Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
1992. június hó Dr. Haraszti Sándor: SPURGEON EMLÉKEZETE 1834. június 19. — Nem voltam még nyolc éves, mikor megláttam a Ritter nagymama konyhájának a falán egy szakállas ember mellképét. Megkérdeztem nagyanyámat, ki ez az idegen kinézetű kedves ember, olyan 40-45 év körüli. Nagyanyám azt mondta: ez SPURGEON. Olyan természetesen ejtette ki ezt a nevet, mintha az magától értetődő volna, hogy egy kisgyermek ismeri SPURGEONT. Azóta is SPURGEONNAK ismerem és ejtem CHARLES HUDDON SPURGEON nevét, nem pedig Szpördzsön-nek. A múlt század második felében világszerte ismerték a ,,prédikátorok királyának” a. nevét. Nem csak művelt emberek, hanem munkások, kofák, fotóművészek is. De ismerték az ő nevét, személyét, prédikációit a brit világbirodalom vezetői és minden rendű-rangú emberek az egész világon. Billy Graham híre-neve volna hasonlítható a mi korunkban a Spurgeonéhoz egy évszázaddal ezelőtt. A különbség csupán az, hogy Billy Grahamet a mai napig nem ismeri az átlagember a kelet-európai volt kommunista országokban. Spurgeont azonban ismerte az utca embere Indiában, Afrikában, Ázsiában és Európában, Ausztráliában, Dél-Amerikában. Már ahol olvasni tudtak. Mert prédikációit több százezres példányban szétküldték a világ minden tájára. A prédikációkat gyorsírók jegyezték. Spurgeon maga nem írta le igehirdetéseit, csak részletes jegyzeteket készített és azok alapján prédikált. A mai hallgatók nehezen értenék meg, hogyan tudtak Spurgeon hallgatói odafigyelni az ő hosszú igehirdetéseire. Az istentiszteletek akkoriban hosszabbak voltak, mint ma. Imádság, igeolvasás, éneklés, igehirdetés, csak úgy, mint ma, de hosszabban. Utána még időt töltött Spurgeon a kereső lelkek tanácsolásával az irodájában. Spurgeon egyébként a szemináristákat arra tanította, hogy falun ne prédikáljanak hosszan, mert a gazdasszonyoknak estefelé haza kell menniük megetetni a jószágot és megfejni a teheneket. Úgy tartja a hagyomány, hogy VIKTORIA királynő és India császára is eljött meghallgatni a ,.prédikátorok királyát", aki azonban Billy Grahamtől eltérően soha nem lett a ,,királyok prédikátora". Spurgeon többre becsülte azt, hogy az egyszerű emberek hallgatták az igehirdetéseit, vagy olvasták a szántó-vetők bölcsességét sugárzó három könyvét: Szántó János be-1892. január 31. C.H.Spurgeon in 1854. szédei, Szántó János képei és Szántó János kalendáriuma címen. Sokan azt hitték, hogy Szántó János valóban élő személy volt. Valójában az egyszerű emberek józan eszét és természetes gondolkodását megszemélyesítő típus volt. Mint igehirdető, mindig ragaszkodott az Ige kifejezéseihez és a tiszta magyarázathoz. Nem szerette a szimbolikus értelmezést. Az Ige az ő számára Isten szava, az ígéretek tények, az intelmek komolyak, az üdvösség Istennel való valóságos közösség, a kárhozat örökre elválaszt Isten és a szentek közösségétől. Az Igét úgy hasogatja, hogy az üzenet (KÉRÜGMA) mindig az evilági élet problémáit célozza meg az örökkévalóság nézőpontjából. Említi egy helyen, hogy egy keddi napon a londoni piacon sétált. Megszólítja egy kofa-asszony, hogy „Spurgeon úr, olyan, de olyan szép volt a vasárnapi prédikációja. Még most is a hatása alatt vagyok.” No és mondja lelkem, emlékszik-e, hogy miről szólt az Ige?” „Arra ugyan már nem emlékszem, de a hamis mérlegsúlyokat mind eldobáltam.” Mostmár nem is kell többre emlékeznie. Spurgeon szeretett szépen öltözni, kényelmesen élni, jól enni, keményen dolgozni. Külvárosi lakásából parádés kocsis vitte be hintón minden vasárnap a BAPTIST TABERNACLE-be London belsejébe. Ez egy hatezer lelket befogadó nagy épület volt. A lovak szombaton pihentek. Spurgeon azt mondta, hogy az ő lovai az ószövetségi törvényt tartják, tehát zsidók. Sokszor hívták vidéki gyülekezetekbe prédikálni. A többszáz kilométeres utat gyorsvonat első osztályon tette meg. Ilyenkor készült az igehirdetésre, és nyugalomra és egyedüllétre volt szüksége. Egy kis baptista,,hitszónok "szintén azon a vonaton utazott. Egy kis cédulát küldött a kalauztól Spurgeonnak. „Nem szégyenli magát, — kérdezte indokoltnak vélt felháborodással — így pocsékolni az Úr pénzét?” Spurgeon lakonikus válasza ez volt: „Én az Úr szolgájáért vagyok felelős, nem csak a pénzéért.” Spurgeon nagyon szerette a Bibliát. Mindent a Bibliával igazolt, vagy cáfolt az igehirdetés során. Nem volt olyan igevers, amely nem indította igehirdetésre. Száma sincs annak, ahányszor kincset talál olyan kifejezésekben, amelyek minket esetleg nem ihletnének. Egy ilyen igehirdetésének ez a címe: A rest gazdagsága (Péld 24:30). — ,,A rest embernek mezejénél elmenék és az esztelennek szőlője mellett... melyet én látván gondolkodám és nézvén tanulságot vévé k. ”— Elmondja Spurgeon, hogy „értékes tanításokat nyerhetünk azokból a dolgokból is, amelyeket nem szeretünk.” „Sok embert megcsíp a csalán, de kevesen tanulnak belőle.” Salamon nyíltan kimondja, hogy a rest esztelen. „Miért esztelen? Nem azért-e, mivel nem használja ki a neki adott lehetőségeket? Napjai jönnek és mennek, és céltalanul hagyja elsurranni az órákat... Amellett, hogy nem használta ki a neki adott lehetőségeket, bizonyos kötelezettségeket kellett volna teljesítenie, melyeket elmulasztott. A rest gazda nemcsak e két ok miatt volt esztelen, hanem azért is, mert képességeit nem fejtette ki. Művelhette volna a földet, munkálhatta volna a szőlőt, ha akarta volna. A munka helyett inkább a munkakerülést választotta. Senki sem kéri tőled, hogy Isten szolgálatában olyat tégy, ami képességeidet meghaladja, mert Isten csak azt várja tőlünk, amit meg tudunk tenni, nem azt, amit nem... Keresztyén vagy? Valóban megszentelt vagy, és mégis hanyag vagy az Úr dolgaiban?... Rest keresztyén! Lehetséges ilyen? Keresztyén, aki nem munkálkodik az Ura számára, mit mondjunk az ilyenről? Annak a keresztyénnek, aki rest az ő Mestere szolgálatában, fogalma sincs arról, _________________________________3. oldal
