Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
1992. június hó ^yäiumlHirr^. 5. oldal - A z ifjúság hangjas Fiatalság, szerelem, párválasztás i. Isten nem tesz különbséget gyermekei között, egyenlő mértékben szereti őket. A fiatalokat sem becsüli le, hanem bátorítja őket (ITim 4:2). Fiatalságod Isten ajándéka, melyet értékelni és értelmesen felhasználni tudnod kell. Ez az a kor, amikor az ember személyisége óriásit fejlődik, szemlélete és a világról alkotott képe kezd kialakulni, azaz egyéniséggé válik. Ahhoz, hogy igazán ember légy a talpadon, birtokában kell lenned önmagadnak, és kell hogy egészséges képed legyen Istenről és az Ő tervéről veled. Csak azután tehetsz lépéseket mások felé. Ismered és el tudod fogadni önmagadat? Az ember 3 emeletből áll, életének három aspektusa van: fizikai, érzelmi és szellemi. Te eljutottál-e már arra a szintre, hogy örömmel elfogadd és tudomásul vedd ki vagy, hálát adva Istennek külsődért, érzelemvilágodért és szellemiségedért? Mindhárom terület Istentől kapott érték és különbséget kell tudnod tenni közöttük, ismerve feladatukat és helyüket az életedben. Vannak emberek, akik nem uruk önmaguknak, nekik testük parancsol. Vannak emberek, akik érzelmeik által sodortatnak és magatehetetlenek. Azok, akiket Isten Lelke vezérel, azok az Ö bölcsességével és értelmével felülvizsgálják önmagukat és nem élnek saját maguk rabszolgájaként. A hívő fiatal, aki az Űrban van, nem egyedül küzd önmaga testisége és érzelmi labilitása ellen. Megnyugtató tudni, hogy Isten ezt üzeni: „a ti testetek a bennetek lakozó Szent Lélek temploma, amelyet Istentől nyertetek" (IKor 6:9). Nem kell egyedül küzdened, Isten benned lakik Szentlelke által, így az Ő jelenléte a biztosíték arra, hogy testedet, érzelmeidet és lelkedet megfelelő módon használd nap mint nap. Nem kell tested rabszolgájává lenned, vagy álmodoznod ahelyett, hogy élnéd életed, hanem valósággá válhat számodra a szabadság önmagadtól és Istennel eggyé lehetsz. Állj talpra, légy teljes ember, Isten embere. Az újjászületett fiatalnak el kell tudnia helyezni magát Isten tervében. Tudnod kell vallást tenni arról, hogy Jézus Krisztus, Isten fia meghalt bűneidért, feltámadt megigazulásodra, és hited által Isten újjáteremtett lelkiekben és örök élet birtokosa vagy (Gál 2:20). Az Űrban való szabadság valósága az életedben: szeretet, megbocsátás, szolgálat, Istennel szoros, fejlődőképes kapcsolat, és mások felé kitárulkozás. Minden életkornak megvannak a maga buktatói, és minden körülmények között csak Isten segítségével lehet felülkerekedni a problémákon. Az ifjú-kor nehézségeiben és próbáiban Istenbe vetett bizalommal küzdj, az Űr veled van: ,, Bölccsé teszlek, és megtanítalak melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem"(Zsolt 32:8). Mindennapi apró lépéseidben, és az életreszóló döntésekben is gondolj a tanításra, amely felhívja figyelmedet a felelősségre, mellyel tartozol önmagadért Isten előtt: ,, Örvendezz, ifjú míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! Távolítsd el szivedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság múlandó" (Préd 11:9-10). Szerelem. Oly gyakran félreértelmezett, lebecsült fogalom, amelyet a téma kényessége miatt gyakran elkerülnek hívő körökben. Pedig a szerelem Isten ajándéka az embernek. Olyan érték, amelyet tiszteletben kell tartani és meg kell becsülni. A Biblia egy egész könyvet szentel ennek a témának, és nem fél a szerelem testi oldalának leírásától sem. A szerelmes nő és férfi egymás utáni vágya Istentől kapott érzés, és ennek magasztosságát támasztja alá az a tény, hogy az Énekek Éneke helyet kapott a Szentírásban. Ifjú vagy, készülj fel a szerelemre, az önátadásra! Ez nem kísérletezést jelent, hanem a hajlandóságot arra, hogy Isten készszé tegyen a neked szánt társ befogadására. Ha Istenben bízol, el tudod fogadni, hogy ,, Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt" (Préd 3:1). Érzelmi hullámzásaid, vonzódás egy másik személy iránt, annak lelki mélységének csodálása, vagy egy test harmóniájának bűvölete még nem szerelem. A szerelem több ezeknél, az nem múlandó érzés, mely a körülményektől függően változik. A valódi szerelem képessé tesz arra, hogy önzetlenül odaajándékozd magad a másiknak, és hogy őt teljes szívedből elfogadd olyannak, amilyennek Isten alkotta. így szeretni nem könnyű, mert az egoista „én” mindig kísért önmagad szeretetének elsőbbségével. Az Istentől kapott szerelem felszabadít önmagad szeretete alól, és indít az önátadásra. ,,Bizony erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja" (ÉÉ 8:6b). A szerelem nem arra ösztönöz, hogy kapj, hanem, hogy minél többet adj. Az ilyen szerelemnek megvan a növekvő szeretet tartalma. Krisztus szeretett a legjobban, mert életét adta azokért is, akik Őt még nem is ismerték. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért (Ján 15:13). Isten nem rendelt mindenkit arra, hogy társsal élje le az életét (IKor 7:7-8), de ezeknek az embereknek is útmutató a szeretet parancsa. „Élhetsz egyedül, vagy házasságban, csak az önző hibázza el életét" (Michel Quoist). A szeretet és szerelem tartalmas, mély, tiszta és értékes, több mint egy felszínes fellángolás. Aki szeret, az látja a hibákat is, így is elfogadja a másikat, és tudja, hogy szerelme csak Istenben lehet teljessé. A párkapcsolat szentségéről így szól az ige: „Annakokáért elhagyja az ember az atyját és anyját, és ragaszkodik az Ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté”(Ef 5:3). A szerelem indít arra, hogy elkötelezd magad egy személynek, akit hittel Isten kezéből vettél, és akivel Istenben továbbra is fejlődni tudsz: „Az Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az Ő szeretete lett teljessé bennünk ”(IJn 4:12). (Folytatjuk) Fazekas-Csompó Zsuzsanna A szélre várok Feszülten áll az aeolhárfa az ablakomban Istenem. Figyelve vár a szélzúgásra, mert addig rajt dal nem terem míg el nem jössz zúgó szeleddel, vagy úgy, mint esti fuvalom. — Addig, felhangolt aeolhárfa, az örök csendet hallgatom és sóvárgok a szélzúgásra, a Szél, a szél a mindenem! A Lelked erejére vágyom Én Istenem, nagy Mesterem! Somogyi Gáborné
