Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
1993. április 9. oldal VASÁRNAPI ISKOLA 1993. április 18. SZERETNI ANNYI, MINT SZOLGÁLNI ŐT János 21:12-22 Jézus földönjárásának három éve alatt az alázat és a szolgálat mintaképe volt tanítványai előtt. így tanította őket feltámadása után is, amikor már nyilvánvalóvá vált szuverén hatalma. Harmadik megjelenése alkalmával is szolgált. Ennek eredménye volt a csodálatos halfogás, majd az általa készített vendéglátás. A találkozás fő célja mégis a Péterrel való beszélgetés volt. Az elhívása alkalmával reá osztott feladat: Mostantól fogva embereket fogsz, — ezúttal kemény próbatétel után, parancsként hangzott el. A próbatétel nem volt könnyű! Jézussal szembenézni se volt könnyű, — a botránkozás és tagadás éjszakája után. Mégsem volt szükség a kimagyarázkodásra. A kevés szóval elmondott párbeszéd betekintést enged a lelki mélységekbe: Jézus és a tanítvány kapcsolatába. „Uram, Te mindent tudsz!” Előtte nyitott könyv mindnyájunk szíve, jó és rossz indulataival együtt. A párbeszédnek az ismételt kérdés ad döbbenetes súlyt, ez szomorúja meg Pétert is, emlékezteti bűnének súlyára. „Jobban szeretsz-é engem ezeknél?” A földi értékeknél, (csónak, hálók, halak) vagy társainál? Nem tudjuk. A megismételt kérdés koncentráltan Péter szeretetére összpontosul, amely megpróbált szeretet lett. A „kőszikla”, akire Ura az egyházat akarja építeni, előbb összetört ember, aki felismeri ember-volta alkalmatlanságát a szolgálatra. A próbatétel eredménye: ez az öszszetört ember, aki késszé formálódott az elhivatásra. Vajon hányszor kell még a mi büszkeségünknek összetörnie ahhoz, hogy szolgálatot bízhasson ránk az Úr? A megbízatás: Legeltesd az én bárányaimat, őrizd juhaimat! Azokat, akiket test szerint itt kellett Jézusnak hagynia. Ez az első megbízatás a lelkek pásztorolására, azóta folytatódik nemzedékről nemzedékre. „Ne félj te kicsiny nyáj!” „Nem hagylak titeket árvákul...” A szolgálat feltétele: Teljes odaadás, az ÉN halálba adása. Nincs saját terv, saját módszer, emberi akarat. Eszköz lesz Isten kezében, munkáját az Ő akarata irányítja, tanácsolja. Sokszor olyan úton, ami ellen az emberi természet tiltakozna. Nem emberi erőkön alapul. Pétert a pünkösd ünnepén kitöltetett Szentlélek ereje tette képessé az óriási méretű misszió munkára, a juhok iránti mentő szeretetre, később pedig a mártírhalálra. Magasztos elhivatás, magasztos szolgálat! Emellett eltörpül annak a jelentősége, hogy mi történik társainkkal. „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját!” Aranymondás: János 21:17. * * * 1993. április 25. AZ ÉLETNEK KENYERE János 6:35-51 Jézusnak a mennyei kenyérről szóló tanítását megelőzte a földi kenyér csodája: az ötezer ember megelégítése. Ez a csoda sokakat vonzott az Ő követésére, némelyeket csak az, hogy „ettek ama kenyerekből.” A csoda azonban nem alacsonyítható le a megélhetés színvonalára! A manna is csoda volt, de az is csak a halandó test megelégítésére szolgált. A kenyér példája tökéletes, mert a kenyér: a. Nélkülözhetetlen az élet fenntartásához. Az Úrtól tanult kérésünk: „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma! — Lelkünk életéhez nélkülözhetetlen a lelki kenyér, Jézus jelenléte, szava, igéje. b. Alapvető táplálék, minden egyéb csak járulékos. — Aki kizárólag a tiszta igével táplálkozik, az az örök élet zálogát veszi magához. A földiekkel való törődés közben éhezik, meggyengül a lélek. Jézus az élet kenyere. A mennyből szállt alá, testté lett. Odaszentelte magát az emberekért. Erőit átadta, szétosztotta önmagát, táplálta, gyógyította, éltette az éhezőket. Aki hozzá jött, megelégítette. A kenyér-gondot, a szegénységet kimondhatatlan lelki gazdagságra váltotta. Amikor Jézus önmagát ajánlja, akkor ebben benne van: 1. A földbe vetett gabonamag átváltozása, halálba adása. A testté lett Ige önfeláldozása, leszállása a halál mélységeibe. 2. Testének megtörettetése. Erre emlékezünk az Úrvacsora megtört kenyere által. így osztotta szét önmagát Jézus, hogy megelégítse a világot. „Az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.” (55. vers) „Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.” (51. vers) 3. Feltámadás. A száz- és ezerannyi termést hozó magból lett az élet kenyere, az a lelki táplálék, amelyből „ha valaki eszik, él örökké.” Jézus kijelentésén sokan megbotránkoztak. Ma is sokan vannak, akik nem ismerik fel Jézus áldozatának üdvözítő erejét. Akik elfogadtuk, éljünk naponként a lelki kenyérrel, hogy örök életünk legyen! „Munkálkodjatok, ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre!” (6:27) „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek” (Máté 5:6). Aranymondás: János 6:51. * * * 1993.május 2. JÁNOS BIZONYSÁGTÉTELE János 1:19-34 János evangéliuma elejétől végéig arra tanít: Higgy az Úr Jézusban, aki téged üdvözíteni akar! Mai igénkben kétféle bizonyságtételről olvasunk: Keresztelő János bizonyságot tesz önmagáról, majd bizonyságot tesz Jézus Krisztosról. János bizonyságtétele önmagáról. Isten embere nem szívesen beszél magáról, mert tudja, hogy ő csak megbízott, aki Urának parancsát teljesíti. Itt azonban szükség volt arra, hogy megfeleljen a kérdezősködőknek. „Kicsoda vagy te?” — kérdezték az emberek, és kérdezték a zsidók követei. Bizonyságtételének lényege: Nem ő a Krisztus, sem Illés, sem a próféták közül egy. (Az utolsó idők jeleként már korunkban is felléptek Messiásnak képzelt vezetők, de a végük csúf bukás lett.) János fellépését az igazi mély alázat jellemzi. Ami feladatát