Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
H (USPS 716-300) 12. oldal 1993. január Rcv. Dr. Vitéz Ferenc 493 Amboy Ave. Perth Amboy, NJ 08861 SECOND CLASS POSTAGE PUBLICATIONS POSTMASTER:Send Form 3579 to Hungarian Baptist Union of America 2800 Fordham Rd., N.E. Palm Bay, Fla. 32905 „nem erővel és hatalommal, hanem az én Lelkem által.” 2. A helyszín: a mennybemenetel helye. Végső tanítása és misszióparancsa után ez az utolsó együttlét a tanítványokkal. Elérkezett a búcsú perce. Megindító, felejthetetlen az Ő utolsó ténykedése: megáldotta őket. Ami akkor Jézussal történt, a világ legnagyobb, egyedülálló csodája volt: a Lélek levetkezte a testbe zártság 33 éves börtönét! Mégis, amíg csak látták, kezei áldásra voltak felemelve. Áldása megnyugodott övéin, s szinte isteni erőket adott át nekik. A tanítványok nem az elválás keserűségével tértek vissza. Nagy öröm, végtelen imádat és hálaadás, magasztalás volt a szívükben. Ma is csak ilyen szívvel végezhetjük a bizonyságtevés szolgálatát! Ilyen tanúkra van szüksége Jézus Krisztusnak és szegény, veszendő világunknak. Aranymondás: Lk 24:47. * * * 1993. február 14. A TISZTA EVANGÉLIUMOT HIRDESD! Róma 10:5-17 A múlt vasárnap foglalkoztunk az Úr Jézus misszióparancsával, amely a tanítványok felé kifejezett végakarata volt Urunknak. Ma ennek a parancsnak gyakorlati megvalósításáról, annak körülményeiről olvasunk. Pál apostol végzi a munkát, amely azóta is folytatódik, nem szűnt meg a mai napig sem. Ezért érdemes megszívlelni gyakorlati tanácsait és tapasztalatait az Ige mai terjesztőinek is. Különböző helyzetek adódnak, amik keménnyé teszik a szívek talaját. Abban az időben például: Melyik tart meg: a törvényből való igazság, vagy a hitből való? Van-e különbség ezen a téren a zsidók és görögök (pogányok) között? Az apostol elismeri a zsidók buzgóságát, de kijelenti: „A törvény vége Krisztus, minden hívőnek igazságára.” (4. v.) Az üdvösség evangéliuma adatott: 1. Az egyén számára (8-9. vers). Mielőtt képes lennél azt hirdetni, legfőbb feltétel: befogadni, magadévá tenni! A zsoltáros mondja: „Szívembe rejtettem a Te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Isten pedig így szól népéről: „Törvényemet az ő bensejökbe helyezem.” Valóban csodálatos, mennyire kitörölhetetlenül beleivódik csontunkba, húsúnkba, szívünkbe és elménkbe az Ő beszéde! A teljes hittel befogadott, élő Ige ez, és hatása megmutatkozik már egyéni életünkben is, de kifelé is. Szólásmondás: Ami a szívemen, az a számon! Igaz, de sokszor nem kívánatos. „Hittem, azért szóltam”, — mondja Isten szolgája. Itt a 10. versben: „Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk vallást az idvességre!” 2. Az emberek számára. Az embereknek meg kell hallaniok! Technikával teljes korunkban is még sokan nem hallottak az üdvösségről. Tudatlanok, tájékozatlanok, keresnek, de nem tudják, hol. Ezt használják ki a tévtanok hirdetői. Egy fiatalember, látva az emberek állapotát, ezt mondta: A hívőknek az utcán kellene kiáltaniok: Béküljetek meg, emberek! A sürgető szükség megláttatja velünk, hogy nem vagyunk elég erősek az Igazság hirdetésében. Ne mondd, hogy nincs küldetésed! Nem mindenki a szószékről prédikál. Elődeink így vallották: Minden baptista egy misszionárius. Áldott ez a munka! A mai korra is illik Ésaiás igéje: „Mily szépek a békességhirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!” (15. v.) Az emberek reagálása, befogadási készsége ma sem egyértelmű. Ez fájdalmas a hirdetőknek, de nem riaszthatja vissza őket! „Hirdesd, állj elő alkalmas és alkalmatlan időben!” Mimódon hinnének prédikálás nélkül? Mert „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (17. v.) Aranymondás: Róm 10:27--------------------------------------------------Családi zsoltár (Dávidé) Rólad és neked énekelni jó! Dávid, nagyobbik fiunk három éve már, hogy dicséri, a maga módján magasztalja nevedet Uram. Hiszen ki mást dicsérne a gyermeki kéz és száj? S Te megérted szavát, mozdulatát. , Jól érted a világod. S mit ért az ember? Meddig ér szemünk és meddig ér szívünk? Érthetjük, mondd, a fákat, a hegyeket s az óceánt? Fölfoghatjuk-e a madarak dalát, s hogy mit ragyognak a csillagok? Honnan is tudnánk, hogy miként nő az élet, gyermekünk arcán honnan a mosoly, álmaik szárnyain merre járnak? Dávid nem tudja fölfogni még miként forog a föld, miért jön föl a nap s a hold? Úgy tudja, azért van sötét, mert ,,az Úr Jézus úgy teremtette". Világos is azért van. Felhőt is Ő teremtett, meg villámokat: nem kell hát félni tőlük. Kistestvére meg azért van, mert kérte, s ,,az Úr Jézus elküldte nekünk”. A miértekre emberi feleletet ő még nem talál. Dicsérhet Téged a gyermekszáj? S dicsér-e, mondd, a sírás? Ádámunk éhes éppen, hát üvölt, ahogy kéthónapos torkán kifér. A gyermeksírás és nevetés, a gügyögés és a gyermekértelem föl-fölvillanása — az élet szárnybontogatása: csodálatos nevedről beszél Urunk. S egyszer, majd, talán, évek múltával Dávid zsoltárt fog írni. Zsoltárt, Neked. Mert Rólad és Neked énekelni jó! (1977) Herjeczki Géza Elégedjünk meg azzal, amink van, de azzal ne, amik vagyunk. James Macintosh
