Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
4. oldal 1993. április JÉZUS ÉL! A húsvét titkát leginkább a halál puszta tényében és a feltámadásban szemléljük. Nem olyan egyszerű így sem ez a kérdés. Mert Jézus bár meghalt, mint minden ember, de feltámadott ahogyan rajta kívül senki sem. Tudunk ugyan halottak feltámadásáról a bibliai korban, de az mindig valakinek a közreműködésével történt. Jézus ellenben a maga hatalmával győzte Az ifjúság hangja FELHÍVÁS “Members- At-Large” képviselők választására Remélem, tudtok a most 1993. május 28—31. között (Pünkösd és Memorial Day Weekend) tartandó New York-i Tavaszi Ifjúsági Konferenciáról. A kirándulásokon, előadásokon, városnézéseken és jó ebédeken kívül a szórványságban élő magyarság meg fogja választani képviselőit. Ezek a képviselők az elkövetkező 2 évben képviselni fogják a szórványságban élő magyar baptista ifjakat (Members-At- Large) az Amerikai Magyar Baptista Ifjúsági Szövetségben. Választható minden olyan magyar baptista férfi és nő (35-40 éves korig), aki Amerikában vagy Kanadában valamely baptista gyülekezet tagja, a magyar baptista misszió iránt érdeklődik és az Amerikai Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség célkitűzéseivel egyetért. Reméljük, minél többen el tudtok jönni New Yorkba! Imádkozzunk a Szentlélek vezetéséért! Dr. Haraszti Leland és Kiss Dániel az AMBISz Members-A t-Large képviselői--------ELŐZETES-------a New York-i Ifjúsági Találkozó programjából: Mottó: Ifjak Krisztusért (1 Tim 6:11-16) PÉNTEK ESTE (május 28) Az ifjak számbavétele (ISm 16:11-13) SZOMBAT ESTE Fölkészülés a nemes harcra (lTim 6:11) VASÁRNAP REGGEL Szabályszerű küzdelem Délután — Megjutalmazás Szeretettel várunk benneteket: a New York-i fiatalok meg a halált. Ez önmagában is rabulejtő, csodálatos igazság. Ennél azonban sokkal többet szabad és szükséges is látnunk. Meghalt a mi bűneinkért Jézus halála nem csupán egy megrendítő esemény, ahogy az az evangéliumban le van írva, hanem meghatározott célból, tudatosan vállalt eseménysorozat. Áldozat, amely nemcsak a kereszthalálból állt, hanem az egész szenvedéstörténetből is. Felnőtt, mint egy vesszőszál (És. 53:2).. Nem volt fejét hova lehajtani (Lk 9:58 ). Az övéi nem fogadták be őt (Ján 1:11). Utált és az emberektől elhagyott volt. Népem bűnéért lön rajta vereség (És 53:7-8). Ezeket nem tehetetlenül, más lehetőségek híján szenvedte el, hanem emberi mértékkel nem mérhető szeretetből (Ján 3:16), önmagával vívott, egész lényét átható harcban vállalta. „Az én lelkem háborog, de mit mondjak... azért jutottam ez órára (Ján 12:27). A Gecsemáné-kertben vívott tusakodásából tudjuk, hogy így sem volt könnyű. „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár! De ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te” (Mt 26:39). „Az Atya akarta őt megrontani” (És 53:10). „Mert lelke szenvedése folytán sokakat megigazít” (Uo. 11). Az Atya így akarta, mert a világ minden bűnéért ilyen egyszeri és tökéletes áldozat kellett (Zsid 9:12). Nehéz érteni mit is jelenthet az, hogy aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne (Kor. 11.5:21). Annyira, hogy abban a rettenetes állapotban, fájdalmas szívéből felszakadt a kiáltás: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? (Mt 27:46). Isten igazsága nyert elégtételt (Péter II. 2:24). És abban a helyzetben, egy talán még soha nem használt szóval élve, ő volt az első megtérő, mondván „Atyám, a te kezedbe teszen le az én lelkemet” (Lk 23:44).„Meghalt a mi bűneinkért” (Péter I. 2:24). Csak ebből a kegyetlenül fájdalmas és sötét háttérből tündököl igazán a húsvét diadala. Feltámadott a mi megigazulásunkért Gondolkodásunkból egyszerűen kiesik az a kérdés, mi van, ha Jézus nem támad fel? A halál őt fogva nem tarthatta (Acta 2:24). Ez nemcsak hatalmi kérdés, hanem egy folyamatnak természetes része. Amikor Isten elfogadta Megváltó Urunk áldozatát, a feltámadás diadala már természetes következmény volt. És ez nemcsak itt a földön dőlt el, hanem ott a mennyben, amikor Jézus Urunk vállalta, hogy megcselekszi az Atya akaratát (Zsid 10:7), hogy megszabadítja az ő népét az ő bűneiből (Mt 1:21). Jézus megváltónk nem a halálból való feltámadás kockázatát vállalta tehát, hanem a bűnáldozat rettenetes terhét. Ezt mélyen átérzi minden egészséges keresztyén lelkűiét. Amilyen harcot jelenthet az ember számára megérteni és átvállalni, hogy Jézus érettünk, a mi bűneinkért halt meg, olyan könnyű és kívánatos érezni azt, hogy Jézus feltámadása a mi diadalunk is. Amilyen nehéz vállalni, hogy a bűnösök közt első vagyok én, olyan könnyen gondolja általában minden keresztyén, hogy az én üdvösségem biztos. Másoké, talán? Ha ez megalapozott, jól is van ez így. Mert Isten is azt akarja, hogy ne fussunk bizonytalanra (Kor I. 9:26), hanem járuljunk bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (Zsid 4:16). Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által (Kor I. 6:14). Már most A halál feletti diadal nemcsak a majdani, fizikai halál utáni eredményekből áll, hanem Jézus diadala az már a földi életünkben is. Aki Krisztusban van, új teremtés az (Kor II. 5:17). Ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (Kol 3:1). Nem uralkodik a bűn felettünk (Róma 6:12). A Szent Lélek templomaivá lettünk (Kor I. 6:19-20). Testünket, lelkünket ő őrzi meg feddhetetlenül (Thess I. 5:23). Azoknak, akik még nem találkoztak a feltámadott Jézussal, lehetnek ezek nehezen érthető szavak, de nékünk, akik hiszünk, Istennek megtartó ereje (Kor I. 1:18). Egész életünket betöltő, célt adó ismeret. Tapasztalati ismeret. Menjetek és mondjátok meg az én tanítványaimnak, hogy előttetek megyek. Jézus él! Oláh Lajos (A szerző „Ihletett írások” című könyvéből)
