Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

POSTMASTER: Send address Change to, Evangéliumi Hírnök, Hungarian Baptist Union of America 2800 Fordham Road N.E., Palm Bay, Florida 32905-4312 (USPS 716-300) VOL. 84., NO. 9, SEPTEMBER, 1992 84. ÉVF., 9. SZÁM, 1992. SZEPTEMBER Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja A Z E V A NGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) Ti kapuk, emeljétek fel a ti fejeiteket! ■■■ Zsolt 24:7-10 — Igehirdetés, elhangzott a 85. konvención, Rámában ■ r/ dr. Haraszti Sándor Ezt a zsoltárt a biblia-tanulmányo­zók Messiás-zsoltárnak nevezik. Mint­egy 16 zsoltárt jelöl­nek így (2, 8, 16, 22, 23, 24, 40,41,45, 68, 69, 72, 89, 102, 110, 118), azért, mert ezek­ben a zsoltárokban a Messiásra mutató próféciák vannak: Krisztus szenvedései­ről (22, 69), Krisztus­ról, mint királyról (2, 21, 45, 72), Krisztus második eljöveteléről (50, 97, 98). A 110. Zsoltár úgy mutatja be Krisztust, mint Isten Fiát és Főpapot, a Melkisé­­dek rendje szerint. Ezt a rövid zsoltárt többször idézik az Újtestamentumban, mint az Ószövetség bármelyik fejeze­tét. A Zsoltárok könyvéből 186 idéze­tet találunk az Újtestamentumban. Érdekes megjegyezni, hogy az Úr Jézus hatalommal interpretálja a zsol­tárokat, akár a farizeusokkal beszél (Mt 22:41-45; Mk 12:35-37; Lk 20:41- 44), akár a tanítványoknak magyaráz (Lk 24:25-27, Lk 24:44). A Zsoltárok könyve Krisztusról kü­lönösen két fontos bemutatást tesz: be­mutatja mint szenvedőt (Zsolt 22), és amint dicsőségében bemegy az ő or­szágába (Zsolt 2 és 24). De megtalál­juk a Zsoltárokban Krisztust, mint Is­ten Fiát (2:7) és valóságos Istent (45:6-7; 102:25; 110:1). A Zsoltárok szólnak Krisztusról, mint Emberfiáról (8:4-6), és mint Dávidnak fiáról (89:3- 4, 27, 29). Meglátjuk Krisztust az ő hármas tisztében: Próféta (22:22, 25), Pap (110:4) és Király (Zsolt 2 és 24). Mai igénk azokról a kapukról szól, amelyeken a Dicsőség Királya bevo­nul. Egyes bibliamagyarázók úgy értel­mezik ezeket az igéket, hogy ezt az éneket akkor énekelték, mikor a frigy­láda bevonult Jeruzsálembe. Más ma­gyarázók szerint a zarándokok énekel­ték, mikor a Páska ünnepre jöttek, és meglátták Jeruzsálem kőfalait. Való­színűleg ezek történelmileg helytálló magyarázatok. Péter apostol azonban azt mondja Dávidról az ő pünkösdi prédikációjában, hogy Dávid próféta volt (Acta 2:30) és ebben a minőség­ben jövendölt Krisztusról. Megjöven­dölte Krisztus feltámadását (Zsolt 16:8-11). Péter gyönyörűen megma­gyarázza ennek a Zsoltárnak értelmét (Acta 2:22^40). De nemcsak Krisztus első eljövetele és feltámadása van meg a zsoltárok­ban, hanem az ő dicsőséges második eljövetele is. Erről szól a mai igénk. „ Ti kapuk, emeljétek fel a ti fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló aj­tók; hadd menjen be a dicsőség kirá­lya! Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadako­zó Úr. "(Zsolt 24:7-8). Ez az ének meg­ismétlődik majdnem szóról szóra a 9. és 10. versben. Ez nem csupán éneklé­si stílus, hanem egy jelentős parancs­nak az ismétlése. Ajtó és kapu a Szentírásban elvá­laszt területeket. Ábrahám kebele és a gyötrelem helye között nincs kapu, ha­nem nagy közbevetés. A Szentek Szentjét kárpit választotta el a Szent­helytől. Jézus Krisztus ajtó, melyen át kell nékünk a juhoknak aklába be­mennünk. ,, Menjetek be az Úrnak kapuin hálaadással, "mondja a zsoltá­­ros (Zsolt 118:19). ,,Ez az Úrnak kapu­ja, igazak mennek be azon” (Zsolt 118:20). Jánosnak egy ajtó nyílott meg, amelyen át mintegy betekintett a mennybe (Jel 4:1). Jézus Krisztus azt mondja, „ímé adtam elődbe egy nyi­tott ajtót, amelyet senki be nem zár­hat (Jel 3:8). Czirusról mondja a Szentírás: ,Jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megold­jam, őelőtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak" {És 45:1). Isten szuverén hatalma nyilatko­zik abban, hogy ezt a Czirust így szó­lítja: pásztorom (És 44:28), fölkentem (És 45:1). Az ajtó jelenti az ember szabad aka­ratát a döntésre. Jézus Krisztus azt mondja: ,,Imé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok és ő énve lem ” (Jel 3:20). Van idő, mikor az ember nem képes többé bemenni a kegyelem ajtaján, bár mostmár kész lenne rá. De az ajtó be záródik. (A tíz szűz pél­dázata. Mt 25:1-13.) Tehát Jézus nem

Next

/
Thumbnails
Contents