Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
POSTMASTER: Send address Change to, Evangéliumi Hírnök, Hungarian Baptist Union of America 2800 Fordham Road N.E., Palm Bay, Florida 32905-4312 (USPS 716-300) VOL. 84., NO. 7, JULY, 1992 84. ÉVF., 7. SZÁM, 1992. JÚLIUS Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America___________Since 1908______________Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVAN GÉLIUM ISTENNEK HATA LMA' (Róma 1:16) Azonosulás Krisztussal Részlet Dr. Udvarnoki Béla: Üj élet Krisztusban című (Békehírnök Kiadó, Budapest), ma is kapható könyvéből. Az Evangéliumi Hírnök ezzel a cikkel tiszteleg a lap egykori, leghosszabb ideig működő neves szerkesztője emléke előtt. Krisztus is azonosította magát az Atyával. „Én és az Atya egy vagyunk”, mondotta (Jn 10:30). Pál azonosította magát az Úr Jézussal ekként: „ Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség”(Fii 1:2). Ilyen azonosításokra mutatnak azok az újszövetségi kifejezések, mint Krisztus bennem, én a Krisztusban. Ez a személyes, szoros kapcsolat az Ür Jézussal a krisztusi élet lényege. Keresztyénségünk minőségét Krisztushoz való viszonyunk mértéke határozza meg. Az Ő hatása, befolyása teszi lelki életünket egészségessé, és nem magunk cselekedetei. A Krisztussal való azonosulás legfelsőbb foka az, amikor életünket, egész valónkat és jövőnket Krisztushoz kapcsoljuk. Az apostol ezt a szoros viszonyt így írta le: „nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség" (1:21). A görög szöveg nem fordítható jobban, mint ezt magyar Bibliánkban olvassuk: „Nékem az élet Krisztus”. Ha azonban a jó görög kifejezést kissé kitekert magyarsággal, betű szerint adjuk vissza, akkor így hangzik: „Nekem az élés Krisztus". Ennek a kifejezésnek a jelentősége az, hogy az apostol az életről nem mint rajta kívül állóról, hanem annak az „éléséről”,’ létezésének folyamatáról beszél. A vers második felében levő „meghalás” már magyarul is jól hangzik. Sem az élet, sem a halál nem rajtunk kívül álló objektum. Én élek és én halok meg. Mi az élet? Ősi, nagy kérdés ez, amelyre nem tudunk felelni. Pedig minket, embereket nagyon érdekel az élet. Mi tudjuk, hogy létezünk. Ez a tudásunk még több ismeretet kíván. Ez a tudás természete. Nem csak azt kérdezzük, hogy mi az élet, hanem azt is, hogy miért létezünk? A miért kérdőszónak két jelentése van: mi okból, és mi célból? De még ha ezekre a kérdésekre felelni tudnánk is, fennmarad a további tisztázandó talány: mi az élet lényege, mi teszi az életet életté? Hogyan tudjuk meghatározni az életet? Mindezekre a kérdésekre Pál sem ad választ. Ő sem tudta meghatározni a meghatározhatatlant, de bölcsen összekapcsolta a megmagyarázhatatlan életet egy ismerhető, érezhető és tapasztalható szilárd ponttal, Krisztussal. Krisztus valóság. Ha az Ő „élését” vizsgáljuk, látjuk, hogy megüresítette magát, emberré lett, szenvedett, megváltott, feltámadt és megdicsőült. Krisztus élete egy munkás, fejlődő, termelő, tudatos lét. Ez a mondat nem meghatározás, de ha ennyi ismeretünk van az élet lényegéről, akkor annyit látunk, hogy az élet nem fizikai folyamat. Azt is megállapíthatjuk ebből az ismeretből, hogy az élet célja — beleértve a földit is — nem fizikai. Nem anyaggyűjtés. A test csupán eszköz, és a testben való élés alkalom a földi élet kiterebélyesedéséhez és beteljesedéséhez. Krisztus élete megtanít arra is, hogy az életteljesítményt nem lehet az anyaggal értékelnünk és az anyag bőségével felmérnünk. Krisztus élete tökéletes volt nem csupán bűnnélküliségében, hanem a földi lét jó, hasznos és teljes felhasználásában. A bűnnélküliség, bár nagy erény, lehet negatívum is. Ami hasznosat, jót tettünk, amennyivel gyarapítottuk a világegyetem erkölcsi gazdagságát, amennyire hozzájádr. Udvarnoki Béla rultunk az örök értékek gyűjtéséhez, az pozitívum. A példát a Teremtő szándékai szerint való életre Krisztus adta. Az Űr Jézus bemutatta, hogy az élet több, mint a test működése. Az Ő földi életében megmutatkozott ez a többlet. Az Ő földi léte teljes pompájában kivirágoztatta az életet. Hogy mi az élet, nem tudjuk, de Isten olyannak szánta, amilyennek Krisztus bemutatta. Az Ő élete megjelölte az emberiségnek a helyes, a fejlődéshez vezető utat. Rámutatott az élet értékeire. Az élet nem múló. A test és az idő múló. Az élet haladó, foglalkozó és a szellemi világot gazdagító „valami”, titokzatos létezés. Megegyezünk Pál apostol mondásával: „Nékem az élet Krisztus”. Az élet nékünk is Krisztus. Ennél közelebb nem juthatunk e földi létben az élet részleges megismeréséhez és megértéséhez. Viszont ez az ismeret is megnyugtató, kielégítő és lelkesítő. A krisztusi ember elmondhatja, hogy van némi fogalma az életről, s már ez a csekély ismeret is nagyszerű. Ez az is-
