Evangéliumi Hírnök, 1993 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
POSTMASTER: Send address Change to, Evangéliumi Hírnök, Hungarian Baptist Union of America 2800 Fordham Road N.E., Palm Bay, Florida 32905-4312 (USPS 716-300) VOL. 85., NO. 1, JANUARY, 1993 85. ÉVF., 1. SZÁM, 1993. JANUÁR Egy percet sem Isten nélkül —— -------------(2Móz 33:12-17)-----------------------------Elmúlt egy év. Jó ilyenkor megállni az év határkövénél, és emlékezni. Hogyan telt el a múlt év? Hogyan értékelem az elmúlt év eseményeit? Meghozták-e számításaimat lelki és testi téren? Növekedtem-e lelkileg? Betöltöttem-e hivatásomat a gyülekezetben, a családban, a társadalomban? Dicsőítették-e Istent azért, mert Krisztust látták kiáb- Zeffer Béla rázolódni bennem? Milyen arányban voltak a sikereim és kudarcaim? Jó visszagondolni, emlékezni (JerSir 3:20-23). Bárcsak a múlt tényei adnának új erőt a jövőre! Isten kegyelméből megújította az esztendőt. Adott lehetőséget arra, hogy „újra” elindulhatunk. Nagyon fontos a hívő ember számára, hogy hogyan indul. Jól vagy rosszul. Mózes második könyve Izrael népe pusztai vándorlását írja le Egyiptomból Kánaánba. Ez idő alatt 42-szer in-, dúlt el Izrael (4Móz 33). Mi vajon hányszor indultunk el a bűn Egyiptomából vándorolva-utazva a mennyei Kánaánba? Hány új évet nyilvánítottál „jó” elindulásnak, amely évben Isten jelenléte kísért egész esztendőn át? Most újból elindultunk ebben az évben, s ha ez az év hozná el számunkra a megérkezés idejét, vajon a kitűzött „célba”, a mennyei Kánaánba jutunk-e? Mert lesznek, akik még ebben az évben az örök hazába érkeznek. Az új év első napjai a jó kívánságok, köszöntések ideje. Biztosan vannak nekünk is kívánságaink az év kezdetén. Mit kívántam magamnak, másoknak? Mózes azt kívánta elindulása előtt, hogy „Isten orcája járjon velünk.” Biztos volt abban, hogy Istennel járni jó, vele indulni érdemes. El tudom-e mondani Mózessel együtt: „Ha a te orcád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.” Isten arcáról világosság árad, nem lehet eltévelyedni. Biztos az utazás. Ő tudja jövőnket, nem hagy el bennünket, sem el nem távozik tőlünk. ÁLDÁS Az új év küszöbét imádságos légkörben léptük át. Kértük Istent, hogy jöjjön velünk. Mert, „ha Te nem jössz velünk, ne engedd, hogy elkezdődjön az év.” Mózes nem kívánhatott volna jobbat. A legjobbat kívánta — Isten jelenlétét. Ó, bár csak a mi kívánságunk is ez volna, s az új év mottója: „Egy percet sem Isten nélkül.” Isten jelenléte minden szükséget betölt. Milyen áldás lenne részünkre a Zsolt 127:2, mely szerint „Szerelmesének álmában ad eleget”. „Mert nagy nyereség az Isten félelem megelégedéssel” (lTim 6:6). Mózes bátran indult tovább, mert tudta, hogy ha Isten velük megy, lesz víz és kenyér bőségesen. Az Úr nemA refrén „Mert örökkévaló az Ő kegyelme!” — olvasom újra meg újra, mint csodálatos, ujjongó refrént, akár a teremtés csodáit zengi a hárfa húrja, akár Isten népének útja vonul végig az éneken, át vereségeken, győzelmeken. Mintha mindennek ez az egyetlen, drága titka lenne: Hogy örökkévaló az Ő kegyelme! így lehet mindenki életének, mindegyikünk élete énekének refrénje, visszatérő szép sora. Jó volna megkeresni, rátalálni, a megtett utat visszaemlékezve mégegyszer végigjárni, mélységeken, magasságokon át. Odatehetnénk-e minden után a zsoltár visszatérő szép sorát: Mert örökkévaló az Ő kegyelme? Életem énekének refrénjét keresem. Szálltak az évek. Vitt az út át örömökön, szenvedéseken. De nincs, amit Megváltóm keresztjének ragyogása át ne ölelne! Azért volt minden, és azért lesz minden, mert örökkévaló az Ő kegyelme! Túrmezei Erzsébet csak fizikai szükségeinket elégíti ki, hanem lelki áldásokban is gazdagon részesít. Tapasztalhattuk sokszor, hogy amikor jelen van az Űr szívünkben, szolgálatunkban, nem marad el az áldás. Meggazdagított lelki erőben és boldogan néztünk a holnap felé, mert velünk volt az Úr. Ha remegve álltunk a munka előtt.
