Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
10. oldal 1993. szeptember Füredi Kamilla lelkész-misszionárius önéletrajza Szüleim már idősek voltak, amikor Budapesten, 1951. augusztus 28-án megszülettem. Egyetlen testvérbátyám, Attila négy évvel előttem született. Alig 15 éves koromban mindkét szülőmet elveszítettem. Szüleim nem voltak hívők, bár édesanyám szülei a nagyszalontai (Erdély) Magyar Baptista Gyülekezet első tagjai közé tartoztak. Őket nem ismertem, mert születésem előtt jóval meghaltak, de hiszem, hogy az Úr meghallgatta gyermekeiért mondott imáikat, mert családi körülményeim ellenére, már gyermekkoromban megérintett Isten. Nagynéném Pikó Eszter gyakran elvitt a kispesti baptista gyülekezetbe, ahová mindig szerettem járni. Jól éreztem magam ott. Oda vonzódtam. Mint gyermek éreztem, hogy valami olyan van a gyülekezetben, ami nekem hiányzott. Nagynéném halála után 12—13 éves koromban rendszeresen jártam az imaházba, a vasárnapi iskolába és az énekkarba. Nagyon szerettem énekelni, az énekkarban szolgálni. Körülbelül 12 éves lehettem, amikor egy prédikációt hallottam a laodiceai gyülekezetről (Jelenések 3:14-22). Nagyon megérintett az a gondolat, hogy „aki sem nem hideg, sem hév, azt az Úr kiveti szájából”. Még emlékszem, hogy így imádkoztam: „Uram, nem akarok ilyen lenni!” Szüleim halála után nagyon éreztem, hogy szükségem van Istenre. Elkezdtem mindenfajta keresztyén irodalmat olvasni. Megtérésem folyamatos volt. Idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy Jézus Krisztus meghalt bűneimért. Folyamatosan, de egyre jobban megértettem, hogy Jézus Krisztus meghalt értem. Lassanként változni kezdett az életem. Bemerítkeztem, keresztyén barátokra leltem, olvasni kezdtem rendszeresen a Bibliát, és az Űr egyre több világosságot adott; amikor megtisztította szívemet, és egyre jobban láthattam Őt! Megtérésem után már nem is tudtam volna mást elképzelni, minthogy Istennek éljek, és Őt szolgáljam. De hogyan? Amikor egy könyvet olvastam a misszionáriusokról, nagy vágyam támadt példájuk követésére. Teológiát akartam tanulni, de ez akkor lehetetlen volt. Állást kellett keresnem megélhetésemért. Kozmetikusnő lettem. Később gyermekápoló voltam egy kórházban. Majd 1975-ben teológiai tanulmányokra nyílt lehetőségem, és 1981-ben diplomát kaptam. 1980-tól, mint elnökségi titkár dolgoztam a Baptista Központban, Budapesten. Hétfőtől péntekig az irodában dolgoztam, vasárnaponként pedig különböző budapesti és vidéki gyülekezetekbe mentem prédikálni, vagy számos vendégprédikátort tolmácsolni. (Folytatás a következő számban) „Atyáskodó evangélisták” Keleteurópa baptistái fel kell, hogy figyeljenek az ún.,jöttem-láttam-gyöztem” evangélistákra, akik a kommunizmus bukása óta elárasztották országaikat. Dr. Denton Lotz, a Baptista Világszövetség (BWA) főtitkára figyelmeztetett erre egy márciusvégi berlini konferencián, mintegy 250 baptista vezető előtt. Az egyházról, evangélizálásról, egyéb doktrinális tanításokról hangoztatott felfogásukkal nem tudunk egyetérteni, mert azok gyakran nem keresztyén, vagy éppen heterikus (tév) tanításokat tartalmaznak. Lotz óvta a vezetőket az egyházszerű, olykor éppen baptista jellegű csoportokkal való kapcsolat felvételről. Veszélyesnek nevezte az „atyáskodó” magatartásukat, mellyel a helyi, nemzeti lakosságot gyermekekként kezelik, akiknek atyai tanácsokra van szükségük. Atyáskodó evangélizáló ténykedésük ismertető jelei közé tartozik pl. a pénz hangsúlyozott szerepe, a kultúrális értékek iránti érzéketlenség, a nemzeti hagyományok semmibevétele, a stratégia hiánya, és a „független” pásztor ill. gyülekezet elve. (ABNews) A kegyes Jób engesztelő áldozata Jób 1:1-5 Példamutató Jóbnak gyermekeiért való gyakori áldozata. Mi késztette őt erre? Más válasz erre a kérdésre nincsen, mint az, hogy jó nevelést kapott, jó példát látó gyermekeinek vétkezését lehetségesnek tartotta. Érzékeny lelke megsejtette, hogy ezek a családi lakomák nem csupán ártatlan együtt örvendezések voltak. Tudta, hogy az ilyen eszem-iszom alkalmak mindig a kísértés alkalmai, síkos talaj, amelyen könnyen el lehet csúszni. Gyermekei fiatalos gondtalansággal rendezték ezeket a vendégségeket, de az apai szeretet aggodalma arra késztette Jóbot, hogy Isten elé járuljon közbenjáró áldozataival. Vajon mi szülők, mit tételezünk föl gyermekeinkről: elfogultan csak a jót és szépet, vagy a rosszat is? Annyira bízunk a nevelésünkben, hogy a közbenjáró imádságot már feleslegesnek tartjuk? Vagy az irántuk való mentő szeretet további áldozatra és könyörgésre buzdít? Elkíséri-e imádságunk a családi fészekből elköltözött, vagy a tékozló fiú útjára indult gyermekeinket? Készek vagyunk-e áldozatot hozni mencsak földi előmenetelükért, hanem üdvösségükért is? Tudjuk, hogy csak az Űr tarthatja meg őket, de mi szülők életünk végéig nem tehetjük le üdvösségük gondját. Fodor János (Áhítat) AKIK ELMENTEK GENEVA UNGER Another great servant of the Lord was called to her glory. Geneva Unger was the belowed wife of Michael Unger who was a devoted member of our Hungarian Baptist Church in Campbell, Ohio. His wife was not of Hungarian extraction, but she loved the Lord and the work of our Hungarian Baptist Union. Although they settled in Valdosta, Georgia following the last war, they without exception attended our yearly conferences no matter where these meeting were held. Geneva served her Lord faithfully, attending and participating in the services of the First Baptist Church of Valdosta, Georgia. God saw fit to relieve her of her years of suffering and called her Home on March 31, 1993. She is no longer with us, but we are all comforted by the fact that she is now at Home with the Lord that she had served for so many years. She can really say with the apostle Paul, “For me to live is Christ, and to die is gain”. Phil. 1:21. pj^ * * * STANLEY NEMETH Another old time Hungarian Baptist servant of the Lord has been called to his eternal rest. Stanley Nemeth found the Lord as his personal Savior in our Hungarian Baptist Church in the city of Garfield, NJ. He served there for many years from his childhood to the termination of services in his beloved church. He belonged to a family where a devout mother and father guided their children in Christian principles and where they all served the Lord faithfully as a family. Stanley served the Lord with distinction and with joy. He loved to sing in the choir of his church and in neighboring churches as well. He carried his Christian principles into other social circles such as the American Legion, Veterans of Foreign Wars and in other organizations. He is survived by his beloved wife Dorothy, three sons, Ralph, Arthur and Charles, as well as two brothers, Julius and Lewis. It is always sad to hear of the passing from among us of a faithful servant of the Lord, but it is gratifying and comforting to know that Stanley is now with with the Lord whom had served so faithfully throughout his entire lifetime. He has heard the “Well Done” call. He has entered into the glory and the joy of the Lord. May we who are left behind strive to meet with him at the feet of our Lord and Savior when we too receive our call.
