Evangéliumi Hírnök, 1992 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
4. oldal 1992. január hó ^Az ifjúság hangja BEMERÍTÉS NEW YORKBAN A november 3-i bemen'tési ünnepünk vendég-igeszólója dr. Fazekas László, clevelandi lelkipásztor volt. A délelőtti igehirdetéséhez a Kol. levél 1. rész első tizenegy versét olvasta fel. Ezek közül a 9. és 10. vers különösképpen ki lett emelve; „Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz új embert, melynek újulása van annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt..." A tartalmas magyarázatból megragadott az a felhívás, hogy óemberünket vetkőzzük le teljesen. Nem csak úgy, mint egy tisztítóba küldendő öltözéket, amit majd újra felveszünk, hanem mint a bacilussal fertőzött ruhát, amit levetés után elégetnek. A levetett „ruházatot” kell kövesse az újnak felöltése, ami a Szentlélek munkája által lehetséges. Ő újjá tudja tenni gondolkodásmódunkat, megcselekszi, hogy környezetünket nem a mi, hanem Istenünk látásmódjával nézzük. A prédikáció nagyon tanító és számomra meglepően új volt. Én egyike voltam az öt bemerítkezőnek. Társaimmal együtt, akik 14 és 20 év köztiek, örömmel tettünk életreszóló fogadást és ennek megpecsétlésére követtük Kulcsár Sándor lelkipásztorunkat a „hullámsírba”. Nagyon szép délelőttünk volt. Énekkari számok és dr. Fazekas testvérnőnek a megtéréséről szóló bizonyságtétele buzdította a hallgatókat. Délelőttünknek szép bezáró eseménye volt a gyülekezettel való első úrvacsorázásunk. Hiszem, hogy a minket megújító ige még sokakat fog formálni. Gancsos Bencze, New York * Nov. 3. volt számomra a „nagy nap”. Személyes vallás tételemre Kulcsár Sándor tv. bemerített. Fiatalon hívott el az Űr, és így sok bűntől távoltart, amiben osztálytársaim szenvednek. Nekem Kulcsár tv. a következő igét mondta: „Betölt az idő és elközelített az Istennek országa, térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”. Ezt az üzenetet szeretném én is tovább adni. A délutáni programról szeretnék beszámolni. Az igét dr. Fazekas László, clevelandi lelkipásztor hirdette a Kolossé 3:12-17 alapján. A rész első 11 versében 5 anyagi és 5 lelki bűn van felsorolva, a 12. versben pedig 5 lelki jellemző dolog van megemlítve. Ezeket a lelki gyümölcsöket csak akkor nyerhetjük el, ha új életünk van a régi helyett. Csak a gyülekezetben élhető meg a hívő élet. A közösségi élet a próbája annak, hogy megértettük-e és megtartjuk-e Jézus tanítását? Egymás javára kell megéljük küldetésünket, egymást elszenvedvén, más lelkek megtérése érdekében. Ez a szenvedés, ha Jézus bennünk lakik, akkor már nem szenvedés hanem boldogság. A hívők Jézus testéhez tartoznak, ami azt jelenti, hogy hozzá hasonlók kell le-Sportolóból Amikor a kis Stewart-fiú, Jimmy tizenkét éves lett, mindennapi életének értelme a futball lett, minden gondolata akörül forgott. Testi edzettség, kombinációs készség, harci szellem: semmi máson nem járt az esze. Nem tanult jól, nem is érdekelték a feladatok, minden figyelme már hét közben is a következő hétvégén esedékes mérkőzésen volt, az ellenfél taktikáján, gyöngeségein, és természetesen a célon: az ő csapatának mindenáron győznie kell! Egész Glasgow ismerte a tizenkétéves fiút, aki a pályán otthonosan, szinte profi módra mozgott, akit a felnőtt játékosok nemcsak elismertek, hanem kapura lövéseitől egyenesen féltek. A skót gyárváros futballrajongói számára a kis Jimmy valaki volt; a helyi újság viszont a tanárok véleményét is kifejezte, amikor azt írja róla: „Jimmy Stewart a tanulásban zseniális szamár, de a sportban igazi zseni! Ugyanebben az időben Glasgowban egészen másféle mozgalom is keletkezett. Egymást érték a nagy evangélizációk... Jimmy édesanyja ahányszor csak tudta, magával vitte gyermekeit is ilyen alkalmakra. Nem hallgatta meg kifogásaikat, ha az emberek képesek nagy kényelmetlenségeket vállalni azért, hogy sikerüljön jegyet kapniok a számukra fontos mérkőzésekre, ha állnak hidegben, szélben, „ha esik, ha fúj”... — nos akkor miért ne vállalná az ember egy akármilyen hosszúra nyúló igehirdetés részvételét! Ezért azután a Stewart fiúk szinte valamennyi neves evangélistát meghallgattak, akik akkoriban Glasgow-ban megfordultak. ...És most újra kinn volt a pályán, megindult a mérkőzés. A lelkes, várakozással teljes közönség harcias biztatása közben úgy érezte, őbenne egészen másfajta mérkőzés folyik, szinte a menny és a pokol. Hideg téli este volt, ő mégis izzadt, vastag verejtékcseppek csorogtak végig az arcán, és tudta, hogy ez nem a játék okozta megerőltetéstől van, hanem attól a küzdelemtől, amelynek során — most már érezgyünk. Jézus alázatos, és megbocsátó volt, és ömlött belőle a szeretet. Nagy próbatétel a hívő életben: tudok-e igazán szeretni? Mindenek felett a szeretetet öltözzük fel, mert az mindent összeköt. Az ige mérlegén mérjük meg életünket és ne emberekhez hasonlítsuk azt. A hívő csak az ige olvasása és megtartása által állhat meg e világban. Az Úr segítsen, hogy mindent az Ő nevében cselekedjünk és akkor gyümölcsöző életünk lesz. T. K. New York * * misszionárius te, hogy neki életmentő szüksége van Isten bűnbocsátó kegyelmére. A lélegzete is elakadt, meg kellett állnia, és azt suttogta magában, de nem is suttogta, kimondta hangosan: — Uram, ha megengeded, hogy ezt a meccset végigjátszam, akkor átadom Neked az életemet abban a pillanatban, amikor a bíró lefújja a mérkőzést! Azután tovább rohant a labda után. Ebben az automatikus küzdelemben szinte észre sem vette, mennyire rohan az idő — és a mérkőzés gól-állása sem érdekelte, — és akkor hirtelen fölhangzott a bíró sípszava, amely a küzdelem végét jelentette. A kis középcsatár azt sem tudta, hogy az ő csapata győzött-e, vagy az ellenfélé, nem hallotta az ujjongó, kiabáló tömeg zaját sem, ott, a pálya közepén térdre borult, fölnézett az égre, és hangosan kiáltotta: — Uram Jézus! Köszönöm Neked kiontott véredet, amellyel engem megváltottál! Bocsásd meg nekem, hogy olyan sokáig küzdöttem Ellened! (Részlet, Lukátsi Vilma: Krisztus középcsatára c. könyvéből.) * * * A tanárnő milyen csillag alatt született? Szemináriumom nagy ovációval üdvözöl: — Milyen jó, hogy éppen most jön a tanárnő! Szeretnénk valamit kérdezni. — De csak öt percem van, rögtön mennem kell. És akkor elkezdik. A hallgatók egy témán vitatkoztak és közben keményen összecsaptak. — Melyik az ön csillaga? — Az én csillagom? — kérdezem meglepetten. — Melyik csillagom? — Tudja, az a csillag, amelyiknek a jegyében született! — Az ügy kezd komollyá válni. Összeszedem magam: — Hármat találgathatnak. Csak úgy záporoznak a válaszok: — Vízöntő! — Skorpió! — Kos! — Szűz!
