig vezette a bölcseket. így volt megírva a próféciákban (Mik 5:2), a király tudósainak könyvében, a be­teljesedés pedig minden kétséget kizárt: „Megálla a hely fölött.” A bölcsek célhoz értek (9-11). Megtalálták Jézust. A gyermekben is felismerték az igazi Szabadítót, a várva várt Messiást. Hódoltak előtte. Földreborultak a náluk sokkal nagyobb hatalom előtt, tisztességet tőnek néki. Ajándékot adtak. Jelképesen lábai­hoz tették Kelet drágaságait, kincseit. Bölcsek voltak. Látomás és meggyő­ződés által felismerték Heródes gonosz szándékát, és nem tértek vissza hozzá. Ők már tudták, hogy itt Két hatalom ütközik össze: a földi és mennyei (He­ródes és Jézus Krisztus királysága). Heródes erős, keménykezű király volt, jó rendeleteket is hozott, városokat alapított, újjáépítette a jeruzsálemi temp­lomot, de a római impérium kiszolgá­lója volt. „Hol van a zsidók királya, aki megszületett?” — A kérdés eleve­nébe vágott: Veszélyben a hatalom! Féltékeny dühében felveszi a harcot, tanácsadóival együtt válogatás nélküli fegyverekkel, ha kell a gyermekek meg­gyilkolása árán is. A földi és égi hatal­mak harca Heródes vereségével nem ért véget. Folytatódik a világ végeze­téig, de kimenetele kétségtelenül és bizonyosan a mennyei Király győzel­me és örökkétartó uralkodása! Aranymondás: Máté 2:11. G q SZERETETBŐL TESZI Egy szép nyári délutáni séta közben, egy svájci falucskában, egy ember amint elhaladt egy egyszerű ház előtt, meglátott egy pásztor embert, aki egy szénacsomó tetején fekvő beteg bárány­kát etetett. Amint meglátta, hogy a báránykának a lába el van törve, sajnálkozva megkérdezte: „ Hogyan tör­tént ez?”Legnagyobb meglepetésére a pásztor így felelt: „ Uram, én törtem el a bárányka lábát!” Amikor a férfi csodálkozó és megbotránkozó arcát meglátta, így magyarázta meg a dolgot: „Az összes juhok között ez a bárány volt a legrosszabb. Sohasem hallgatott reám, amikor hívtam és nem tette azt, amit mondtam. Engedetlen volt. Soha­sem akart utánam jönni, amikor a nyájat vezettem, inkább egyedül kó­borgoit a magas sziklákon és az élete többször volt veszélyben — lecsúszha­tott volna a mélységes szakadékba. De nemcsak hogy engedetlen volt, hanem még a többieket is félrevezette, veszély­be vitte maga után. Máskor is volt már ilyen bárány a nyáj között, így tudom mit kell cselekednem: Eltörtem a lábát, utána bekötöztem, hogy meggyógyul­jon. Az első napon etetésnél megakar­ta harapni a kezemet, így magára hagytam. A következő napon már nemcsak hogy elfogadta tőlem az ételt, hanem háláját is kifejezte, hogy meg­nyalta a kezem, és ezzel kifejezte szere­tet ét és engedelmességét irántam. Ha felgyógyul, ő lesz a legengedelmesebb az egész nyájban. Egyik juh sem hallja meg majd a szómat olyan hamar, és nem követ oly közelről engem, mint ez fogja tenni. Miért? Mert megtanulta azt, hogy én a javát akarom. ” Ez a kis történet, amit egy jó ismerő­sömtől hallottam, rámutat az Úr Jé­zusra, aki ezt mondta önmagáról: „En vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim" (Ján. 10:14). A jó pásztor az „életét adja az Ő juhaiért, így jogosan elvárhatja, hogy azok is engedelmes­kedjenek néki. Eőször is meg kell tapasztalnunk azt, hogy Ő a pásztor és nem vagyunk magunkéi. Az Övé vagyunk, ha el­fogadjuk Ot, mint személyes Megvál­tónkat. Ennek fontosságát nem hang­súlyozhatjuk eléggé. Másodszor, ha az övéi vagyunk, engedelmeskedünk néki mindenben. A jó pásztor „nevükön szólítja" az övéit, akik .követik őt, mert ismerik az Ő hangját Sokan vannak olyanok, mint ez a történetbeli kis bárány: azt gondolják, hogy messzebb zöldebb afű; kecsegteti őket a világ és a testnek kívánságai. Nem tudják, hogy ott leselkedik reájuk az „ordító oroszlán is, keresvén kit nyeljen el” (Péter 5:8). Pál apostol a hamis pásztorokról is megemlékszik, akik nem viselnek gondot a nyájról: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apos­tolaivá változtatják magukat. Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztat­ja magát a világosság angyalává (2Kor 11:13,14). Ott vannak az általunk nem látott szakadékok is, de a jó Pásztor látja mindezt és meg akar oltalmazni bennünket attól. A kis történet rámutat arra is, hogy időnként Isten megengedi a próbát, sőt fényit is bennünket, ha az javunkat szolgálja, de ki is ment a bajból. Ezt megtapasztalta Jób is sok szenvedés közepette: „Mert Őmegsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyó­gyítanak. ” Jeremiás próféta szerint a zsidó nép is megtapasztalta ezt: „ Mert orvosságot adok neked, és kigyógyíta­lak a te sérülésedből, azt mondja az Úr”(Jer 30:17). A Zsoltár írója is erről győződött meg: „ Meggyógyítja a meg­tört szívűeket és bekötözi sebeiket” (Zsolt 147:3). Ne zúgolódjunk, ha próbát enged reánk az Úr, ki is szabadit abból. „Nem egyéb, hanem csak emberi kí­sértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek"(1 Kor 10:13). Ne felejtsük el, hogy a jó pásztor szereti az ő juhait. A mi jó Pásztorunk is szerétéiből az Ő életét adta miérettünk. — Faulkner Károlyné

Next

/
Thumbnails
Contents