Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

1992. január hó 7. oldal Pap Lajos testvér feleségét és kisleányát a repülőtéren vártuk Sokszor a hit és az imádság az egyetlen megtartó erő. Előre nem látható nehézsé­gekre is föl kell készülnie annak, aki ezt a nehéz utat választja. No, meg közelről sok­szor máshogy néznek ki a dolgok, mint tá­* volról. Sajnos az emigrációval kapcsola­tos rendelkezések is egyre szigorúbbakká, és átláthatatlanabbakká, olykor könyörte­lenekké válnak. Imádkozzunk a családok mielőbbi egyesítésének lehetőségéért. HG) * Máté NEW YORK New Yorki Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Kulcsár Sándor Tőkés László New Yorkban November 10-én a New York-i Magyar Baptista gyülekezet egy ökumenikus össze­jövetelen vett részt, amelyet a magyar egy­házak vezetői rendeztek. Ezen az összejö­vetelen dr. Tőkés László erdélyi püspök hirdette az Igét a 127. Zsoltár első verse alapján: „Ha az Űr nem építi a házat, hiá­ba dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őri­ző.” Dr. Tőkés László két nagy építkezésre utalt a Bibliából: a Bábel tornya és a Noé bárkája építésére. Megjegyezte, hogy Noé bárkájával párhuzamosan épül a Bábel tornya a mai világban. A Bábel tornya ide­ális körülmények között épül, dicsőséget, hírnevet szerez. De annak ellenére, hogy a Bábel tornya kedvező körülmények között épül, hamar kudarcot vall, mert nincs Is­ten áldása rajta. A Bábel tornya az emberi nagyravágyást jelképezi. Isten azért nem engedte meg, hogy Bábel tornya felépül­jön. A Noé bárkája viszont nehéz, kedve­zőtlen körülmények között épült. Noét gú­nyolták kortársai, mivel bárkát épített, ami abban az időben szükségtelennek lát­szott. De mivel Isten parancsolta Noénak, hogy a Bárkát felépítse, Isten megáldotta munkáját, és a bárka időben elkészült. Noénak és családjának szabadulását jelen­tette a bárka. Ez a két példa világosan rámutat arra, mennyire fontos életünkön, munkánkon Isten áldása. Mi, akik Istenben bízunk, mit építünk, mire törekszünk? Noé Bárká­ja a lelki templomot, Krisztus anyaszent­egyházát, a gyülekezetei jelképezi, mely­nek szerepe a lélekmentés. Mi mit építünk? Isten áldása van-e a mi munkánkon és ez­által mások áldására vagyunk, vagy nem Isten szerint munkálkodunk és kudarcot fogunk vallani? Úgy hiszem, hogy dr. Tőkés László ige­hirdetése nagy nyomot hagyott mindenki szívében. Érezhető volt, hogy Tőkés Lász­ló megtapasztalta Isten kegyelmét, áldását életében. Hisszük, hogy munkáját Isten to­vábbra is megáldja mind Erdélyben, mind szerte a világon. * Torma Lidia Bemerítés Felejthetetlen marad a New York-i gyü­lekezet számára november 3! A szép, nap­fényes őszi vasárnap reggelen, kicsik és na­gyok, vendégek és barátok örömmel siet­tünk az Úr háza felé. Az Imaóra, melyet vendégünk, Bákai Barnabás és a helybeli Szomor Oszkár testvér vezetett, a nap je­lentőségéről beszélt. Ez az a nap, melyet az Úr rendelt! örüljünk és vigadjunk ezen! (118. Zsoltár 24-29) A fehér ruhába öltözött 5 ifjú szíve, és az egész gyülekezet közös hálaimája szállt az Úr elé. Hisszük, hogy eljutott Isten trónjáig, mert válaszul áldását küldte az egész napra, annak minden tevékenységé­re. Megható volt hallani a szülők könnyes imáit is. Ez a nap hitünkben megerősített! Még jobban megértettük, hogy érdemes hinteni a jó magot a szülőknek és a lelki­­pásztoroknak is. Nincs hiába az Úrért va­ló fáradozásunk...! Ezért: „Vessünk hittel, szeretetből/ Jó magot tiszta igét...”! Vendég lelkipásztor testvérünk, dr. Fa­zekas László, a Kolossé 3. rész alapján hir­dette Isten igéjét, mely szólt úgy a most el­­indultakhoz, mint azokhoz, akik már rég­óta járjuk a hit élet útját. A test cselekede­teinek tagjainkban való megöldöklése, a régi, az elavultnak a levetkőzése, az új ember megerősödésének a feltétele. Vet­kőzzétek le...! — szólt az ige, és... öltözzé­­tek fel...! Kulcsár Sándor, a helyi lelkipásztor, mint a fehér ruhások lelkigondozója meg­­hatottan olvasta fel a Mózes V. könyve 26:16-19 verseiben megörökített gyönyö­rű igéket, melyekben e mai napon kimon­dották Istennel a nagy jelentőségű szava­kat: „...Isteneddé lesz néked!” Isten is ki­mondatta velük ezt: „...az Ő tulajdon né­pévé leszel!” Milyen áldott szövetség ez, melyet Isten szerzett, és Krisztus szent vé­rével pecsételt meg! Ott állott ünneplésünk középpontjában a véres kereszt, amely a világnak ugyan bolondság, de nékünk, akik megtartatunk Istennek ereje. A hit­valló vallástétel után megmozdult a víz, és megmozdultak a szívek...! Az öt bizony­ságtevő fiatal, az Úr Jézus példáját követ-

Next

/
Thumbnails
Contents